10 kihalt állat - kutyaalkatúak

A kutyaalkatúak közé soroljuk többek közt a kutyaféléket, medveszabásúakat, menyétszabásúakat és a már kihalt Amphicyonidae-kat. Ismerjünk most meg közülük néhány már kihalt állatot!

hirdetés

Amphicyon major

Az Európa számos területén megtalált Amphicyonidae, azaz medvekutya számos medvefélére és kutyafélére jellemző tulajdonságot vegyített: háta és farka hosszú, mancsai szélesek, pofája kutyaszerű volt. Valószínűleg aktív, lesből támadó vadász hírében állhatott. Testhossza elérte akár a 180 centimétert is.

Epicyon haydeni

Az Észak-Amerika területén élt Epicyon haydeni ugyan ötmillió évvel ezelőtt kihalt, mégis nagyobbra nőtt, mint bármely ma élő kutyaféle. Állkapcsával roppant nagy erőt volt képes kifejteni, ezzel halálos sebet ejtve a prédán. Ugyan gyakran csontevőként jellemzik, annyira mégsem volt erőteljes az állkapcsa, hogy összeroppantsa a csontokat.

Borophagus diversidens

A hiénaszerű kutyaféle hossza meghaladta az egy métert is, állkapcsa pedig meglepően erőteljes volt, akár csonttörésre is használhatta őket. Feltehetően kisebb falkákban vadásztak, azonban testalkatuk arra utal, hogy legalább részben dögevő életmódot folytattak.

Canis dirus

A Canis dirus, ismertebb nevén óriásfarkas 10.000 évvel ezelőtt halt ki. Neve is utal rá, hogy a Canis dirus volt a valaha élt egyik legnagyobb kutyaféle, azonban alig nőtt nagyobbra, mint a ma is élő szürke farkas. Éppen ezért találóbb rá a rettenetes farkas elnevezés, hiszen erőteljes állkapcsában hatalmas, agyarszerű fogak sorakoztak. Mindezek ellenére agya testméretéhez képest kifejezetten kicsinek számított, különösen, ha összemérjük a mai kutyafélékével. Valószínűleg falkákban élt és nagyobb testű növényevőkre vadászott, melyet a leleteken talált csontsérülések is bizonyítanak.

Falklandi pamparóka

A Falkland-szigeteken élt állat a Dusicyon rend egyetlen ismert képviselője, hiteles források szerint barátságos, könnyen szelídíthető volt, azonban sajnos számtalan rémtörténetet is meséltek róla – vesztét is ez, illetve részben a szőrméje iránti kereslet okozta 1876-ban.

Arctodus simus

Az Arctodus simus, más néven rövid orrú medve pofája és teste megrövidült, míg lábai hosszabbra nőttek, mint a többi medveféléé. Ebből arra következtethetünk, hogy viszonylag gyors ragadozó volt, hatalmas, majdnem kettő méteres marmagasságával pedig tekintélyt parancsolt. Nagyjából 1,5 millió évvel ezelőtt fejlődött ki a faj, mely 10.000 évvel ezelőtt tűnt el a Föld színéről.

Ursus spelaeus

Az Ursus spelaeus, azaz európai barlangi medve nagy, lapos fogai tökéletes példái annak, hogy már ezen ősi medvék is mindenevők voltak. A fellelt több ezer leletnek köszönhetően ezen faj az egyik legismertebb fosszilis medve, mindezek ellenére viszonylag rövid ideig, mindössze 300 ezer évig létezett a faj – mely idő evolúciós léptékben igencsak kevésnek számít.

Ursus arctos crowther

Az Ursus arctos crowther, más néven atlasz vagy berber medve neve is mutatja, hogy az Atlasz-hegységben volt honos. Az akkoriban észak-afrikai területeket megszálló rómaiak kegyetlenül levadászták vagy gladiátorviadalok céljából élve befogták őket. Az utolsó hiteles jelentés egy élő példányról 1844-ből származik.

Enaliarctos melasi

Az Enaliarctos melasi egyike a legősibb fülesfókaszerű állatoknak. Ugyan lábai még eléggé hasonlítottak a szárazföldi állatokéra, valószínűsíthető, hogy ujjai közt úszóhártya feszült. Hatalmas szemei és bajsza hosszú ideig sikeressé tette őt a túlélésért folytatott harcban. Összesen hétmillió éven keresztül képviselte magát a faj, mígnem 16 millió évvel ezelőtt végleg eltűnt.

Ekorus ekakeran

A mai menyétfélékhez képest óriási, akár 60 centiméter marmagasságú állat 6 millió évvel ezelőtt élt. Testalkata inkább macskaszerű volt. Ezt hosszú lábai és húsevésre specializálódott fogazata is bizonyítja. Mindezen jelek arra utalnak, hogy aktív ragadozóként tengette mindenapjait a kelet-afrikai állat.

Cikksorozatunk további része:

• 10 kihalt állat - nagymacskák

hirdetés