Ingrid Bergman

Svédország fõvárosában, Stockholmban született, evangélikus családban. Két éves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Elsõ kis szerepét 1934-ben kapta az Óváros grófja címû filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után 1939-ben választotta ki David O. Selznick egy korábbi, 1936-ban készült svéd nyelvû filmje, az Intermezzo angol nyelvû remake-jének fõszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett Hollywoodba.

Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az 1942-es, klasszikussá vált Casablancában Humphrey Bogart oldalán játszott. Két évvel késõbb megkapta az elsõ Oscar-jelölését az 1943-as Akiért a harang szól filmszerepéért. A rákövetkezõ évben a legjobb színésznõnek járó Oscar-díjat vehette át az 1944-ben készült Gázláng filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a Szent Mary harangjai (1945) filmben nyújtott alakításáért kapta. 1948-ban negyedszerre jelölték a Szent Johannáért. Alfred Hitchcock, aki a Forgószél és a Elbûvölve filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket.

Bergman 1949-ben ismerkedett meg Roberto Rossellini filmrendezõvel, miután annak Róma nyílt város címû filmje katartikus hatást tett rá. A Stromboli filmjében szerepelve egymásban szerettek, és Ingrid elhagyta érte a férjét, dr. Aron Petter Lindströmöt, akivel 1937-ben házasodott össze, és a lányukat, Pia Lindströmöt. Összeházasodtak Rossellinivel, majd három gyermekük született: Isotta és Isabella Rossellini ikerlányai, akik színésznõk lettek és egy fia, Roberto Ingmar Rossellini. A viszonyukat botrányosnak találta mind Hollywood, mind a közvélemény; Bergmant, aki a házasságkötéskor már terhes volt, az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulálták, és az Egyesült Államok elhagyására kényszerítették.

A botrány után 1956-ban tért vissza dicsõségesen Hollywoodba, amikor az Anasztázia fõszerepéért megkapta a második Oscar-díját. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, 1956-ban elvált Rosselinitõl. Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel 1957-tõl 1976-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az 1974-es Gyilkosság az Orient Expresszen legjobb mellékszereplõjeként kapta meg. 1978-ban az Ingmar Bergman rendezte Õszi szonáta címû filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.

Folyékonyan beszélt svéd, német, francia, angol és olasz nyelven. 1982-ben mellrákban hunyt el a 67. születésnapján, Londonban. Végakarata szerint Svédországban hamvasztották el, és Stockholmban a hamvait részben szétszórták, részben a Norra begravningsplatsen-ben temették el.

Posztumusz kapta meg a legjobb színésznõnek járó Emmy-díjat 1982-ben a Golda nevû nõ címû tvfilm-sorozatért, amelyben Golda Meirt, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmmûvészethez való jelentõs hozzájárulásáért az emlékét egy csillag õrzi a hollywoodi Hírességek útján, a Hollywood sgt. 6759 szám alatt.

1982 A Woman Called Golda (TV film)
Golda Meir
1978 Őszi szonáta
Charlotte Andergast
1976 Nina
Contessa Sanziani
1974 Gyilkosság az Orient expresszen
Greta
1973 Bújócska
Mrs. Frankweiler
1970 A Walk in the Spring Rain
Libby Meredith
1969 A kaktusz virága
Stephanie Dickinson
1967 ABC Stage 67 (TV sorozat)
– The Human Voice c. epizód 
1967 Stimulantia
Mathilde Hartman
1966 The Human Voice (TV film)
1964 A sárga Rolls-Royce
Gerda Millett
1964 Az öreg hölgy látogatása
Karla Zachanassian
1963/I Hedda Gabler (TV film)
Hedda Gabler
1961 Auguste
Cameo Appearance
1961 Szereti ön Brahmsot?
Paula Tessier
1961 Twenty-Four Hours in a Woman's Life (TV film)
Clare Lester
1959 The Turn of the Screw (TV film)
Governess
1959 Startime (TV sorozat)
Governess
– The Turn of the Screw c. epizód
1958 A Hatodik Boldogság fogadója
Gladys Aylward
1958 Indiszkrét
Anna Kalman
1956 Anasztázia
Anna Koreff
1956 Elena és a férfiak
Elena Sokorowska
1954 Giovanna d'Arco al rogo
Giovanna d'Arco (Joan of Arc)
1954 Nem hiszek én a szerelemben
Irene Wagner
1954 Itáliai utazás
Katherine Joyce
1952 Európa '51
Irene Girard
1950 Stromboli
Karin
1949 A Baktérítő alatt
Lady Henrietta Flusky
1948 Joan of Arc
Joan of Arc
1948 A diadalív árnyékában
Joan Madou
1946 Forgószél
Alicia Huberman
1945 Szent Mary harangjai
Sister Mary Benedict
1945 Saratoga Trunk
Clio Dulaine
1945 Elbűvölve
Dr. Constance Petersen
1944 Gázláng
Paula Alquist
1943 Akiért a harang szól
María
1942 Casablanca
Ilsa Lund
1941 Ördög az emberben
Ivy Peterson
1941 Gyilkos szerelem
Stella Bergen
1941 Adam Had Four Sons
Emilie Gallatin
1940 Juninatten
Kerstin Norbäc - aka Sara Nordanå
1939 Intermezzo
Anita Hoffman
1939 Csak egy éjszaka
Eva Beckman
1938 En kvinnas ansikte
Anna Holm, aka Anna Paulsson
1938 A négy gazella
Marianne Kruge
1938 Dollar
Julia Balzar
1936 Intermezzo
Anita Hoffman
1936 Egy asszony, aki mer
Eva Bergh
1935 Valborgsmässoafton
Lena Bergström, Johan's Secretary
1935 Swedenhielms
Astrid
1935 Bränningar
Karin Ingman
1935 Munkbrogreven
Elsa Edlund
1932 Landskamp
Girl Waiting in Line (uncredited)