Gyerekek, ez az epizód!
Azt sem tudtam, hova legyek! Dylan ismét bebizonyította, miért őt szeretem a legjobban a csapatból és miért magaslik annyira ki a többiek közül. Ez alatt a színészi képességei értendők. De, én megmondtam, annyit szív szerencsétlen már mióta, tuti biztos vagyok benne, hogy Neki és Dereknek lesz a legjobb sorsa a szériában...vagy nem.
Most már amúgy, komolyan félek, mi lesz. Alison és Isaac nekem nagyon nem tetszik,
én Scolison vagy Alliott párti vagyok, nagyon nem örülnék, ha ezek ketten egymás mellett kötnének ki. Ragaszkodó típus vagyok, és sajnálatos módon könnyen befolyásolható is. Ha tegyük fel, a 3. évaddal kezdek, akkor lehet őket pártolom, de így olyan vagyok, mint egy hisztis gyerek. Lydia még továbbra sem érdemli meg Stilest, akkor már inkább Cora, de ahogy hallom, ő is távozik.
Kalit nem nagyon csípem, igazából tetszik az ereje és a karaktere, a harci jelenetei, de az isten szerelmére annyira borzasztón idegesítenek azok a fél méteres karmok a lábán. Most már életcélomnak tekintem, hogy levágom egy ollóval az összeset.
Kellően izgalmas, fordulatos volt a rész, és két drámai jelenet között - ami most azért lényegesen dominánsabb alkotója volt - mégis sikerült pár poént belevinniük.
Például Stiles Cora újraélesztése után tett megjegyzése, vagy Isaac beszólása. "Jennifer Blake. “She’s the one with the brown hair. She’s kind of hot.”
1. 2. 3.
Nem hiszem el, hogy még mindig itt várakoztatnak minket, a hajam kitépem, ha nem nézhetem meg azonnal a következőt!
Amúgy, reagálva sokatok kommentjére, én szeretem Alisont, bár sokszor engem is kiborít, bár lehet elfogult vagyok vele szemben.