Dorothy Dandridge

Dorothy Jean Dandridge 1922. november 9-én született Clevelandben, a prédikátor Cyril Dandridge és a szórakoztatóművész Ruby Dandridge (született Butler) lányaként. 

Születése után nem sokkal a szülei különváltak. Ruby Dandridge hamarosan megalkotta a "The Wonder Children" nevű formációt, amelyben két lánya, Vivian és Dorothy szerepelt. Amerika déli részén turnéztak öt éven át, miközben az anyjuk Clevelandben dolgozott.
Később Ruby Dandridge Hollywoodba költözött, ahol apró szerepeket kapott filmekben és rádióműsorokban, mint cseléd. A  "The Wonder Children" 1937-ben új nevet kapott, "The Dandridge Sisters" néven léptek fel Harlemben.

Dorothy első filmszerepét a Teacher's Beau című filmben kapta, 1935-ben. Ezt újabb és újabb filmek követték, de csak 1940-ben, a Four Shall Die című filmben szerepelt a neve a stáblistán. Egy gyilkos nőt alakított és noha mellékszerep volt, mégis sikeresnek bizonyult. Kisebb szerepeket kapott, hiába igyekezett többet elérni, sőt, 1947 táján úgy tűnt, hogy eltűnik a filmipar süllyesztőjében. Helyette klubbokban lépett fel és énekelt.

1951-ben ismét kapott egy kisebb szerepet a Tarzan's Peril-ben, ahol sokan felfigyeltek rá. Nem sokkal később egy partin bemutatták a zenei menedzsernek, Earl Mills-nek, aki felajánlotta, hogy segít neki az énekesi karrierjében, de Dandridge inkább a filmes pályafutására akart koncentrálni. Ennek ellenére Mills lett az ügynöke. Folytatta a klubbokban való éneklést, miközben filmekben is szerepelt.

1952 decemberében megkapta az első főszerepét a Bright Road című filmben, miután egy Metro-Goldwyn-Mayer ügynök felfigyelt rá a Mocamboban. A filmben szinte csak afro-amerikai színészek játszottak, nagy bukás lett belőle, de Dandridge klubbeli karrierje csúcsán volt.

1954-ben Dandridge leszerződött három filmre a 20th Century Foxhoz. Hamarosan belekezdett a Carmen Jones című, teljesen afro-amerikai film forgatásába. Az énekhangját azonban kicserélték az operaénekes Marilyn Horne hangjával. A film hatalmas siker lett, kedvező kritikákat kapott és Dandridge-et Oscar-díjra jelölték, mint Legjobb Színésznőt - így ő lett a harmadik afro-amerikai, akit Oscarra jelöltek (Hattie McDaniel és Ethel Waters után) de az első afro-amerikai, akit Legjobb Színésznőként jelöltek. Grace Kelly nyerte el a díjat, Dandridge pedig átadhatta Gene Milfordnak, aki a Legjobb Vágásért kapott Oscart.

1955-ban Dandridge-nek szánták a rabszolga Tuptim szerepét a Broadway-siker, a The King and I, (az 1999-es filmváltozat Anna és a király címmel készült el Jodie Foster és Chow Yun Fat főszereplésével) filmfeldolgozásában, de Dorothy nem fogadta el.  Nagy szerepekre várt és több mellékszerepre szóló ajánlatot is elutasított.  Emiatt még kevesebb ajánlattal keresték meg és úgy tűnt, hogy a csillaga leáldozott.
1959-ben megkapta a főszerepet a Porgy and Bess című filmben, és ezért az alakításáért Golden Globe-ra jelölték - ismét nem ő nyert. A film anyagilag csődöt jelentett, hiába kapott jó kritikákat. Ezután Dandridge  Európában forgatott, a Malaga című, alacsony költségvetésű filmben játszott. Utolsó filmje a The Murder Men lett, ezután már nem kapott filmszerepeket. Ismét klubbokban kezdett énekelni és néha színházban is fellépett.

