Idézet (Average Girl @ 2013.06.17. 22:06)
Jaj ne beszélj így..már így is nagyon nagyon be vagyok zsongva és most, hogy az utolsó mondatodat elolvastam még jobban...
"Csak Legolas lépegett ugyanolyan könnyedén, mint azelőtt; lába mintha nem is érte volna a füvet, nyomot se hagyott, amerre elment; a tünde-kenyér bőségesen elég volt neki, hogy erejét megőrizze, sőt még aludni is tudott menet közben, már ha az, hogy elméje a tünde-álmok különös ösvényén időzött, miközben ő nyitott szemmel járt a világ fényében, embernyelven álomnak nevezhető." /J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura – A két torony
"A kószák lovai annyira szerették gazdáikat, hogy készen voltak még a Kapu iszonyatával is szembenézni, ha azoknak szilárd volt a szívük. De Arod, a rohani ló, nem mert nekivágni; verítékezett, reszketett félelmében; még nézni is szomorú volt. Legolas ekkor szemére tette a kezét, s addig énekelt neki a lágy homályban, míg a ló el nem tűrte, hogy bevezesse, s így Legolas is belépett a kapun." /J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura – A király visszatér
Szép álmokat