Sean Bean öt kedvenc haláláról beszélt

Először is, gyönyörű dolgokat mondtál az én Boromiromról, köszönöm neked.
A Black Death tényleg brutális, de az a film maga a puritán brutalitás. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért, nekem nagyon bejön. Az egyik kedvencem Seantól. A végén persze ismét megsirattam. Számát se tudom, hányszor bőgetett már meg. A legelsőre nagyon emlékszem. Mozi, GyU, szerelem Boromirral első látásra, és ahogy Sean eljátszotta, te jó anyám! Szó szerint zokogtam.
Robert Aske halála... hmm... az egyik legdurvább dolog, amit Sean valaha is csinált. Az ugyanis nem trükkfelvétel, valóban felhúzatta magát a boltív fölé.

Igazán nincs mit. Ez a végeredménye annak, ha elkap az érzelmi gépszíj olyasvalakivel kapcsolatban, akin lehet mit elemezni és közel áll a szőrős szívemhez De komolyan, Boromir felfedezése és karakterének szétcincálása közben jöttem rá, hogy egek ura, bolondulok a bukott lovagokért, hősökért, és még a legelvetemültebb, legaljasabb rosszfiú számára is keresek kibúvót, hogy miért olyan, amilyen. Nem tehetek róla, untatnak a minden szempontból feddhetetlen hősök



Számomra duplán brutális volt, egyrészt Ulric sorsa miatt, másrészt a szerencsétlen Osmundért is vérzett a szívem rendesen, mikor már látszódtak rajta a bekattanás jelei. Azóta se néztem meg, no nem azért, mert annyira rossz, hanem mert eléggé kegyetlen módon vágja a képünkbe, hogy az embernél nagyobb állat nincs – és még a két kedvenc karakterem is megjárja, áhhh Párom utólag mesélte, hogy a film végére olyan képet vágtam, mintha épp közölték volna velem, hogy anyám meghalt, vagy valami hasonló És az egészben az a legviccesebb, hogy kemény csajnak tartom magam, ehhez képest nem egy színész hozta már ki belőlem a picsogó, könnyeiben ácsorgó, kislányt. A GyU nálam már csak "papírzsepi-party" fedőnéven fut.



Erről csak akkor szereztem tudomást, miután megnéztem a filmet. Addig úgy voltam vele, hogy „áhh, Sean úgyse vállalna be ilyesmit, igaz, hogy kemény legény, de akkor se”, sőt, meg is jegyeztem, hogy de jó munkát végeztek a trükkökért felelős emberkék. Erre meg... Seant akkor legszívesebben megcibáltam volna, értem én, hogy mindent a hitelességért, de nehogy már baja essen

Running Fool, Grace Benning,,látom jól elvagytok..

jó filmek szeretem őket

Még nem hallottam erről a színészről, lehet megnézek majd pár filmet

Mi mindig jól elvagyunk. Tudod, jó színészről jót lehet beszélgetni.

hát ez csodálatosan pompázatos

én sem ismerem!

Kit érdekel, hogy nem ismered? Elég szégyen, ne hangoztasd inkább! Unom már az ilyen semmintmondó, pofátlan, hsz-gyűjtő kommenteket. Menjetek máshová trollkodni!

Jó ezeket olvasni, hogy hogy élte meg, és mi volt benne a nehéz, hiszen én is színész szeretnék majd lenni.

A Gy.u.-s a legjobb!

Grace Benning ott a pont!!

Szerintem is a Gyűrűk Urás a legjobb!

Érdekes cikk. Én egyik halálát sem szeretem, mert élőben sokall jobb.

A Gyűrűk Urában a haláljelenet király volt! Hősies, drámai, fantasztikus. Imádom!

A Fekete halált évekkel ezelőtt láttam először, és tudom, hogy az ottani halála nagyon megviselt. Most megint megnéztem, és most már könnyebb volt újra látni, mert másra is tudtam koncentrálni, nemcsak a barbárságra, mert ő még szenvedni is olyan szépen tud. Ez az, amikor széttépik a lovak, de előtte még elmondja: "Én vagyok a halál. Enyém a bosszú. Isten dühe le fog súlytani rátok. Isten visszatért."
Igen, Boromir halála mindent visz, mert az ő halálálért mindig is haragudtam, számomra ugyanis teljesen lényegtelenné vált a film.
És az sem volt semmi, amikor a Ne szólj szájban elevenen elnyelte a föld. Nem tudom, kinek van ez a perverz ingere Hollywoodban, hogy nem bírja őt az élők sorában látni, de kívánom neki, hogy ez legyen az összes öröme az életben.

Mikor először láttam a Gyűrűk Urát, még nem nagyon ismertem S. B. munkáit és felháborodva közöltem a barátnőmmel hogy mi a jó abban ha a legjobb szereplőt nyírják ki? Ha lehet inkább olyan munkáit nézem meg, amiben nem hal meg, mint a Sharpe, meg a Silent Hill, szerencsére azokból is van pár.