Állatvédelem

Hát attól függ hol csináltatod. De azt hiszem 3-5000 között van. Hát fájni nem fáj. Azt hiszem minden évbe van ilyen akciós hónap. Ha érdekel írj privit és utána nézek neked. Amikor beadják az persze kellemetlen, mert egy ilyen golyóstollhegy nagyságnyi tűvel adják be. De utána teljesen beépül és nem okoz neki semmi problémát. Legalábbis eddig én ilyen problémával még nem találkoztam, hogy baj lett volna vele.

Én kicsi korom óta fóbiaszerűen félek a kutyáktól, pont azért, mert annyi ilyen szörnyű balesetről hallani, hogy nem igaz... véleményem szerint, kutyát egyáltalán nem kellene tartani, mert akármennyire "ééédees, meg CUKI, meg tündi-bündi, háziasított vadállat! Én speciel a közelükbe se merek menni, attól hülyét kapok, ha rámnéz, ha meg odaszalad a kerítéshez, elkezd ugatni, és neadjisten' még kétméteres marmagasságú is, én összef*som magam... vicc, hogy ha történik valami tragikus baleset, ki a hibás? Hát naná, hogy a gazdi... amiben persze van igazság, de ilyenkor fel sem merül az emberekben, hogy időzített bombát melenget a keblén!

Olyan környéken élek, ahol minden egyes házban legalább egy kutya él, és hiába ismernek születésem óta, meglát, és mintha legalábbis körözött bűnöző lennék, azt csinálják...
Sose felejtem el, szegény nagymamámhoz (Isten nyugosztalja...) nem mertem átmenni, mert az oda vezető úton két rohadt nagy dobermann élt, és ha kiléptem a kapun, ők már a sarkon álltak, és ugattak veszettül, meg ugráltak a kerítésre...

Szóval, mindigis húzódoztam a kutyáktól, és az elvakultak szerint eme nyomós érvek ellenére szívtelen vagyok, hogy ezeket a CUKI (hülyét kapok ettől a szótól, minden tekintetben) állatokat nem szeretem... hát, nem!

És Téged támadott már meg kutya?
Lehet, hogy sok ilyen balesetről hallani, de mennyi olyan eset van amikor nem támad meg senkit nyilván azt nem újságolják. Ez olyan mint a repülőgép szerencsétlenségek. Nyilván van ami lezuhan az elég ritka mégis mindig arról hallani, de a többi, napi 500 kitudja mennyi járatról ami nem zuhan le nem. Ez a baj a híradóval így beparáztatják az embereket, de ez egy más téma.
Természetesen vannak őrült kutyák, de legtöbb esetbe odafigyeléssel ezek elkerülhetőek.
És azért ugatnak, mert védik a területüket de ezek általában nem támadnak, ha nem mész be. Ha Te valakit nem szívesen látsz magadnál azt el küldöd, de nem támadod meg.
És most nem győzködni szeretnélek, vagy ilyesmi csak a másik oldalt is elmondtam...

Teljes mértékben egyetértek. Ennél jobban nem is írhattad volna le. Engem 8 éves koromban kergetett meg egy kutya, annyi elég is volt ahhoz, hogy egy életre megutáljam őket. Soha nem is értettem az embereket, hogy miért kell veszélyes vadállatokat tartani. Egy nem húsevő állat is lehet barátságos, sőt! Nekem tengerimalacom van, és biztos most sokan kiröhögnek, de van legalább annyira intelligens, mint egy kutya, de legalább annyira, mint egy családhoz szoktatott macska. Kedves, barátságos, ragaszkodó és játékos, és nem veszélyes senkire.

Nem támadott meg, de már attól is irtózom, ha dühösen néz, morog, ugat, vicsorít, istentudja'... egyszer az egyik meg akarta nyalni a kezem, de attól is úgy megijedtem, hogy elrántottam, felálltam, és otthagytam a helyszínt... szóval, tényleg súlyos eset vagyok ilyen téren is, és nem igazán érdekel, hogy mit mondanak a különböző hírforrások, hiszen az ott tudósítók is nyilván más felfogású emberek, mint én, és nem így fogják fel ezt az egész dolgot.

Mexicano: nekem meg aranyhörcsögöm volt, és dettó ugyanaz volt a helyzet velük, mint amit Te is leírtál. Egyébként, én a macskákkal is elvagyok, azok legalább nem ijesztik ki a lelket az emberből, és tudnak legalább annyira értelmesek lenni, mint egy kisgyerek, ezzel együtt, tudnak akkora idióták is lenni, mint jómagam!

És tényleg nem veszélyesek azok sem: szomszédom másfél éves kislánya imádja őket szó szerint, nem finoman dögönyözni. Múltkor kint voltam vele az udvaron, meglátta a macskát, elindult felé, ez a hülye macska meg közelebb ment, és odafeküdt elé. A kislány meg kiosztott neki egy jó nagy gyomrost, de annak egy nyekkje nem volt, még akkor se. Simogatni nem szeretem, de jó elnézni őket, míg egy kutyánál ezt nem mondhatom el.

