Ma éppen minek örülsz?

Most van egy nagyon fúra storym amit inkább azok fognak megérten akik ismerik a Pretty little liarst.Szóval ma történt velem egy elég fúra és kicsit kinos dolog de ezt inkább nem szeretném részletezni.Ebben az a fúra, hogy miután megtörtént anyukám hazajött és hozott kekszet ugy két félét és volt egy olyan amiből csak egy volt azt én vettem el és tudjátok mi volt rajta valami fehér krémmel -A még a - is ott volt és pont akkor amikor meg történt a furra dolog velem melesleg abból a kekszből csak egy darabb volt és ez annyira fúrra

Hogy ma Ashton Irwin a nap sztárja

Annak hogy végre SZÜNET *-*

Annak, hogy végre túl vagyok a gyomortükrözésen! Fú basszus, hát túl lehet élni, de ha most választanom kéne egy tükrözés és egy masszázs között,...az utóbbit választanám. Hiába dumált ott nekem vizsgálat közben a doki, én csak arra tudtam gondolni, hogy legyen má' vége, és hogy basszus, de jó, hogy hoztam egy váltó pólót, és hogy összetűztem a hajam... A legjobb meg az volt benne, hogy hazafelé apu vett nekem pizzás pogit, és bementünk a cukrászdába. Már csak ezért is megérte...

Minden elismerésem a tiéd, komolyan. Nem egyszer láttam már tükrözést, és meg kell mondjam szerintem a betegnek egy életre megmarad az emlékezetében. Gyerekek esetében kábítanak, viszont felnőtteknél kőkeményen ledugják a csövet az ember torkán. Engem alulról tükröztek olyan másfél éve, de úgy kiütött a Dormicum-Dolargan koktél, hogy az egészet végig aludtam és őszintén szólva emlékezni sem emlékszem semmire sem. Eü-s vagyok, de még így is összef*stam volna magamat a helyedben. Legalább a pizzás pogi és a cuki kárpótolt emiatt, pluszban szorítok, hogy ne találjanak semmit se.

On:

Nem tudom, ma úgy mindennek. Csak pénteken kell mennem melózni, és ma a párommal végre ki tudtunk egy kicsit kapcsolódni. Elmentünk a helyi étterembe, és telezabáltam magamat, aminek sajnos meg is lett a böjtje. Mióta megvan a betegségem, azóta iszonyatosan érzékeny az emésztőrendszerem. Hiába ettem frissen sültet, valami nem klappolt, vagy a gesztenyepüré volt gázos. Mindenesetre megérte.

Most annak, hogy tegnap végre megérkezett a NOW2: BTS in Europe & America fotókönyv, és ma elmentem véradásra. Komolyan mondom sokkal, jobban is érzem magam. Jaa, és ma olvastam, hogy BTS visszatérés lesz májusban!

Végül sikerült jegyet szereznem a Lázadóra, és most ennek hihetetlenül örülök. Olyan lehetetlennek tűnt, mert minden összejött pont mostanra, de erre muszáj időt szakítanom!

Annak,hogy holnapra nem kell tanulni semmire,mert ún. "lelki napunk" lesz amikor nincs is más dolgunk mit lógatni a semmit az osztályban.Igaz,fél négyig kell maradnunk,mert a tanárok beterveztek nekünk egy "napfogyatkozásos programot",de kifejezetten örülök a mai felszabadult,szabad délutánomnak.Na meg persze a holnapi iskolaidőn belüli tanárok által is engedélyezett semmittevésnek.

Az egész ott történt, hogy egyest kaptam gazdasági elméletből a dolgozatomra. (jól kezdődik, mi?) Egy pont kellett volna a 2-hez. Kiakadtam és kissé sírtam is. Nem az egyes miatt, vagy is, amiatt is, de legutóbbi se sikerült valami jól ,ezért bukás veszélybe kerültem. Ráadásul tanultam a dolira, és úgy éreztem, hogy amit leírtam az jó is. De nem. Oda mentem tanárnőhöz, hogy nézze át még egyszer, hátha megtudja adni azt a 2-t. De nem. Helyette azt a feltételt adta meg, hogy nem írja be, ha a következő órán, vagy is, ami rögtön a szünet után jön, írjam meg újra.
Na, ettől aztán rosszul lettem. Leültem és nézegettem át a füzetet, viszont semmi sem akart beleragadni a fejembe. Megint elkezdtem sírni (de most nyilvánosan, az előbbit még eltudtam rejteni, csak a barátnőim látták), mert egyszerűen éreztem ,hogy nem tudom megcsinálni. Egy egész anyagot, amit egy hete nem tanultam , képtelen lennék megírni jobbra.
Erre fel történt az, amire nem számítottam. Attól féltem ,hogy az osztálytársaim kifognak nevetni, amiért e miatt sírok, erre fel: kérdezgették ,hogy mi van, vigasztaltak, biztattak és ráadásul még segítettek is. Megmondták nekem, hogy a karikázós helyeken mit kell bejelölnöm. Annyira meghatódtam ezen, hogy csak még jobban sírtam. Sírtam már iskolában, de olyankor csak levegőnek néztek vagy elcsodálkoztak azon, hogy sírok. Kellemes csalódás ért mikor ők viszont segíteni próbáltak.
Aztán pedig mikor megkezdtem írni emlékezetből bekarikáztam a mondott betűket, a többi válaszolgatósnál pedig minden egyes dolgot előkotorásztam, amit vettünk belőle. Azt se tudtam valahova mit írok csak írtam. És mi történt? Hármasra írtam. Nem tudom eldönteni, hogy a tanárnőnek esett meg a szíve rajtam vagy egyszerűen most jól írtam meg. Számomra érthetetlen az a dolog, hogy amikor tanultam 1-es lett, mikor nem tanultam rá 3-as. Ez kész.
Viszont örülök ,hogy így alakult. Örülök ,hogy 2-nél jobb lett, mert igazából arra hajtottam, és annak is, hogy segítettek rajtam az osztálytársaim .Még az is, akiről nem gondoltam, hogy fog.