Magánélete is viharosan alakult.
1942. szeptember 6-án feleségül ment a táncosként dolgozó Harold Nicholas-hoz, akitől megszületett első és egyetlen gyermeke, Harolyn Suzanne Nicholas, 1943. szeptember 2-án. A kislány agysérüléssel jött a világra és a házaspár 1951. októberében elvált.
1959. június 22-én a színésznő ismét férjhez ment, ezúttal Jack Denison, a fehér étteremtulajdonos lett a választott. A házaspár hamarosan elvált, miután Denison többször is megverte a nőt, és ellopta a pénzét. 

Dandridge ekkoriban fedezte fel, hogy azok, akik a pénzügyeit intézték, 150.000 dollárt elsikkasztottak tőle és hogy 139.000 dollár értékű adóval tartozott. El kellett adnia a hollywoodi otthonát és elmegyógyintézetbe kellett adnia a kislányát. Egy apró lakásba költözött a 8495 Fountain Avenue -ra West Hollywoodba. Magányosan és munka nélkül élt, és hamarosan idegösszeomlást kapott.

Earl Mills a visszatérését tervezgette, de ekkor Dorothy váratlanul, 1965. szeptember 8-án meghalt. 
A los angelesi halottkém szerint véletlenül túladagolta az Imipramine nevű antidepresszáns gyógyszert, egy másik vélemény szerint egy ritka embólia miatt halt meg - a halála előtt öt nappal eltörte a jobb lábfejét és a csontvelő néhány darabja a véráramba jutva elzárta a vér útját az agy és a tüdő felé.

1965. szeptember 12-én a testét elégették, majd a hamvait örök nyugalomra helyezték a Freedom Mausoleumban, a Forest Lawn Cemetery-ben, Glendale-ben.

Érdekességek

1999-ben az HBO bemutatta az Introducing Dorothy Dandridge című filmet, amelyben Halle Berry öltötte magára a címszereplő alakját.

Dorothy Dandridge csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-n.
 

Film

1962 Cain's Hundred (TV sorozat) - Norma Sherman (epizód: Blues for a Junkman: Arthur Troy)
1960 Moment of Danger - Gianna

1959 Porgy and Bess - Bess
1958 The Decks Ran Red - Mahia
1958 Tamango - Aiché
1957 Island in the Sun - Margot Seaton
1954 Carmen Jones - Carmen Jones
1953 Remains to Be Seen - Dorothy Dandridge
1953 Bright Road - Jane Richards
1951 The Harlem Globetrotters - Ann Carpenter
1951 Tarzan's Peril - Melmendi, Queen of the Ashuba

1944 Atlantic City - énekesnő
1944 Since You Went Away (Mióta távol vagy) - a fekete tisztviselő felesége az állomáson
1943 Hit Parade of 1943 - Count Basie Band Singer
1943 Happy Go Lucky - showgirl
1942 Lucky Jordan - Hollyhock iskoláslány
1942 Drums of the Congo - Princess Malimi
1942 Night in New Orleans - Sal
1942 The Night Before the Divorce - cseléd
1942 Ride 'Em Cowboy - táncosnő
1941 Bahama Passage - Thalia
1941 Sundown - Kipsang felesége
1941 Sun Valley Serenade - Specialty Act
1941 Lady from Louisiana - Felice
1940 Four Shall Die - Helen Fielding
1940 Irene

1938 Going Places
1938 Snow Gets in Your Eyes
1937 It Can't Last Forever
1937 A Day at the Races (Botrány az ügetőn) - énekesnő
1936 Easy to Take
1935 The Big Broadcast of 1936
1935 Teacher's Beau - Dorothy

Színház

Swingin' the Dream (November 29–December 9, 1939, Broadway)
Meet the People (1941, Los Angeles)
Jump for Joy (1941–1942, Los Angeles)
Sweet 'n' Hot (1944, Los Angeles)
Crazy Girls (1952, Off-Broadway)
West Side Story (1962)
Show Boat (1965)