A tinédzserek leggyakoribb táplálkozási zavarai

A bántalmazás, a csonka család, a válófélben lévő szülők, megbízhatatlan barátok, önbizalomhiány – ez csak pár ok, ami miatt egy tinédzserben kialakulhatnak táplálkozási zavarok.
A teljes cikkhez kattints ide!

sajnálom őket, velem volt ilyen...rajtam segítettek:(

vicus0120!
Már megbocsáss, de a mai világban hogy ne legyen depressziós az ember, ezekkel a normákkal és elvárásokkal? Egy olyan helyen, ahol semmi nem úgy megy, ahogy kéne, nem csoda, hogy a fiatalok ilyen gondokkal küzdenek! Nem tudom, Te hány éves vagy, de eléggé leírod magad ezzel a primitív hozzászólással!

A cikk egyébként nagyon érdekes lett!

vicus0120!
Úgy látom, hogy nem én vagyok az első, hogy úgymond beoltalak, mert egy hihetetlenül nagy baromságot írtál le az előbbi kommentedben és csak pislogok, hogy írhatsz ilyet! O.O
Nem tudhatod, hogy ezeket az embereket mi vezeti idáig, milyen családi problémák, amiket nem lehet csak úgy lerázni magunkról és tovább menni! Hülyeségek miatt problémáznak? Igen, szerintem is oltári nagy baromság, amikor egy család szétszakad, mert a szülők elválnak! Ilyenkor a gyerek/ek lelke is megszakad és egy olyan űrt hagy maga után, amit nehezen, vagy soha nem tud senki és semmi pótolni!
De, ha te megkaptál mindent és tökéletes az életed, nem is értem, hogy mi közöd lenne ehhez a témához! -.- Gondolkozz egy kicsit el!
Egyébként nagyon jó cikk lett, köszönöm!

Sajnálom az ilyen betegséggel küzdő embereket. Amúgy nahyon jó cikk.

Megértem!! Igaz énse avgyok megelégedve önmagammal,de azért szeretem magam!

Nagyon jó cikk lett, és főleg hasznos. : )

Sajnálom az ilyen emberek :/

Az a kép.. :S
Nekem nincsenek ilyen problémáim n elfogadom magam!

én meg tisztában vagyok vele h van 1-2 kiló,nem nagy ügy végülis.

hát......:S sajnálom az ilyen embereket

Én az ebben a témában nagyon is érintett vagyok. Akkor találkoztam legelőször az anorexia témájával, amikor egy rokonom az volt. Ő kis korában nagyon kövér volt, majd lefogyott és azóta nagyon ügyelt és ügyel az alakjára. De volt, hogy csontsovány volt és kövérnek látta magát! Szerencsére nem volt olyan komoly, de akkor is anorexia. Sajnos én is érintett vagyok étkezési zavarokban. 2007-ben volt egy nagyon durva depressziós korszakom, azalatt felhíztam 20 kilót. Orvosról orvosra jártunk (anyuval, mert még 10 éves sem voltam), mire megállapították, hogy mániás depressziós vagyok, amire gyógyszert is szedek mind a mai napig. Igenám, de az évente, másfélévente visszajövő depressziós korszakaim alatt mindig sokat hízom. Jelenleg annyi kiló vagyok, mint még soha. Ha ideges vagyok zabálok, ebben, no meg a kutyámban lelem örömömet. És eben sajnos senki nem tud megállítani, ha anyum nem ad több csokit pl. nyáron, akkor olyan hisztit lenyomok, hogy csak na! Már kezdem azt érezni, hogy fogyózni kellene, de nem tudok. Csak amiatt aggódok, hogy ha egyszer tényleg durván nekikezdek, nehogy anorexia legyen belőle...
vicus0120:elárulnám neked, hogy én már 5-6 éves koromban az voltam. Ez a betegségem velejárója. Senkit nem kell a problémái miatt elítélni.

Én nagyon sajnálom az ilyen embereket. A suliba minden évben legalább 2szer - 3szor ilyen előadásra kell mennünk, hogy megelőzzük a bajt.


Egyébként jó cikk lett!

