Persze, persze az álmok, meg minden. De kérdem én, akinek van egy régóta dédelgetett álma, és rájön, hogy abból a büdös életben nem él meg, az mit csinál? Vagy abból él, ami akadt és ami még úgy nagyjából keresett szakma is itt Magyarországon, vagy csücsül a diplomáján, ami semmit nem ér. Az a baj, hogy ebben az országban, aki motivált és eltökélt, és emellé képes is küzdeni, az egy fikarcnyi megbecsülést sem kap. Aki teheti, sok nagyszerű szakképzett diplomás, vagy éppen szakmunkás elmegy az országból, akiket pont hogy itt kellene tartani és "vigyázni" rájuk. Sokan lenézik a szakmunkásokat, pedig óriási tiszteletet kéne nekik adni. Csak ez egy ördögi kör: hova és miért tanuljon ki egy szakmát, mikor nem tud megélni belőle és elhelyezkedni?!
Sajnos, ha már a reális dolgokról beszélünk, akkor ezt kellene észben tartani, hogy mégis "mi kell" az országban. Sikeresen elérték, hogy több tucat tehetséges fiatal már így a legelején rohadt nehéz helyzetbe került, és nem tudják, hogy mégis merre tovább.. Természetesen az már téma, hogy ha van elég money, akkor minden lehetséges, de ezt sajna nem teheti meg mindenki.
"
Ne várjunk el többet magunktól, mint amire képesek vagyunk."- Úgy látom, ez a mondat sokak szemét szúrja. Lehet ezt többféleképpen is értelmezni. Én úgy értetem ezt, hogy mindenki legyen tisztában a képességeivel és ahhoz mérten tervezgessen a jövőben. Én például nem akarok rajztanár lenni, mikor egy pálcikaember sikeres lerajzolása már rekordnak számít nálam