Bizarr dolgok, amiket gyerekek mondanak

najó...most félek ._. xd ááá

O szerintem ez egyáltalán nem vicces, hanem inkább pszichés eset...

Aztaku.... Ne most nem fogok aludni ! Thx :*

Hát látom, szépen lassan azért csak rájönnek hogy a gyerekek jóval többet látnak mint a felnőttek... Ők valóban látják a szellemeket, csak sajnos a szülők kinevelik őket ebből a bámulatos képességből. A jó hír az, hogy ezeket a képességeket vissza lehet építeni a hétköznapi életbe felnőttkorban is, csak elég tudatosnak kell lenni hozzá

a 3.az elég.. huu. de mind1ik elég bizar.:||

A 3. könnyeztem

Akkor én médium vagyok És a gyerekek NEM fantáziálnak. 3-4 évesen még nem fejlődött ki az egójuk, fokozatosan vesztik el a képességeiket, hála a szüleiknek.
Hogy mondjak egy fincsi példát, egyik reggel munkába menet arra gondoltam "menjen aminek mennie kell"... Kb 5 másodperccel később a HÉV amin voltam, elütött egy embert, aki belehalt a sérüléseibe.

Utána sem kéne becsukódnia.. Épp azt az időszakot éljük amikor bátran nyitogatni kell, mert MUSZÁJ a dolgok mögé látni végre...

Az utolsók azok alaphangon betegek. Nagyábból vissza tudok emlékezni a nem olyan régi kisgyermek koromra és ilyen dolgokat nem mondtam. Illetve szüleim nagyon helyesen megszabták, hogy mit nézhetünk és meddig. Ettől függetlenűl lámpa mellet tudtam csak aludni úgy 6 éves koromig. Egy kertes házban laktunk, aminek a másik fele egy üres kocsma volt, és este néha bemásztak oda a "helyi lakosok" és zörögtek, na én ezt akkor még nem fogtam fől, és nem egy álmatlan éjszakám volt e miatt. Nagyon intenzív a gyermeki képzelő erő, a függöny gyűrődéseiben ördögöket láttam, a tapéta "mintázatai" szintén barátságtalanok voltak. Anno nem egyszer kezdtem leszedni a tapétát, mert zavartak a bámulásukkal.

A paranormális dolgok:
Nem hiszek bennük, feltételezem, hogy van aki, csak brahiból esetleg egy kis pénz reményében találta ki a storykat. Továbbá ezek az elkényelmesedett nyugati társadalmak fogékonyak rá.

Once Upon A Time fanatikus vagy, ami a varázslatról és a mágiáról szól, ami épp olyan spirituális dolog mint a szellemlátás, és szerinted nem kell komolyan venni a cikket? Vicces egy párosítás...

Férfiak alapból nehezebben hisznek abban amit nem érzékelnek fizikailag, habár ismerek nem egy, nem két spirit pasit aki nagyon jól nyomja...

uhh ezek nagyon jók

Én azt hiszem nyolc-kilenc évesen a filmismereteimet az Alien trilógiával építettem, egyszerűen imádtam azokat a filmeket már akkor is, pedig az meglehetősen félelmetes horror: egy tojásból kijön valami lény, ami rátapad az ember arcára, beleültett egy másik lényt, ami kifúrja magát az emberből és ezt követően emberi agyvelővel fog táplálkozni. - Hát...ööö... lehet, hogy csak én vagyok olyan degenerált, hogy eme művek hatására nem lettem defektes, de azt be kell valljam, hogy az Alien filmektől a mai napig összef*som magamat.XD Nálam ez nem játszott soha sem szerepet, sőt a szüleim nem tiltották tőlem ezeket a filmeket, csak mondták, hogyha félek, akkor menjek be a szobámba nézni egy kis Disney mesét. Sosem álmodtam rosszat, és soha, de soha nem gondoltam azt, hogy ezek valóságosak. Habár jóval idősebb voltam, de a legtöbb 3-4 éves gyermek szerintem az ilyesmit nem tudja ép ésszel felfogni. Annyira nincs realitás érzéke az életről, a halálról és a haldoklásról, hogy azt sem tudja, hogy egyáltalán léteznek.

