Sabine Dünser

 

Sabine Michaela Dünser 1977. június 27-én született. Liechtenstein egyik városkájában, Schaan-ben nőtt fel, szüleivel és húgával, Petrával élt együtt.
 

Zenei tehetségét elég korán felfedezték. Nagyon fiatalon kezdett el fuvolázni, s tanárai már ekkor mondogatták, hogy nagy zenei tehetség, akit támogatni kell ebben.
 

Általános iskolás korában Sabine zongorázni kezdett, és egészen addig játszott ezen a hangszeren, amíg le nem érettségizett. Az Elis CD-ken hallható billentyűs részeket is ő játszotta fel.
 

Ebben az időszakban kezdett el érdeklődni az éneklés iránt. Két kórusnak is alapító tagja volt; az iskolai kórusnak, valamint a „Divertimento”-nak, mely Schaan-ben élő fiatalokból állt. Miután a kórusvezetőnek nagyon fontos volt a hangképzés, Sabine 19 évesen klasszikus énekleckéket kezdett venni. Szerepelt a „Liechtenstein Musical Company” által előadott Hair-ben, s mindeközben egyre inkább vágyott arra, hogy saját zenekarban énekelhessen.

 

Mialatt logopédiát tanult, Sabine-nak részt kellett vennie egy hang-terápián, mivel a hangja, a folyamatos éneklés hatására folyton rekedt volt. A terápia alatt megtalálták a rekedtség okát: csomók voltak a hangszálain. Ez a diagnózis nehéz időket hozott Sabine-nak, hiszen meg kellett műteni emiatt. Ráadásul emiatt a logopédiai tanulmányait is el kellett halasztania. Ehelyett egy évig gyógyászati pedagógiát tanult. Amikor aztán a hangja rendbejött, visszatérhetett eredeti terveihez, és befejezte tanulmányait. Később logopédus lett, és egy iskolában tanított, közel az otthonához, Triesenben (Liechtenstein), ahol haláláig élt.
 

1999-ben Sabine a zenekari terveit is meg tudta valósítani. Pete Streit-tel és Oliver Falk-kal (aki megálmodta a projektet) együtt megalapította az Erben der Schöpfung zenekart, ebből lett később az Elis.
 

A tény, hogy zenekarban van, és a zene általában, mindig sokat jelentett Sabine-nak. Az Elis lehetővé tette számára, hogy sok ember előtt bemutatkozzon és kifejezhesse magát saját szövegek és dallamok által. Ő nem csak zenét csinált, ő a zenében élt. Nyilvánvaló volt, mennyire élvezte azt az időt, melyet dalírásra, stúdiófelvételekre és turnékra szánt. Könnyen lehetett vele találkozni koncertek után, mindig mosolygott. Mindig nagyon kedves volt a rajongókkal, autogramokat adott nekik, közös fotókat készített illetve beszélgetett velük. Nagyon nyitott és őszinte volt, semmi kétség nem volt nagyszerű személyisége felől.
 

Az Elis épp a harmadik nagylemezt rögzítette a stúdióban (ezt a lemezt Sabine a „baby”-ének nevezte), élete azonban tragikus hirtelenséggel véget ért.
 

Két hét volt hátra a németországi Battle of Metal fesztiválig, és a csapat erre próbált, amikor Sabine hirtelen összeesett. Nem volt eszméletlen, de nagyon rosszul érezte magát és elviselhetetlen fejfájásra panaszkodott. "Azt hiszem, szélhűdésem volt..." - mondta zenésztársainak, akik azonnal kórházba vitték az akkor már fél oldalára lebénult énekesnőt - ez a stroke egyik tipikus jele. A kórházban azonnal megkezték a kezelését, majd egy másik kórházba szállították helikopterrel. Ám sajnos a gyors orvosi segítség ellenére Sabine agyműködése nem sokkal később teljesen leállt, másnap pedig elhunyt. Stroke érte, amit sajnos nem élt túl. 

Halála után az Elis úgy döntött, kiadja a „baby”-ének becézett Griefshire albumot, ezzel áldozva emlékének. Sabine hangja és gondolatai ezzel a lemezzel, s többi zenéjével együtt tovább élnek.

Sabine érdeklődési köre rengeteg mindenre kiterjedt, legkedvesebb hobbija hivatása is volt egyben, az éneklés és a dalszerzés. De szeretett főzni, vezetni, röplabdázni és kötni, jógázni, szívesen töltötte az idejét Norvégiában. Zenei ízlése is rendkívül széles skálán mozgott, egyformán rajongott a klasszikus és elektronikus zenéért, de szerette a popot, természetesen a metált, de rapet is hallgatott. Rajongott Tori Amosért, Björkért és Sinead O'Connorért is. Imádta a filmeket, legnagyobb kedvence volt a Táncos a sötétben. 

Forrás:  http://www.sabinedunser.gportal.hu/