Értem. Érdekes... Hát kutatások ide, kutatások oda, én már 3,5 éve vagyok együtt a párommal, aki 14 évvel (szinte napra pontosan) idősebb nálam. Persze vannak problémák, mint minden kapcsolatban, de köztünk a korkülönbség miatt tulajdonképpen nem igazán van konfliktus. Én a korosztályomhoz képest komolyabb vagyok, Ő meg kicsit lazább. Majd utolérjük egymást egyszer.
Bár én is vagyok olyan lökött infantilis, mint ő, úgyhogy szerintem zsák a foltját jelenség van.
A rajongók. Nos igen. Osztom a véleményeteket, akár én is írhattam volna hasonlót. Ezek miatt a lökött libák miatt már én érzem kínosan magam... Mondjuk sosem voltam autogramvadász (maximum levélben), meg félős is volnék. Emlékszem, anno például egy barátnőm cibált el a kedvenc színészemhez előadás után a művészbejáróhoz, mert egyedül nem mertem odamenni. Tény, hogy előtte már levelezgettünk az illetővel, szóval ismert már "papírból".
Az volt a taktikánk, hogy a barátnőm kér tőle egy aláírást, én meg majd jól bemutatkozom.
Így csináltuk. Az "áldozatom" először furán nézett rám, nem értette, miért állok előtte. Aztán megszólaltam, kezet nyújtottam, mire ez volt részéről a reakció egy hatalmas vigyor kíséretében: "Na végreee!"
Már nagyon szeretett volna megismerni, csak ugye...
Emlékszem, beszélgettünk picit és amikor elbúcsúztunk, akkor így utánam szólt, hogy "Végre tudom már, hogy ki vagy!"
Szóval valahol ez lenne a normális, hogy megtiszteljük a másikat, nem bántjuk, és akkor ilyen kellemes reakció fogad minket. Örülnek nekünk, stb. Azóta pedig az említett illetőnél én már több vagyok, mint egyszerű "rajongója", elkönyvelt amolyan "kedves ismerősnek" (?!), azt hiszem.
Egy időben gyakran össze szoktunk futni, igaz, csak pár percre... Olyan is volt, hogy két barátnőmmel beültünk a büfébe, ő is megjelent, észrevett, magától odajött, köszönt, puszit adott, érdeklődött felőlem. Vagy például egyszer előadás kellős közepén meglepett egy csokival...
Bocsánat az offért, de most erről eszembe jutott ez a sztori és nosztalgiáztam...
David szegénykém... Őt meg ott bántják, ahol érik, szét akarják szedni, a gyereke és a párja halálát kívánják... Ez annyira borzasztó... Tényleg abban reménykedek, hogy egészséges lesz a pici és hogy GM-mel sikerül rendezni a nézeteltéréseket - ha vannak. És legfőképpen, hogy sikerül megvédeniük a magánéletüket. Bár a paparazzó nevű élősködők csoportja tuti zaklatni fogja őket, főleg most, hogy új taggal bővül a család, nem is szólva a közelgő mennyegzőről...
Pedig sokkal szívesebben látnék David munkásságával kapcsolatos híreket, meg olyan képeket, amiket profi fotós, stúdióban készít róla, belövik előtte frankón a sérót és OMG... Én erre vágyom...