Dumcsitopik érettebbeknek (15+)

Nem akartam. A köszönéses hsz ide jött, de a 2. helyébe olyat írtam, ami egy másik topikba ment volna.

Nem baj. Mással is megesik. Ha már itt vagy akkor megkérdezem; Hogy vagy ?

Hát... Mostanság kicsit szomorúan, mert elveszett a cicám. Még nagyon pici volt, nem akartam bezárni az éjszakára, és nyoma veszett.

Bocsi, hogy lassan reagálok, de visszaolvastam mindent. Csak vacsit csináltam, a család női tagjai nincsenek itthon, apát meg inkább nem célszerű a konyhába engedni, úgyhogy elfőzőcskéztem..

Az én apámat azért beengedjük a konyhába... de csak akkor, ha kész a kaja.

Mi csak ha piskótát kell sütni, abban profi, de az nem hiszem, hogy jó lenne vacsorára..

Most éppen erre lettem figyelmes, kicsit fájt

Á, ez egy kicsit nekem is fájt. Mennyi idős ez a csaj, 11?

Szép estét mindenkinek! Rég jártam már erre.

Szia.
Ha az volt a célod ezzel az avatarral, hogy a földön fetrengjek, sikerrel jártál.

Neked is

RTLMostból vágtam ki.

Ez érdekes nekem is szokásom a földön fetrengeni..ez ragályos..

áá ezt nem hagyhattam ott

A földön fetrengés vírusa szerintem nem tud képernyőn át terjedni.

A remény hal meg utoljára. Nekem (aki nem bírja a szomorú történeteket, az ne olvassa el) volt egy fekete macskám, Otellónak hívták. Minden tökéletes volt egy évig. Egy nyári napon arra lettem figyelmes, hogy nem eszik semmit, alig bír járni. Mondtam anyukámnak, hogy vigyük el orvoshoz. Volt egy olyan érzésem, hogy megfog halni. Anyukám csak legyintett erre. Majd másnap felkeltem. Anyukámék nem voltak otthon. Akkor már tudtam valami baj van, de nem voltam ideges. 1 óra múlva hazaértek. Apukám beállt a kocsival és láttam, hogy a csomagtartóhoz megy. Nem sejtettem semmit. Csak amikor az anyukám jött és elmondta nekem, hogy Otika nincs többé, akkor összetört bennem minden. Nem akartam elhinni. Nem adtam fel a reményt, miután apukám eltemette mindig ott ültem a sírja mellett. Lehet, hogy hülyén hangzik, de egy tulipánt is raktam a sírjára mindennap. Azt hittem majd újra visszajön, de nem így történt. Pár hét múlva összeszedtem magam, megkérdeztem anyukámtól, hogy mi történt Otellóval. Azt mondta, hogy megmérgezték. Ekkor már rájöttem, hogy hiába várom, nem fog visszajönni. Majd nyár végén a SzuperInfóban (Ez egy kiskunfélegyházi ingyenes újság) olvastam, hogy egy galambtenyésztő tömegesen mérgezte a fekete macskákat. Utána kiderült, hogy a szomszédom ölte meg a macskámat, ugyanis ő is galambokkal foglalkozik.
Most van egy kutyám meg egy macskám. A macskám elment teljes 3 hétre, de visszajött. Hittem benne, és visszatért.

Mennyire puha nálatok a föld?

Annyira szerettem őt. Egy egész napot végigsírtam miatta, de még mindig reménykedem...

dehogynem! Várd ki a végét, ma még csak mi, holnap már az egész topik, egy hét múlva meg az egész Starity földön fog fetrengeni

joe-r: Hát.. el nem süllyedek benne az biztos..

LittleVampire: Sajnálom a cicádat nagyon, egyszerűen nem szeretem az olyan történeteket amelyekben állatokat bántanak, pont ők azok akik ezt nem érdemelnék meg..

Hát, ha te mondod...

Jól teszed ! Lehet, hogy hamarosan megéhezik vagy szomjas lesz, és majd hazavándorol.

Az elején nehéz volt, de az idő meggyógyítja a sebeket. A szomszédom is megkapta a méltó büntetését, azt hiszem. Csak elég nehéz volt ezt felfogni 6-7 évesen.

Egy kicsit kekeckedni támadt kedvem: alulvonással írom a nevem, nem kötőjellel.

Egyébként nekünk év elején lett két új macskánk, valószínűleg mind a kettőt kidobta valami "rendes" embernek alig nevezhető egyén. Mind a kettő picike volt, úgy nagyjából egy hónaposra saccoltam őket. Szóval befogadtuk ezt a két tökmagot. Míg megszokták, hogy itt bizony kapnak enni-inni, és nem kell kint lenni a hidegben, szinte egész nap bent voltak a házban. Most, hogy már nagyok, így nappal kint vannak, sokszor ők maguk akarnak kimenni, de estére mennek a fogdába, jelesül a pincébe.