Ha valaki azt mondja, hogy ez marhaság és kitaláció, akkor lazán meg tudom cáfolni. Én mondjuk - sajnos - nem láttam ilyesmiket, legalábbis nem emlékszem rá, de az elmúlt pár évben fogékony lettem az ilyen paranormális jelenségekre. Mióta együtt vagyok a párommal, hát elég későn mászkálok haza, és amikor totál csönd van, mindenki alszik, akkor történnek furcsa, különös, ám annál megmagyarázhatatlanabb dolgok. Először féltem, mert új volt a dolog, de a későbbiekben a magától bekapcsolódó televízió, a spontán mozgolódó zuhanyrózsa, a parketta ropogások és ezek a bizarr dolgok még, mert volt vagy egy csomó, az életem részévé váltak, s elkezdtem kérdezősködni, hogy ki lakott itt előttünk a házban. A válasz egyszerű volt: a házunk egykoron szántóföld volt, és mivel a nagypapám építész mérnök volt, úgy döntött, hogy megépíti azt a házat, amiben még a mai napig is élünk. A nagypapám pedig 1996-ban halt meg tüdőembóliában, legalábbis a boncjelentés szerint. Mi van, ha a lelke röghözkötött lett? Mi van, ha itt van velem minden áldott nap, hogy segítsen túlvészelni a legádázabb helyzeteket? Sokszor előfordult olyan, hogy feküdtem az ágyban, éreztem, hogy valaki leül mellém és a fejemet simogatja. Érdekes, megnyugtatott, és a szobában egyedül voltam.

Én azt mondom, hogyha meghalunk a lelkünk nem veszik el. Vicces, hogy pont én mondom, aki keni-vágja az emberi test anatómiáját, az agy és a szervezet működését, de én nem tudnám mással magyarázni azokat, amiket tapasztaltam. Akarom hinni, hogy a nagypapám, akit imádtam, az öt éves korom óta velem van és vigyázni próbál rám a létezéséhez mérten. Én abszolút nyitott vagyok ezekre a dolgokra - miért? Mert tapasztaltam már meg olyan dolgokat, amiket nem tudok megmagyarázni. Foghatnám ezeket a jelenségeket arra is, hogy káprázott a szemem, vagy csak egyszerűen dilinyós lettem, de úgy gondolom, hogy nem vagyok az. Ha megtapasztaltok majd valami igazán furcsát, igazán különlegeset, amit nem bírtok szavakba önteni, csak akkor hiszitek el a cikkben leírtakat, amiért ezer köszönet Courtneyy-nak! Imádom a cikkeit!

Rz érdekes. Csak tudnám, akkor az egyházakat miért férfiak vezetik?!
Meggyöződés?
Tényleg érzik?
Évezredes patriarchális berögződés?

Én az összes ilyen dolgot egy kalap alá veszem.

Az egyház ugyanúgy egyeduralmi pozícióra törekedett az elmúlt 2000 évben, mint bármely politikus. A Biblia 90%-ban (ha nem több részében) félre van fordítva az emberek megvezetésére. Szerencsére akadnak olyan papok, akik már látják a fától az erdőt, de elég kevesen vannak még.

Elméletileg én is mondtam hasonlókat bár nem mintha most nem lennék képes gyilkossággal fenyegetőzni csak most már annyira nem néznek rám elkerekedett szemekkel ha azt mondom ,hogy megölöm xy-t.....A húgom közölte velem ,hogy levágja a fejem megfőzi és megsózza paradicsommal és utána megesz...Mind ezt azért mert nem akartam játszani vele.

Tényleg érdekes dolgok ezek. Láttam már hasonlót TVben, ilyen szellemes dolgokról, hogy a kislány érezte őket, elmondása alapján. Persze mit sem tudhatunk arról, hogy az ő szemükben mi igaz és mi nem. Valószínűleg a fele sem igaz. Az utolsó három mondat valóban tényleg ijesztő, de hát ezeket még csak KISgyermekek mondták és ahogy az előtte hozzászóló Beyla mondta, nekik még alig van realitás érzékük az életről és hasonló dolgokról, ők még nem érzékelik egy kimondott mondatnak a súlyát. Bár számomra a legérdekesebb mondat a nagymamás, amikor a 7 éves kisfiú mindenképpen el akar tőle köszönni, na ez igazán érdekes, de lehet puszta véletlen is.

