miregondoltokmost?

Ennyi az idö??! OMG!!!

Annyira hiányzik már a laptopom... 2 és fél hete egy vírus szépen elintézte nekem, azóta pedig csak ígérgetik, hogy nemsokára kész. Annyira szeretnék már írni valamit, egy csomó ötletet leírtam már a telefonomba, egyre több ihletem és kedvem van már, új történetek is eszembe jutottak, olyan kegyetlen ez az érzés. Ennek köszönhetően pedig akár kitakaríthatom az egész házat, főzhetek vacsorát (naaa, gondolom azt senki nem akarná), megjavíthatom az amúgy nagyon nyikorgó bejárati ajtónkat és a rossz zárású ablakomat is, többet matekozhatnék, akkor sem érezném azt, hogy valami hasznosat csináltam. Aztán ha tényleg kész el ne kezdjek 0-24-ben streameket nézni mert odacsapok...

Tegnap találkoztam egy barátnőmmel, akiről tudni kell, hogy vonzza a külföldieket. Mindig mesélte nekem, hogy "múltkor is odajöttek hozzám, hogy mondjam el ez meg az hol van", de persze, hogy én csak fogtam a fejem és azt gondoltam, ilyen nincs... Aha, hát ketten is megállítottak minket, hogy eligazítást kérjenek:'D

csak random eszembe jutott a tökfőzelék

Az érzelmi hullámvasút folytatódik. Ettől az érzéstől egyenesen úgy érzem, mintha gombóc lenne a torkomban. Nem akarom, el akarom felejteni ezt az egészet. Ám minél jobban próbálkozom, annál erősebben kezd ez az érzés gyötörni és mardosni legbelül. Tényleg nagyon rég éreztem ilyesmit, már el is felejtettem, hogy az agyban található limbikus rendszer mikre nem képes.

Reszketek, nem tudok anélkül felkelni az ágyból, h össze ne okádjam magam, tüsszögök, a karom alig tudom felemelni...-
Ennyire még soha a büdös életben nem voltam másnapos, ami nem csoda, hiszen közel egy üveg bort megittam egyedül...
Vajon néném mi a gcit gondolhatott, amikor ő probált aludni, en meg egy német nyelvű, elektronikus zenét probáltam vibratoval és magasan énekelni? közben meg bömbölt az unreal, ahogyan a húscafatok repkednek és a karakterek káromkodnak.
Szerk: Beyla, én szeretek veled vitázni... fura, ahhoz képest, hogy rég mik voltak...

A szomszédok sikeresen hülyének néztek, hisz csak azt látják, hogy a testszínű melltartóban/bikinifelsőben, rövidnadrágban és bakancsban (az fontos, lol) táncikálok a konyhában. A valóság azonban az, hogy baromi nagy bulit csaptam a Royals-ra mosogatás közben, a fent említett felszerelésben. Mondjuk, most baromira leszrom, hogy mit gondolnak! Túlzottan örülök a nyelvvizsgámnak, hogy érdekeljen, és ezért vigyorgok is, mint a tejbetök!

Finn "tanulások" közepette: tyttöystävä (barátnő) - no, az kéne nekem is..
Úgy érzem magam, mint egy idióta. Tegnap leutaztam egy viszonylag idegen városba, felköszönteni a haveromat, de mivel egy héttel ezelőtt kitalálta, hogy mostantól kezdve ő dolgozni fog, nem volt otthon. Hazafelé meg összefutottam egy pride-os ismerősömmel, és olyannyira zavarba voltam, hogy dőlt belőlem az összes hülyeség, ami valaha is megfordult a fejemben...

Ma voltam a tesóm tánctáboros előadásán, és volt ott egy kb. 9 éves fiú.
Még soha életében nem táncolt, de úgy lenyomta a spárgát, hogy attól dobtam egy hátast How?

Akartam enni egy kocka csokit, de egy egész sor tört le, és mint tudjuk, az univerzum akarata ellen nem lehet mit tenni
Lehet, hogy az univerzumot kéne okolnom, hogy nagy a seggem

Az érzés kölcsönös, én is szeretek veled vitázni. Az idő folyamán mindenki énképe, személyisége változik, és mindketten hatalmas változásokon estünk keresztül. Ez pedig mindkettőnk előnyére vált, hiszen több dologról is ellenkezően vélekedünk, mégis képesek voltunk túllépni múltbéli konfliktusainkon. Ez pedig számomra azt jelenti, hogy valamennyire felnőttünk és felnőttekhez méltóan kezdtünk tiszta lappal. Én speciel iszonyú pozitív dolognak könyveltem el, ugyanis nagyon sok ember - úgyhogy tőlünk jóval idősebbek - képtelen erre.