Hétvége lesz mindjárt

Nemzetközi harmadik lettem csapatban egy Európai Uniós versenyen. Igazából nem is a helyezést tartom fontosnak, hanem azt, hogy rengeteget dolgoztam érte, és tök büszke vagyok magamra

Tegnap megszületett a keresztfiam!

Annak, hogy még holnap le kell húznom egy tizenkét órás műszakot, és utána egy jó pár napig se munka, se suli. Pluszban összeszámoltam a dolgokat - nagyjából négy nap suli van és kilenc nap gyakorlat, utána pedig elkezdődhet az a vizsgaidőszak, amire már három éve várok. Ahogy ránézek erre a két számra, már annyira nem is keserít el a fizetés nélküli meló és az iskolában lévő felesleges tespedés. El sem hiszem, hogy végre eljutottam idáig. Bár, hogy őszinte legyek, én ezt még egyszer nem vállalnám be. Csak nem harminc tantárgy és legalább 4000 gyakorlati óraszám (fizetés nélkül) a három év alatt. Ha végre megkapom a szakmai bizonyítványomat, hátba veregetem magamat, hogy nagyon f*sza gyerek vagyok, amiért ezt végig csináltam.

VAN PHOTOSHOPOM AHHHH. Nagyon durva, már a létező összes verzió fent volt, de egyik sem ment, most a vírusirtóm hülyét kapott és öt percenként hiba ablakot kapok, de ezen kívül működik :$ és nem gyökkettő a sebessége o:

Az osztályunk nem éppen a legösszetartóbb, azt hiszem. De ma, amikor puskázás közben majdnem lebuktam (i'm such a badass), az osztály kb. fele próbálta elterelni a tanárnő figyelmét. Kicsit fura, hogy ilyen helyzetekben tartunk össze, de attól még jólesett. És eléggé vicces is volt

Annak,hogy ma egy velem történt nem éppen pozitív eseménynek köszönhetően végre észrevettem;hatalmas mértékű pozitív változáson estem keresztül az utóbbi időben és emiatt most roppant büszke vagyok magamra. Igen,büszke,mert ugyanazok a delikvensek,akik a mai esemény megtörténésében részt vettek,összetörtek már lelkileg,idegileg,nem is egyszer,de ma nem hagytam "összeroppantani" magamat.Nem,azok az idők elmúltak.Ma igenis kiálltam magamért és annyira örülök neki,hogy újra teljes,értékes,felszabadult embernek érzem magam,aki maximum szánni tudja az őt szapulókat,de ami a legfontosabb;nem veszi fel a bántó szavakat és már reflexszerűen tesz rájuk nagy ívben.Végre megvan az egoizmusom haszna is.

Emellett örülök "vadiúj" osztályomnak is.Igaz,van benne egy-két nyerítőske,de ez mégis ki a francot érdekel,amikor végre érzem azt,hogy van értelme egyáltalán órákra bejárnom.Sikerült összeszednem egy olyan bagázst,amelynek legtöbb tagja egyenrangú félként kezeli az embert,elfogadja furcsaságait és aminek külön örülök;nem az ember hátába döfik a kést,hanem elmondják,ha nem tetszik valami,hozzáteszem,kulturáltan.A barátnőim meg tényleg aranyat érnek,de nem koptatom tovább a billentyűzetet,azokat a sorokat és könnyeket ballagásra tartogatom.

Szombaton lesz a születésnapom, de holnap nem megyek iskolába, így a barátnőim ma leptek meg egy csomó mindennel. De komolyan, annyi mindent kaptam tőlük, teljesen meghatódtam. Annyira tudok örülni neki, hogy vannak még igaz barátaim! Csodálatos érzés.

Annak, hogy megnyertük a diákigazgató választást. Az egész osztály kampányolt egész héten, teljesen együttműködtünk, segítettünk egymásnak, lufikat fújtunk és osztogattunk, plakátokat gyártottunk, kampányfilmet csináltunk, megszerveztük a hétfői programot, arra az esetre, ha nyerünk, és tök jó volt látni, hogy ennyire összetartóak vagyunk. Ritka alkalom, de ezen a héten egyetlen apró vita sem volt köztünk, tökéletesen értettük a másik ember minden arckifejezését, mentünk segíteni, ha kellett, együtt voltunk, ez pedig egy nagyon jó érzés. Imádom, hogy ilyen összetartóak vagyunk.

hogy ma nem volt tanítás! éljen a psg

Pééntek vaan