10 női szokás, amit a pasik utálnak

A "miabaj? Semmi" vel sztem csak.annyit szeretnénk elérni hogy jobban törődjön velünk az illető

Ez ismerős.Ha azt mondom nincs semmi bajom akkor sokszor van,hogy valójában majd felrobbanok

jó és érdekes cikk lett, gratulálok.

érdekes cikk lett

Hát igen... Mi sem vagyunk tökéletesek. Várom azt a cikket amiben a pasik hibáiról lesz szó.
Jó cikk lett!

A legtöbb a plázamacskákra jellemző... nagyon, de nagyon sztereotíp ez a "felmérés".

"Mindenen sírnak" ez mondjuk rám egyáltalán nem igaz, nem szoktam sírni... amúgy meg nagyon jó cikk lett

Ez is egyénfüggő. Én pl. nem sokat szoktam vacilálni nő létemre, hogy mit vegyek fel, nem locsogok egész nap, és nem vagyok féltékeny tipus. Jó, a többi nőt megnézem, ahogy szerintem minden ő teszi. Hiszen akaratlanul hasonlítjuk össze magunkat a többi nővel tudat alatt is. Nem vagyok bőgős, érzelmes nő, csak akkor sírok, ha tényleg okom van rá.

De a "Mi van?" kérdést én is rühellem. Sokszor tényleg nincs semmi bajom, de ha van, és olyan a kapcsolatom a pasimmal, akkor elmondom.

Ami a barátnőket illeti, akivel nagyon sokat haragban vagyok, az nem barátnő, hanem ellenség. A barátnővel az ember veszik véresen össze.

Versenyeznek másokkal

Na, ez rám sosem volt igaz, ugyanis mindig lesz*rtam, hogy ki mit hord. Egyedül csak az érdekelt mindig is, hogy ami rajtam van-e az nekem tetszik, és, hogy a megfelelő kényelmet nyújtja-e nekem. A versenyszellem megvan bennem, de sokkal inkább az iskolában. Most ez úgy hangzik, mintha stréber lennék, pedig megjegyzem nem vagy kitűnő tanuló, ám mégis jó érzéssel tud eltölteni, ha egy olyan feltett kérdésre tudok válaszolni, amire a többiek nem, de az öltözködés valahogy sosem izgatott. Nekem megvan a saját stílusom, innentől kezdve mindenki azt hord, amit akar.

„Tele van a gardrób, de nincs mit felvennem”

Ez rám nem igaz, mivel nincsen túlzottan sok ruhám a szekrényemben. Inkább sokszor vásárolok kevesebbet, és, ha tönkremennek, akkor veszek újakat. Így folyamatosan tudom újítani a ruhatáramat, s nem küzdök azzal a problémával, hogy olyan ruháim vannak, amiket nem is hordtam. Ráadásul gazdaságosabb is, mint az, hogy egyszerre veszek tíz nadrágot, húsz felsőt, még húsz pólót. Mint írtam előzőleg, én soha sem voltam olyan, aki szerint a ruha teszi az embert.

Bajos csajok

Én mióta megismertem a páromat, azóta nem igénylem ezeket a szánalmas barátnői kapcsolatokat, mert amúgy is a végén mindig úgy jártam, hogy összevesztünk valami értelmetlen hülyeségen, vagy éppen mindig az illető használta ki a jóindulatomat. Az iskola miatt sajnos a páromra is alig van időm, nemhogy barátokra, úgyhogy engem ez a veszély hála a jó Istennek, de nem fenyeget.

Mindenen sírnak

Mindenen sírok-e? Hát nem mondanám. Tény, sokszor pityeredek el én is, de annak oka általában mindig van. Lelki gondok vannak, vagy esetleg fizikailag nem érzem jól magamat, de, hogy elkezdjek sírni a nagy semmin? Hát az nem megy.

A pasi exei után nyomoznak

Hát ez a bekezdés rám teljesen illik, ugyanis az összes lányt megnéztem már ezeken az ismerős kereső nyavalyákon, és nem azért, mert féltékeny, hanem mert kíváncsi voltam arra, hogy a párom mégis kiknek udvarolt előttem. Én speciel magamat nem tartom egy nagy szépségnek, de valahogy azok a lányok sem voltam über gyönyörűek, úgyhogy megnyugodtam. Bár ez szerintem nem csak a nőkre, de a férfiakra is igaz. Ők is ugyanúgy utána néznek a barátnőjük exeinek, ebben biztos vagyok.

– Mi a baj?
– Semmi.

Ez nálunk is gyakran előfordul, de inkább azért, mert, ha elmondom a gondomat, akkor abból nagy veszekedés kerekedik ki, s van olyan, hogy az embernek egyszerűen nincs kedve hozzá. Csak pihenni, filmezni és aludni szeretne egy hosszú nap után. Utána a nyaggatását megelégelem, és kinyögöm a bajomat, ami miatt sokszor veszekedni szoktunk. De ez nem csak rám igaz, hanem ő rá is egyébként, szóval ez nem tipikusan női válasz, legalábbis az én párom el szokta néha napján játszani.

