Ez nem a Való Világ

A fő probléma az, hogy a műsor készítői nem elsősorban szórakoztatni szeretnék a nézőket, hanem a képernyő elé szögezni a reklámfogyasztó, fizetőképes réteget – bármi áron.

hirdetés

A legmegingathatatlanabb összeesküvés-elmélet szerint belső emberek segítségével lehet a legjobban manipulálni a játékot. Eleinte Olivér volt az, akire legjobban ráillett ez a szerep. Távozása után viszont már nem olyan könnyű eldönteni, ki lehet az a szereplő, aki foglalkozásszerűen szítja a feszültséget, és befolyásolja az eseményeket a villában.

A játékosok folyamatosan kapnak titkos feladatokat, mint például Laci „sót szórok az ételbe” akciója, melyet el is mondtak a műsorban. A másik véglete ennek a dolognak az, amikor nem mondják el, és nem derül ki, hogy ez vagy az valójában titkos feladat. Illetve olyan is előfordul, amikor véletlenül derül ki, mint amikor Ildikó élő adásban elszólta magát a párbajon, hogy az ő kuponosztós masszázsa, ami által szeretett volna a többi lakóhoz közelebb kerülni, szerkesztői utasítás, titkos feladat volt.

Ezek után minden szereplő minden mondata és minden cselekvése megkérdőjelezhető. Honnan lehet tudni, mikor dönt valaki önállóan, és mikor „szerkesztői utasítás/titkos feladat” hatására?

Jerzy és Gigi unalmas szappanoperája sem lehet valóságos, hiszen az újra és újra felélesztett és agyoncsavargatott történet kieszeléséhez egyik szereplő sem túl eszes. Nem a téma túl bonyolult nekik, hanem egyszerűen egyeztetési nehézségek okán. A szerkesztők mintha kihívásnak vennék ezeket a felvetéseket, hiszen a párocska újra egymásnak esett a takaró alatt, ezúttal a látszatot sem igyekezve megőrizni. Hogy mi a furcsa ebben?

Adva van az egyik szereplő Jerzy, aki férfiaknak szóló erotikus filmekben szerepelt teljes meztelenségben, a közönség elé tárva a legintimebb pillanatait. Azután ott van Gigi, akinek már volt hasonló debütálása erotikus témájú filmekben. E tények ismeretében felmerül a kérdés, hogy akkor miért a takaró alatt? Nyilván a tévéadásba nem kerülhetne be a kendőzetlen jelenet, ha lett volna ilyen, de ők mégis a takaró alatt „mímelték” a jelenetet – talán szerkesztői utasításra. Azzal pedig valószínűleg ők is tisztában vannak, hogy biztos helyük lenne a fináléban is, ha naponta kétmillió néző azon izgulna, hogy mit is mutatnak meg legközelebb.

Egyedül a szerkesztőknek nem lehet érdeke, hogy a jelenlegi médiaviszonyok között leplezetlenül legyenek láthatóak az események, amit innentől kezdve akár egyszerűen imitálni is lehet. Érdekes lenne megismerni, milyen szerződések kötik az egyes szereplőket a csatornához, és az esetleges titkos záradékok milyen pontokat tartalmaznak a játék menetére nézve.

Említésre érdemes még az egérke is, aki „valahogyan beszökött” a villába, és annyira fotógén volt, hogy az operatőrök egy komplett David Attenborough-filmet forgattak a főszereplésével. A kisállat gond és félelem nélkül járkált a kertben, szaunában, majd lakomázott a Szandika által kihelyezett almából és süteményből is.

Szakértők szerint egyáltalán nem kizárt, hogy a portréfilmet ennyi idő alatt és ilyen körülmények között csak 10–12 hasonló külsejű egér segítségével lehetett leforgatni.

hirdetés

hirdetés