Egyedül a kajámra fáj a foguk, ilyenkor mindig Hadházit idézem nekik a Showder Klubból: Kajámhoz nyúlsz, meghalsz, érted???! Addig, míg nem kap belőle, vagy nem fejezed be, megy a koncert... de mégegyszer mondom, milliószor elviselhetőbbek (számomra) mint a kutyák...

Gyerekkoromban én is szörnyen féltem a kutyáktól, de voltam annyira elszánt (mint mindig )hogy változtassak ezen.
Én megértem azt is, aki fél a kutyáktól. Mindenkinek megvan az oka, hogy éppen miért fél. (Anyukám is fél. Gyerekkorában őt is megharapta egy kutya.) Egyet biztosan tudok: a kutyám és a cicáim olyan sok szeretetet adnak, amit sokan el sem tudnak képzelni. Nem egyszer hallottam olyan hülyeséget, hogy képtelenek a szeretetre. Hát ezeken jókat szoktam nevetni, de kicsit sajnálom is őket, mert nem ismerik meg a szeretetüket.
Sokkal több szeretete, és törődést érdemelne minden állat. Sajnos nagyon kevés ember képes visszaadni azt, amit tőlük kapunk.

Annyira igazat írtál. Akiknek nem volt kutyájuk soha nem tudják milyen szeretetet képesek adni. Ezért nem szeretem ha olyan ítélkezik aki nem ismeri mind két oldalt.
Egyébként nem kell mindenkinek szeretni őket, nyilván nem vagyunk ugyanolyanok. Csak a baj ott kezdődik, hogy általában akik nem szeretik őket azok bántják/kínozzák őket.
Ja és bármilyen állat örömet tud hozni egy ember életében akár egy hörcsög is. ebbe semmi rossz nincs.
Azt meg sose tudtam megérteni amikor az ember nem ad a kajájából a kutyájának vagy macskájának. Én hagynám hogy akár az egészet megegye. De mivel az enyém megkapja ezért nem is kell neki...

A kunyerálási képességük a génjeikben van tuti.

Az még hagyján, de szerintem a tengerimalacnál jobban egyik semi tud kunyerálni: ha az ember eszik a környezetében néhány méterre, már megérzi a gyümölcs illatát és ágaskodik, hogy neki is kell. Akármit eszem a közelében, rögtön kéri. Persze nem mindent lehet neki adni, de rendkívül kíváncsi. A banánból mindig meghagyom neki a végét és kézből harapdálja. Aztán valamit csak megszagol, és rájön, hogy az nem neki való kaja. Édesszájú nagyon, a répát nem szereti, a gyümölcsök közül mindent, ami édes. Kölyökkorában meg sárgabarackos joghurtot evett kiskanálból, de azt imádta.

Az első hozzászólásod bevallom, eléggé meglepett. Húsevő vadállatoknak nevezni az ember legjobb barátját nekem egy kicsit durva. Persze van igazság abban, amit mondasz, és így már értem is az érzéseidet. Én a lovaktól félek, mert egyszer egy megvadult és majdnem összetaposott. De kutya is harapott már meg, mégis imádom őket. Mindig volt kutyám, és valóban a legjobb barátom. Azt vallom, hogy soha nem a kutya a hibás, ha bánt valakit. Mindig az ember a hibás. Vagy az, akit a kutya megtámad, vagy a kutya gazdája. Persze nem feltétlenül szándékosan követi el az ember a hibát, de mindig ő követi el és nem az állat. Az állat az ösztöneire hallgat, ezért kell vele valóban felelősségteljesen és okosan bánni. Veszélyes tud lenni, ha az ember nem ért hozzá. Sokan előítéletesek a harci kutyákkal kapcsolatban, de ők sem veszélyesebbek az átlagnál. Van egy szomszédom, amerikai staffordshire terrierje van, és egy tündér az a jószág! Olyan végtelen szeretet és jóindulat van benne! Mindig feldönt örömében, amikor meglát. Nagyon tud örülni és szeretni. Tényleg minden az emberen múlik, azon, hogyan tudja nevelni a kutyáját. Egyes embereknek valóban meg kellene tiltani, hogy bizonyos fajta kutyákat tartsanak. Én azt vallom, ha nem értesz hozzá, vagy nem szereted eléggé, ne is próbálkozz kutyatartással, mert annak sose lesz jó vége.

Pontosan emiatt nem bízom a kutyákban (és általában a ragadozó állatokban), amit kiemeltem a hozzászólásodból. Ahogy mondod, az ösztöneire hallgat, és nem az "eszére", tehát nem egy intelligens állat (elnézést, hogy ezt mondom). Nem is szándékozom és szándékoztam soha tartani, mivel nem bízom bennük. Abban viszont nem teljesen értek veled egyet, hogy mindig az ember a hibás. Az az ember pl. mit vét, aki egyszerűen elhalad a kerítés mellett, a kutya meg szétszedné, ha nem lenne a kerítés? Mert a szomszédunké pl. ilyen. Soha nem bántotta senki, már ott lakunk 2 éve, de nemhogy minket, még a saját gazdáját is szétugatja, mert dilis. És sajnos bármelyik kutya bedilizhet, még ha jól is bánnak vele, és rátámadhat teljesen ártatlan emberekre. Egyszer ez a jószág (az "ember barátja", ugye) kiszabadult az utcára... a saját gazdája javasolta az éppen arra járóknak, hogy inkább ne menjenek be az utcába addig, amíg megpróbálják visszaterelni, mert közveszélyes. Nehezen, de sikerült, mivel a saját gazdájára nem hallgat a kutya (egy óriási kaukázusi juhász egyébként, még szép is, de akkor is hülye és veszélyes).