Huh de szerencse,hogy én nem estem ebbe bele.Igaz vannak gondok a családban,mint minden hol(örüljön az akinek nincs).De akkor is én annyira szeretek enni,hogy nem tudnék fogyó kúrához folyamodni.Valamelyik nap még meg is akartam mutatni a családomnak,hogy kibírom fél nap kaja nélkül....hát végül is csak 7 órát bírtam ki.Igaz én meg vagyok elégedve magammal de nagyon sok vékony lányt látok akik ki tudja,hogy 50 kiló alatt teljesítenek,de még akkor se elég.A depresszió akár kis korba is elkezdődhet és sajnos valamikor a kaja játssza itt a szerepet.Amibe szörnyű még bele gondolni hisz gyakorlatilag ezzel tartja föl magát az ember,ha nem jut a szervezetébe akkor nem,hogy vitamin hiány de nem tud maga a test se fejlődni.Például ha már reggel nem esszel már az megnehezíti az oda figyelést a tanulásba ezért is mondja anyukám mindig,hogy egyek mielőtt elmennék az iskolába.Szerencse,hogy engem egy rendes családdal-többé kevésbé- áldott meg engem a sors.Nem mindenki olyan szerencsés.Én leginkább azon tudok felháborodni,hogy rendes családi körülmények ellenére is fogyózik pedig mindene meg van és talán egy normál testalkattal is meg van áldva.
vicus012:Elkeserítő,hogy ennyire semmibe veszed azokat akik betegek.Oké,neked jó életed van,de ezeknek az embereknek többsége traumán ment keresztül.Például a szülei autóbalesetbe meghaltak,elváltak vagy pedig meghalt az egyik szülője egy váratlan pillanatban mikor még élt.Én már voltam olyan helyzetbe mikor apám balesetet szenvedett és olyankor nem tudott engem semmi foglalkoztatni csak,hogy jól legyen,és elgondolkoztam,hogy ez a 15 év kevés ahhoz,hogy együtt töltsük az időt.Hála a jó égnek apukámat kemény fából faragták.De mikor megtörtént a baleset jól emlékszek,hogy korgó gyomorral feküdtem le,de még is olyan rosszul éreztem magam,hogy kénytelen voltam enni.

jó cikk lett. Nekem az a személyes véleményem, hogy szerintem a szülőknek is jobban oda kéne figyelniük ezekre a lányokra.

Szerintem is pont az a baj, hogy mit várnak el a gyermekektől. Édesanyám csak nézegette, hogy mikből kell érettségiznem és mondta, hogy amikor ő érettségizett ilyeneket nem is kérdeztek tőle! A húgom most tizenegyedikes és látom, hogy mennyit kell tanulnia ahhoz, hogy kitűnő legyen. Én speciel sosem tudtam annyit tanulni, mindig bőven elédegéltem a hármasaimmal és a négyeseimmel, de ő maximalista, neki kell az ötös. Már nem azért, de mikor közli a tanár, hogy 30-40 oldalból dolgozat, akkor a többség neki sem áll tanulni, de aki akar is valamit az életben kezdeni, pont az válik a lelkibetegség áldozatává. Amíg magasról tojsz a dolgokra, addig nem lesz ilyesmi bajod, de amikkel most terhelik a mai gyermekeket, az minden, csak nem éppen normális. Akkor ott vannak azaz agyon Photoshoppolt modellek és elhitetik a tinédzser lányokkal azt, hogy ez a megfelelő életnorma,tudjátok a 90-60-90 testalkat. Ilyenkor válnak sokan anorexiássá, de az elszántabbak az önhánytatást is bevállalják csak azért, hogy nehogy husisabbnak nézzenek ki. Ami pedig a testalkatot illeti gyerekek, ez is genetika. Van, aki olyan géneket örökölt, hogy egy dekát nem tud hízni (például jó magam), de vannak olyan ismerőseim, akiknek a szüleik nem egy gebék, így ő maga sem lett az. Függ a test nagyságától és a csontozatoktól is. Páromnak igen erős, markáns csontozata van, nem olyan, hogyha megütik, akkor rögtön szilánkokra törik. Nem kövér, de nem is cingár, és, ha akarna sem tudna 50 kiló lenni, mert körülbelül a csontozata nyom annyit. Úgyhogy a mai világban, a mai elvárásokkal, nem csodálkozom én sem azon, hogy sokan beleesnek ebbe a csapdába, mert akinek a személyisége hajlítható, manipulálható, annak be lehet azt adagolni, hogy úgy vagy szép, ha a bordáig kilátszanak. Én speciel nagyon vékony vagyok, nem is tetszik a tükörben, hogy itt kilóg egy csonti, ott kilóg egy csonti. Ráadásul, akin van mit fogni, az nem fog életveszélyes állapotba kerülni, ha esetleg huzamosabb ideig beteg, ugyanis megbetegedés (például influenza) esetén az ember közel sem visz be annyi hajtóanyagot a szervezetébe, így a test a sejtekben elraktározott kaját használja fel. Ha van plusz kiló, akkor ő abból fogja felhasználni a kaját és nem az éhező sejtekből. Amikor én vagyok ilyen beteg, akkor nekem is sajnos tömnöm kell a kaját magamba, mert különben megy le az a maradék kevés kiló, ami van is rajtam.