On: (hogy ne csak offoljak)

Az érzelem kavalkád még mindig erőteljesen fojtogat. Képtelen vagyok másra gondolni, másra koncentrálni és mint ahogyan írtam, minél inkább próbálom, annál erősebben rám törnek az impulzív érzelmek, amelyek olykor katarktikus élménybe torkollnak. Megmondani sem tudom, hogy valaha éreztem e ilyesmit. Ám egyre érik bennem, hogy meg kell tennem azt a bizonyos lépést, hiába is van bukta szaga a dolognak. Én sem vagyok már tizenéves kamasz, és az élet túl rövid az ilyenekhez. Jelenleg egy banánt próbálok letuszkolni a torkomon, mert ma még szinte semmit sem ettem. Nem mintha lenne étvágyam.

Annyira jó lenne mindenkinek megfelelni, de ez lehetetlen. Bármit csinálok, valakinek úgyse fog tetszeni, és valakinek úgyis én leszek a sz#r...

UPDATE: csak panaszkodnom kellett pár sort, ma lett kész. Ez annyira tipikus egyébként... Azt hiszem megvan a ma esti programom.

Költözünk, szóval édesanyám elkezdett pakolászni a szekrényben, majd szólt nekem, hogy segítsek neki egy kicsit. Nos, elkövette azt a hibát, hogy a kezembe nyomott egy rakat Pantera, Guns N' Roses, Annihilator és Nirvana kazettát, amit letörölgetett. Azt mondta, próbáljam ki, jók-e még.
Namost én itt ugrálok a szobámban, és valami földöntúli bébibálna hangon visítozom a Cowboys From Hell-t.
És igen, úgy néz ki, a kazetták nagyon is működőképesek.

Ez annyira ismerős! Nekem, egyszer ki kellett selejteznem a régi ruháimat a ruhásszekrényemből a fölösleges holmikat, és találtam egy ezeréves Bon Jovi CDt. (?) (a mai napig nem tudom, hogy került oda =D )
És a család arra jött haza, hogy a régi gönceimben ugrálva, nagyban üvöltöm a Slippery When Wet albumot.

A ti kazettáitok/lemezeitek legalább működnek. Én a nagyimnál találtam pár Beatles, két Rolling Stones, egy AC/DC és egy David Bowie kazettát. Ezek közül csak a RS életképes. A legtöbb Beatles-nek konkrétan olyan a hangja, mintha egy macska farkát húznák, a Bowie-ból hiányzik egy szalagdarab (?!), a többi meg csak simán szakadozik. Viszont találtam egy Dire Straits bakelitot, ami perfekt Volt egy GNR cédém is, csak az széthasználódott - szó szerint.

Mi az isten büdös fszáért nem lehet megérteni, hogy vannak olyan időszakaim, amikor krvára leszrok mindenkit és egy tetves szót sem akarok szólni az egész kbszott nap folyamán? De nem, felhívnak hárman, és arról kell beszélni, milyen az krva chipses zacskó meg hasonlókról... és ilyenkor van az, hogy mindenki besértődik, hát bszrok már.

Olyan fura, hogy még nem volt soha két egyforma részegségem.. De mind közül ez a mostani a legrosszabb. Nem is ittam valami sokat, csak annyit, hogy ideges és szomorú legyek, és ne tudjak aludni, helyette agyaljak és kiöntsem a szívem kb. minden ismerősömnek aki még online van ilyenkor (asszem ide is ezért jöttem pofázni). Hazaérve szétmartam egy pattanásheget a homlokomon, sírtam, majdnem felhívtam az exemet, aztán amikor már kicsöngött, kinyomtam, és inkább mentem rinyálni facebookra barátoknak. És hiába adtam ki pár embernek a bajaimat, még mindig szrul vagyok; folyton emlékek járnak a fejemben, az elmúlt fél évem, a sok sírással végződő fiú-ügy... kiborít az egész, és összezavar (mondjuk lehet ahhoz a piának is köze van). Leginkább olyan, mintha valaki egy turmixgépbe rakta volna az érzéseimet és gondolataimat, aztán még a turmixgépet is jól földhözvágta volna.
Jó, fogalmam sincs mennyi értelme van annak amit itt becsípve-álmosan összehordtam, a lényeg, hogy ki vagyok borulva és már azt se tudom igazán, hogy miért.

Jeuzalem 2015-ös horror film, hát én jobbat vártam. De egyszer nézhető.

Ma megyek anyámékhoz, december eleje óta először. Fura lesz belépni a szobámba, amiből elvileg "mindenes helyiséget" alakítottak ki, éd ez kicsitnagyon rosszul esik. Oké, hogy nem jártam ott 8 hónapja, de basszus az teli van az én dolgaimmal. Tehát ma összepakolom az elmúlt 15 évemet egy dobozba, és a további 15-öt pedig tiszta lappal kezdem. Eh.