Milyen filmet láttál legutóbb? II.

A hullám
(Die Welle)
2008

Huhh, nehezen találom a szavakat, szerintem mindenki így van ezzel, aki látta ezt a filmet és valaki a filmmel kapcsolatos véleményéről kérdezi. Annak idején német nyelvi előkészítő szakra jártam a gimiben és ha már németesek vagyunk, az osztályfőnöknőnk úgy döntött: ideje, hogy megnézzen az osztály közösen egy német nyelvű filmet, természetesen eredeti nyelven. Én, bevallom, kicsit visszakoztam, sosem szerettem feliratot olvasni (azóta már szinte mindent eredeti nyelven nézek), de természetesen én is az osztállyal tartottam, amikor arra került sor, hogy menjünk moziba. Maga a történet hihetetlenül megfogott mindenkit, utána hosszú percekig nem jutottunk szóhoz és a következő napokban/hetekben is ez volt a téma a suliban (persze azóta is szóba kerül nosztalgiázáskor). Akik nem tartottak velünk a moziba, kikönyörögték, hogy német fakultáción nézzük meg a filmet és azon az órán többen vettünk részt, mint valaha. Mindenki látni akarta újra - vagy épp először. És ma valami olyasfajta filmre vágytam, ami komoly, aminek mondanivalója, üzenete van, ezért választottam A hullámot.

Visszagondolva az általános sulis emlékeimre, mindig is megrögzött anarchistának tartottam magam. Azt gondoltam, egy társadalom számára az a jó, ha nincs hatalmon senki, bár azzal együtt a zűrzavart is el kellene fogadni. Lássuk be, ez egy téves és felettébb ostoba, túlértékelt idealizmus, sokkal inkább "divat" hangoztatni, mint tenni érte.

A hullámig fogalmam sem volt arról, mi is az autokrácia. A film azonban mélyen belevéste a tudatomba, hogy van értelme, van előnye, de szintén téves, rossz idealizmus. Működésképtelen. Egy társadalom, ahol egyetlen személy vagy egy kisebb csoport irányít, soha nem vezethet eredményre azokkal szemben, akik más nézeteket vallanak. Ez a film megtanított arra, hogy nagyon fontos az összetartozás, hogy tudd, hogy tartozol valahova, valakikhez, de ne mindenáron. Kellenek az észérvek, az ellentétes nézetek, mert azok együtt egészítik ki egymást...

Én különösen fontosnak tartanám, hogy a középiskolákban kötelezővé tegyék ennek a filmnek a megnézetését a diákokkal, mivel a tinédzserek azok, akik a legkevésbé sem tudják, hol a helyük, mi a szerepük a társadalomban. Manapság állandóan megy a klikkesedés, egymás kiközösítése, pláne, ha valaki nem "menő". Miért kellene egyformának lennünk? Nem tudom, ki hogy van vele, de én inkább lennék egymagam egyéniség, mint egy egyforma egyedekből álló csoport tagja. Kell a közösség, de együtt kell felépíteni úgy, hogy mindenki saját magát, az egyéniségét, a tudását, a különcségét adja hozzá. Nem kell mindenben egyetérteni, de tudni kell elfogadni, megérteni egymás véleményét. Itt is sokszor tapasztalom azt, hogy bizonyos tagok leszólják egymást és másokat azért, mert nem ugyanazt a zenei stílust kedvelik, vagy más dolgokért rajonganak. Szerintem mindenki úgy jó, ahogyan van és bár a barátaim és én nagyon különbözőek vagyunk, a világ minden pénzéért sem cserélném el őket, mert a különbözőségünk ellenére a legcsodálatosabb barátok, már-már családtagok és ehhez nem kell az, hogy olyanok legyenek, amilyen én vagyok...

10/10+