Túl sokat beszélnek

Én váltig állítom, hogy nem szoktam sokat beszélni, mert világ életemben nem voltam valami szószátyár típus, de a párom sokszor megjegyzi nekem, hogy egyszerűen baromi sokat beszélek. Én persze meg vagyok győződve arról, hogy nem igazán, bár szerinte igen. Aztán ki tudja... Én szerintem nem igazán beszélek sokat, de hát ő meg az ellenkezőjét állítja.

Véletlenszerűen megkérdezik, mire gondolnak

Az én páromat ez nem idegesíti, vagy, ha idegesíti is, akkor nem szokta megmondani. Sokszor az a válasz, hogy semmire sem, de amúgy ezt a kérdést randomba ő is fel szokta tenni, szóval ez megint nem csak a nőkre igaz.

Felemlegetik a régi bakikat

Én úgy gondolom, hogy ez mindkét félre igaz. Legalábbis én és a párom egy-egy erősebb veszekedés alkalmával előszeretettel hozzuk fel egymás eltolt dolgait. Ugyanúgy a férfiakra is igaz, nem csak a nőkre újabban.

Összeegyeztethetetlen válaszokat adnak

Ezzel megint csak nem értek egyet. Ha valamit kérdez a párom, akkor ha igennek válaszolok rá, az nálam nem jelent nemet. Szerintem ez sokkal inkább a két fél probléma- és konfliktus megoldó képességétől függ. Jó, néha én sem mondom ki a gondot, de azért a férfiak is tudnak rendesen virág nyelven beszélni, és nem elmondani kerek-perec a problémát. Én már ilyet is tapasztaltam.

Nos, érdekes cikk volt, amiért ezer köszönet, egyszerűen öröm volt elolvasni, de én is úgy gondolom, hogy ezzel nagyon nagyon nagyot általánosítottunk a nőket illetően. Persze, gondolom a többségre igaz, de én is azt mondom, hogy ez inkább a pláza p*csákra ráhúzható sztereotípia.

cuki kis sztereotípiagyűjtemény lett! (kivéve a folyton dumálást, az egy kicsit igaz rám)

egyik sem igaz rám, szóval..

Érdekes cikk lett.

"Mindenen sírnak"- Ez rám egyáltalán nem igaz, csak akkor sírok ha valami nyomja a lelkemet. „Tele van a gardrób, de nincs mit felvennem”- Hát nincs nagyon sok ruhám, annyi van amennyi tényleg kell. Sosem hisztizek, hogy nincs mit felvennem. Ettől, függetlenül jó cikk lett..

Nem kellett volna altalanositani.Szerintem ezek abszolut nem vonatkoznak minden nore.En peldaul nem szoktam soha feltekenykedni,nem kutakodok es nagyon ritkan vacilalok a ruhakon.Mondjuk az igaz,hogy ha azt kerdik mi a baj,ha nem is a "semmi"a vallaszom,akkor is valamit kitalalok,amivel csillapithatom,az erdeklodo kivancsisagat.Es nem azert mert ugy erzem,h nem ertene meg,hanem,mert egyszeruen nem szeretem kimondani a gondolataim.Az en gondolataim,problemaim,erzesem,hat maradjanak az enyemek,senkinek sem kell tudni a roluk.Az pedig,h ki mennyit beszel,abszolut szemelyiseg,vagy hangulatfuggo.Van,h annyit beszelek,h ledumalom a holdat az egrol,de olyan is van a mikor semmire sem reagalok,mert nincs kedvem eppen dumalni,ilyenkor pedig a korrulottemlevok majd idegbajt kapnak.Ugyanakkor azt vallom,h ezek a dolgok nem CSAK a nokre vonatkoznak,sot,szerintem a ferfiak meg kevesbe szeretnek bestelni az erzeseikrol,igy naluk gyakoribb a ferfiak"semmi bajom" valasz.Vagyis en ugy gondolom,h ezeket a dolgokat sosem lehet altalanositani,mert borzalmasan relativak.
Amugy a cikk nagyon joo...

Jó cikk lett -.-"

Rám szinte mindegyik igaz, de ez is egyénfüggő.

rám csak az igaz amikor szinte ok nélkül el kezdek sírni.. ez után meg mindig jön a "mi a baj? semmi." párbeszéd.. xd tudom h idegesítő.. de nem tudok mit csinálni:c

érdekes én még sosem bőgtem ok nélkül..

Ezek közül talán csak egy-kettő jellemző rám..

Hát, igen ezek mind igazak... Viszont szerintem arról nem tehetünk, hogy érzékenyebbek vagyunk, és gyakran sírunk