A cikk nem lett volna rossz, de nem túl informatív, legalábbis nekem, pedig én sem olvastam sokat a táplálkozási zavarokról, mivel sosem gyötört az, hogy kövérnek látom magamat és sosem fordult meg a fejemben még az önhánytatás gondolata sem. Valamint táplálkozási zavarok nem csak emiatt alakulhatnak ki, csak hát itt is, mint mindenhol a közhiedelmekkel butítják a népet. Ugyanis ez annyira egy tág témakör, hogy étvágytalanság, testsúly csökkenés bármitől lehet. Engem lassan egy éve vizsgálgatnak, hogy miért fogytam le 42 kilóra, eddig nem tudták megmondani. Pár hét múlva hormontesztre kell mennem, mert az egyik orvosnak az a tippje. De szerintem meg túl sok a probléma, túl sok a stressz és túl sokat idegeskedem a jövőbeli dolgokon, amik teljesen hazavágták a gyomromat és az emésztési rendszeremet is. Ugyanolyan közhelyes dolgok vannak leírva, amiket huszonötször olvastam már a webmagazinokban, illetve patikai újságokban is. Erről sokkal többet lehetett volna írni. Nem csak a biológiai problémákat illetően, de jobban rá lehetett volna állni az agyturkászós témára. Ugyanis badarság az, hogy ettől a kettőtől lenne valakinek étkezési zavara. Mivel már a szobámban lévő nem létező csapból is az anorexia és a bulémia folyik, így ki lehet jelenteni, hogy az étkezési zavarok többségét egyáltalán nem ez okozza, csak az emberekbe belebeszélik a hülyeséget.

drága mindenbe beleszóló kolléganő, én ezzel a cikkel arra akartam rávilágítani, mennyire oda kell figyelni a hamar lefogyott vagy elhízott emberekre.

én a tudományos részét általában a hozzá értőkre hagyom

Az ilyen témákban mondhatni könnyen beszélnek azok a szerencsés kiváltak, akik nem örököltek hízásra való hajlamot vagy alapból nem túl szerencsés géneket.Mondogassák, hogy huh, de hülyék az ilyen lányok satöbbi, de soha a büdös életbe nem élik át a túlsúly kellemetlen érzését. De akik átélik, akik fogyni akarnak és mégsem tudnak, én meg tudom érteni az anorexiára való hajalmukat. Ténlyeg veszélyes ha nem ép értelmú lányok kezdenek fogyózni, és nem tudnak leállni vele, mert ha már elérik a kivált célt, érzik hogy tudnak teljesíteni és tovább akarnak tökéletesíteni magukon....pedig időközbe messze elhaladnak már a tökéletes mellett...

Akkor én anorexiás vagyok...?Van olyan,hogy nem eszek semmit 1-2 napi :"D

A mai világtol már mit várunk?Az én osztályomban 17 gyerek van ebből körülbelül 5 embernek rendes a családi háttere (ebbe hála Istennek én is benne vagyok).A többi 12 gyerek pedik mindenki cigizik és már alkoholista de ez a családi háterül miatt van.Sajnos nagyon sok az olyan gyerek aki a szülei hibái miatt szenved.Ezért is nehéz a mai világban a gyerekeknek.