Szerintem kell egyfajta idegállapot is, meg megfelelõ környezet is egy jó filmhez, vagy hogy a jó filmben megtaláld a "jóságot".
Csomó filmet nem bírtam végignézni, mert mittomén éhes voltam, vécéznem kellett, kint gyerekek kiabáltak, akkor eszembe jutott, hogy ki kellene menni cangázni...stb.
A legjobb horrort sem lehet reggel, verõsfényes napsütésben, pl óvóda mellett a szomszédban nézni, mert a legjobb résznél kiabálnak be pl a lurkók és máris kiesel a film világából.
És ez fordítva is igaz, egy tök egyszerû thrilleren is bef.oshatod magad, ha épp olyanod van.
Én nem szeretem a horrorokat, mert kiskoromban sok rémálmom volt tõle, meg akkor még nem voltak 18-as karikák és társaik és kb simán megnéztem 10 évesen 18-as filmet, ami hosszú távon nem a legjobb.
Pl a Texas-i láncfûrészest pont olyan állapotban néztem, hogy az pont parázós volt nekem...elsõre...aztán utána már nem.
A kört is láttam, na egy ideig attól is paráztam, de mondom, én egy kis thrilleren is el tudok ájulni, nekem a félelemküszöböm kicsit lejjebb van.