Starity

Lisanne profilja

Lisanne blue blue white yellow white  
  • Csatlakozott
  • 2015. december 28.
  • Csoport
  • Tag
  • Titulus
  • we just strangers

she doesn't kiss me on the mouth anymore

Lisanne
Utoljára aktív: Tegnap, 21:57Státusz módosítva: 2017.05.26. 21:09

Bemutatkozás

 Be confident. Be compassionate. Be intelligent. Be humble. Be generous.
The universe returns to you what you put out.

- Lauren Jauregui

Fogalmam sincsen róla, miért alkotok sorokat már megint, hiszen senki se olvassa el. Ja, megvan. Ennek különösebben annyi oka van, hogy az egyik legkedveltebb elfoglaltságom a magamról való beszéd. Kezdjünk bele. Gabriella névre kereszteltek tizennégy éve Magyarország fővárosában, a kilencedik kerületbe. Gondoltam leírom, mert érdekel téged, ja nem. A megszólításom helyett eredetileg Roxána, avagy Adrienn lettem volna, de manapság még mindig kedvenc nevem a Daniella, és majd ha lesz egy lányom, ezerszázalék, hogy ezt a nevet fogja magán viselni. Visszatérve, a baráti köröm szimplán Gabinak szólít, de mindig is több megszólítás volt, amit használnak. Otthon, baráti körömbe, mindenhol máshogy hívnak, de nem bánom. Iszonyatosan őszinte vagyok, ami azért rossz, mert mindenről megmondom a véleményemet, sohasem gondolkodom miután felelek valamit, és nem érdekel a vele járó következmény. A másodlagos fő tulajdonságom a bunkó, hiszen én akarva, akaratlanul megbántok mindenkit az őszinteségemmel, majd bunkónak vagyok titulálva, amibe fájó szívvel, de bele kell egyeznem - vagy nem fájó szívvel, válaszd azt, amelyik jól esik. Emellett, közvetlennek vallom magam, hiszen bárkivel jól eltudok beszélgetni pár mondat után, már ha van az adott személyhez kedvem; makacs, akaratos, haragtartó, titokzatos jelzőkkel tudnám magamat leginkább jellemezni, de persze még ezer más tulajdonság van, amit leírnék, de ez nem a tinder, hogy hétszáz soros kamu bemutatkozást írjak magamról.

Legkedvencebb emberem a földön, akiért élek halok, az egyetlen és elsőszámú példaképem, akire elég szép és igaz jelzőt nem találok; Lauren Michelle Jauregui Morgado, ki napvilágot látott 1996. június 27.-én. Áldom az eget, hogy édesanyja kihordta hasából, hiszen nem tudom mit kezdenék nélküle. Április harmincadika óta tart a végtelen, iránta érzett szerelmem, avagy szeretetem (kinek hogy tetszik, homofób szarok kíméljenek, csók). Mondhat bárki bármit, fújjoghat rá, mert egy biszexuális nő, de én mindennél büszkébb vagyok rá, és arra, hogy vállalta (bár én már először éreztem, mikor ránéztem, de az mellékes). 2015-ben ismerkedtem meg a Fifth Harmonyval - ami azóta a kedvenc bandám, csak hozzáteszem, ahol először Ally volt a kedvencem (nem, nem a túlhypeolt Camila kiskirálylány), és egyre jobban unszimpatizáltam vele, vagyis Laurennel, amit mai napig nem értek, hiszen ő egy égről leszállt angyal. Semmit sem tudtam róla, még is fikáztam, még kamu, és tömegbiszexuálisnak is neveztem, csak mert nem tudtam megbékélni vele. Ennek roppant egyszerű és rohadt gáz története van. Legbelül mindig is csodáltam őt, de a barátnőm kedvence (volt), és ezért jaj, de menő lenne utálni. Köszönöm a tapsvihart, haladjunk tovább. Hihetetlenül felnézek rá, amit néha én sem értek, hiszen nem szoktam ilyen könnyen példaképemnek nevezni valakit. De, nála más. Nem bántam meg, amikor először csak idegesítésből elsőnek raktam kedvenceim között. Egyre jobban éreztem azt, hogy szeretem. Igen, úgy is. Neked ez lehet furcsa, de iszonyatosan közel kerültem hozzá a pár hét alatt. Egyszer sem éreztem olyat, hogy megbántam volna ezt a döntést. Egyszer sem. Pedig én a hangulatingadozásaimról vagyok ám "híres". De, valami vele más. Nem mondom, hogy örökké tart, kezdjük ott, mert semmi sem tart olyan sokáig. Viszont, most tisztában vagyok azzal, hogy az életemet jelenti, és mindennél többet érne számomra, ha láthatnám élőbe őt, akár a bandát. Hihetetlenül imádom, szavakkal kifejezni nem tudom azt.

Fifth Harmony. abszolút a kedvenc bandám. Bevallom, mióta Cabello kisasszony otthagyta őket, sokkalta többet nézek videókat, interjúkat, elbeszélgetéseket vagy akármi mást youtubeon, mint azelőtt. Sőt, azt is mondhatom, jobban szeretem őket, mint régen. Mindig is tudtam, hogy ő lesz az a személy, aki túlságosan sokat fog majd magáról képzelni, és otthagyja őket. De, visszatérve a négy lányra. Lauren, Ally, Dinah és Normani az egyik legnagyobb boldogságforrásom jelenleg. Hihetetlenül odáig vagyok a lányok hangjáért, és nem csak felvételeken, hanem élőben is. Nem mondom, hogy tökéletesek, mert nem, semmi nem az, de sokkalta rosszabb előadók tevékenykednek manapság. A meet and greet-ek miatt kezdtem el őket mégjobban szeretni, hiszen az ott művelt kedvességük rávilágított a személyiségükre. Sohase volt bajom Dinah-vel és Normani-vel, most pedig mégjobban megszerettem őket (Allyt mindig is szerettem, Laurent pedig most). Iszonyatosan kedvesek a Harmonizerekkel, és mindig nézik, mi jó a rajongóknak, csomó tanácsot adnak nekik, foglalkoznak velük, és baromi kedvesek. Nem az a beképzelt négy tinipicsa, mint aminek látszik. Ha Lauren sír, nekem is rosszabb lesz a kedvem. Ha Ally nevet, nekem mosolyognom kell. Ha Dinah táncol, inspirációt érzek. Ha Normani viccelődik, elnevetem magam. Nagyon jó hatással vannak rám, és köszönöm ezt nekik. Miután megjelent a 7/27 albumuk, egyfolytában azt hallgattam. Kedvenc dalom (az el nem érhető) Big Bad Wolf, és sajnálatos, amiért csak spotify-on van fent. Emellett, a Scared Of Happy, No Way, I Lied, de persze más albumokról is imádok jó néhány számot. Remélem, hogy Camila távozása után is így megtartják felépített hírnevüket, mert ezt nem lehet csak így eldobni.