Nem az az ember vét, aki elmegy a kerítés mellett, hanem ebben az esetben a gazda a hibás. És még be is ismeri. Nem bír vele, nem alkalmas arra, hogy ilyen fajta kutyát tartson. Ennyi. Nem a kutya a dilis, vagy ha igen, azért mert nem megfelelő környezetben él. Olyan emberrel, aki nem tudja megadni neki mindazt, amire szüksége van. Én az emberekben nem bízom. A kutyám mindig mellettem van, sose csap be, sose bántana és ha bárki megpróbálna bántani, tuti, hogy szétszedné az illetőt. Teljesen más álláspontunk van. Azért én értelek téged is, még ha egyáltalán nem is értek veled egyet. Nagyon sajnálom, hogy sosem volt módod megismerni a kutyák azon oldalát, amit nagyon lehet szeretni.

Nekem 2 évvel ezelőtt volt 3 halam és gömbakváriumban voltak.
Hamar meghaltak. Azt mondták az állatkereskedésben, hogy az akvárium az oka.Mi akkor jó nevettünk rajta. Hát most már talán nem olyan nagy hülyeség.

Annyira egyetértek veled, szóról szóra leírtad a gondolataimat. Ezt kéne megértenie az embereknek, hogy a kutyákkal tudni kell bánni. Sok embernek nem való kutya ez tény, de attól még nem a kutya a hibás.

Ne haragudj, de teljesen mindegy, milyen fajta a kutya, mindegyik ha már meglát, rohan a kerítés felé, és mint a félőrült, azt csinálja, közben nem tettél semmit, csak elmentél a ház előtt, amihez minden jogod megvan! Nehogy már a nyúl - ez esetben a kutya - vigye a puskát... ennyi erővel nem kell semmilyen kutyát tartani, mert egyik se különb a másiknál!

Nem veszekedni akarok, csak a véleményemet mondtam el. A fajta igenis számít. Mindegyik fajtának meg van a maga jellegzetessége, mindegyik másfajta törődést, másfajta bánásmódot igényel. Nekem sem való minden fajta. Tudom magamról, hogy nem bírnék el mondjuk egy pitbullal, vagy egy újfunlandival. Nem tudnám kielégíteni az igényeiket, így soha nem tartanék olyat. Semmi ördöngősség nincs a kutyatartásban. Ha valaki nem szereti őket, mondja azt. Ennyi. Nem bűn nem szeretni a kutyákat. Többfélék vagyunk. Egyébként meg, az hogy rohan a kerítés felé és ugat, teljesen természetes. Ezért tartja az ember, hogy védje a házat. Legalábbis az eredeti funkciója ez volt.

Ezt szerintem olvassátok el pont erről van szó benne: A felelős állattartás 7 aranyszabálya

De a lényeget kiemelem:
"A kutyatámadások hátterében általában az emberi felelőtlenség áll, az állat agresszivitása miatt elenyésző esetben fordul elő baleset. A probléma egyrészt abból adódik, hogy sokan státuszszimbólumként tartanak bizonyos kutyafajtákat - nem tájékozódnak arról, hogyan kellene együtt élni velük. Másrészt, főleg vidéken sok helyütt még láncra kötve, a gyerektől elzártan tartják az állatot, nem történik meg a szocializáció."

Előző hozzászólásomat hozzád kissé módosítanám. Most olvastam vissza teljesen, hogy mit írtál korábban, és elnézést kérnék, hogy az előbb ennyire nyersen fogalmaztam. Nem jó dolog, hogy ennyire félsz, de hát ezen valószínűleg már senki nem fog tudni segíteni, és szerintem nem is akarod. Viszont elárulok egy titkot. Azért ugatnak meg azok a kutyák is, akik 100 éve ismernek, mert érzik, hogy félsz. Sajnos ez nem írható pozitívumként a számlájukra, de ilyenek. Ha azt érzik, hogy félsz, rögtön nyeregben érzik magukat. Ösztönök. Rajtam azt érzik, hogy odáig vagyok értük és imádnak. Nagyon ritkán ugat meg kutya. Még azok a kutyák is odajönnek hozzám barátkozni, akik amúgy "barátságtalan" állatok hírében állnak. Tényleg kisugárzás kérdése az egész. És azt hiszem azért nem harapott meg még több kutya, mert attól, hogy imádom őket, ismerem a játékszabályokat. Az állat az állat, akkor is, ha imádom.

Ez meg úgy igaz, ahogy van! Persze nem minden fekete-fehér, de ez a legtöbb esetben sajnos így van.