Igen el lehet fogadni paranormális dolgok igenis vannak. Nincs mindennek logikus magyarázata. Egyszer biztosan mindenki tapasztalt paranormális dolgokat kérdés: Ki hisz benne , ki nem. Sokan megkérdőjelezik hogy léteznek-e szellemek. Nekem van egy elég bizarr sztorim , igaz nem velem történt de akkor is. Persze nem azt mondom hogy mindent el kell hinni a kicsiknek meg minden de ilyenek vannak. Saját bevallásom szerint szellemek is léteznek.

Egyet kell értenem azokkal, akik elhiszik ezeket a gyerekeknek. Miért ne lehetne igaz mindez?
Velem és a családban is volt már különös eset, nem is egy. Van egy sztori, amire még senki nem tudott épkézláb magyarázatot adni, a probálkozásokat mind meg tudtam cáfolni. Szóval ami engem illet, hiszek benne és azt is hiszem, hogy rengeteg dolog van, amiről még nem tudunk, amit nem ismerünk.
Pont a minap hallgattam egy műsort, ahol azt taglalták, hogy hány millió(!) felfedezetlen állat él még a Földön. Az ember minél többet tud, annál kevesebbet tud.
Én a magam részéről hiszek mindezekben a dolgokban, bár tény, hogy nagyon félős vagyok és volt már nem egy példa rá, hogy moccanni sem mertem a takaróm alatt. Szerencsére nagyon ritka, ha mást is érzek magam körül, ha gyakoribb lenne, be is kattannék. Volt már rá példa, hogy korán reggel kis túlzással, de elmenekültem otthonról dolgozni, mert éreztem, hogy van még valaki rajtam kívül a lakásban.
A horrorokat meg nem szeretem, nagyon keveset láttam eddig, azokból is inkább a nagyon lájtosakat.

Viszont kérdezem azoktól, akik a horrorra fogják az efféle általuk vélt vagy valós képzelgéseket, hogy: mivel magyarázzák azt, hogy jóval a televízió megjelenése előttről is maradtak fent történetek, nem is egy? Az én családomtól is hallok vissza fura sztorikat, pedig akkor még a tévé, pláne a horrorfilm sehol sem volt!

A Once Upon a Time egy fantasy-sorozat, amely a klasszikus meséken alapul. Igen, szeretem, sőt imádom, de tudom, hogy csak MESE, és NEM VALÓSÁG. Tudod, minden gyerek, ha normálisan van nevelve, 3-4 éves korára el tudja különíteni a mesét a valóságtól. A fantasy más lapra tartozik, szeretem, de nem hiszem, hogy léteznének sárkányok, vagy mágusok.

Beyla: Nekem sem volt semmi tiltva, hogy mit nézzek, sőt tesóimnak sem. Én is nézhettem pl. az akkoriban félelmetesnek számító Vadak Ura c. filmet, vagy bármi mást, de csakis szülői felügyelet mellett. Igaz, így is féltem, de legalább biztonságban éreztem magam, és anyum is elmagyarázta, hogy azok a filmek nem valóságosak, csak mesék, mint a Disney, csak igazi emberekkel. Igaz, hogy éjjel is néha féltem elaludni, de tudtam, hogy nem léteznek se szellemek, se szörnyek, amik a filmekben. És úgy 7-8 éves koromra kinőttem a félelmeimet. Szóval, tiltva nem volt semmi, mert ha egy gyereknek tiltanak valamit, úgyis talál rá módot, hogy megnézze. Viszont anyum mindig felajánlott más lehetőségeket is, hogy válogatni tudjunk.

Amúgy fura, de se én, se tesóim sosem láttunk kiskorunkban se szellemeket, se semmilyen megérzésünk nem volt. Ezért nem hiszek az ilyen hókuszpókuszban. Majd ha valaki bebizonyítja, hogy létezik.