10 éves a Hősök!

A srácok mesélnek az elmúlt 10 évről és jövőbeli terveikről, reményeikről.

hirdetés

A Hősök 2001-ben alakult az Ammóniaszökevények és az Őrült oldal egyesüléséből. A csapat a 10 éves fennállásuk alkalmából új albummal jelentkezett, amihez egy különleges kiskönyvet is mellékeltek ajándékba, ami az elmúlt 10 évet foglalja össze képekkel és érdekes történetekkel.

A srácok rengeteg emlékezetes fellépésen vannak túl. Tapolca-Diszelen volt az első koncertjük, és mivel másnap suli volt Joeker a buliban írta meg a háziját. Az OSG-k és az OMF-ek mindig a legdurvább budapesti megjelenéseik voltak, de hazai pályán a veszprémi Expresszó Rap Klub és az Utcazene Fesztivál szintén rengeteg élménnyel gazdagította a fiúkat és rajongóikat.

„2003-ban a Hip Hop Mission tehetségkutató döntőjén éppen egy sörrel a kézben Brashal egy bokrot kerestünk, mert hívott minket a természet, mikor Qka MC beleszólt a mikrofonba, hogy akkor kihirdetnék a győztes előadót. Ekkor mi mondtuk egymásnak: „Te milyen durva lenne, ha a mi nevünket mondanák.” Persze röhögtünk. Szinte pár másodpercre rá már halljuk is, hogy Hőősöök! Úgy gondolom ez életünk egyik legemlékezetesebb napja volt.” – A vicces történet után Mentha kicsit komolyabb hangnemre váltott. – „10 év alatt sok minden történt és itt nem csak a jó dolgokra gondolok. Úgy gondolom minden rossz döntés és csalódás csak jó tapasztalatszerzés volt számunkra és mindig mindenből tudtunk tanulni valamit, ami csak erősebbé tett minket. 10 év az 10 év! Igenis büszkén és bátran vállalom! Mikor megalakultunk, még 18 éves kamasz gyerek voltam, ma meg már felelősségteljes családapa vagyok. Vajon meddig lehet ezt csinálni? Ez majd eldől, de remélem majd 10 év múlva írhatok erről pár sort.”

Eckü így emlékezett az elmúlt évekre: „Bejártuk már annyiszor az országot és még mindig ugyanolyan nagy élmény. Szeretem. Kocsiban vagy bárhol alvás. Akadtak hullámvölgyek és megingások, de az idő bizonyít és velünk van, csakúgy, mint az a sok hálás ember, aki bíztat, levelet ír, megveregeti a vállunk, méltatja a szöveget vagy épp közös fotóra hív fellépés után. Kemény embernek tartom magam, ritkán bírok elérzékenyülni. Mentha szívbemarkoló szólója, a Bennünk él azért 2007-ben megsiratott. Egy-egy OSG-s fellépés után örömömben tudnék sírni, de nem teszem, mert általában az afteren is nyomjuk. Turnék, lemezek, dalok, közreműködések vagy épp egy jó próba a zenekarral. Klipek, ölelések, pacsik. Kevés alvás. sok munka, megannyi országos cimbora és barát. A kapcsolati tőkém lassan mint a tököm akkora. Az alázat és a lendület nem fagyott alá. Álmodni merni kell. A Hősökkel sikerült pár dolog, de még éhes vagyok erre-arra...”

Brash a megismerkedésüket elevenítette fel: „Hiszem azt, hogy ez a 10 év egy hosszú folyamatnak még csak a kezdete volt. Nekem személy szerint a mai napig kedves az hogyan ismertük meg egymást. Hogyan találkoztam először Menthával, mikor hallottam Eckü jellegzetes megőrüléseit, Joekerrel mikor pacsiztam le először. Minden történetnek van egy kezdete és van egy vége. Nagyon remélem, hogy a végét még nagyon sokáig nem tudom elmesélni, ezért most elmondom az elejét röviden. Tisztán emlékszem a buszmegállóra, még talán a busz számára is amire vártam, hogy haza vigyen. Ott álldogáltam, amikor bezuhant mellém egy srác tróger nadrágban, tipik' sunyi kinézettel. Rám nézett, én is végigmértem, majd egy kérdéssel állt elő: „Te vagy az, aki beat-eket gyárt a Cholnoky-n?” Én válaszoltam neki, hogy igen, erre ő felszállt velem a buszra és jött hozzám zenélgetni. Egy barátság kezdete volt ez. Gimnázium, szünet az órák között, rendszeresen mentünk ki a levegőre, hogy végre felszabaduljunk kicsit a tanítás nyomása alól. A folyosó elején már lehetett hallani valakit, aki állat módon hangoskodik. Mint később kiderült Eckü volt, akit egy közös ismerősünk Csidó mutatott be nekem. Eckün keresztül egyenes út vezetett Joekerhez, s kis időm belül már fel is vettünk egy közös számot, majd nem sokkal később rögzítettük négyen az első Hősök felvételt is. A mi történetünk így kezdődött...”

Joeker, bár fellépni már nem jár a csapattal, a Hősök oszlopos zeneíró tagja maradt. Ő így elevenítette fel az elmúlt évtizedet: „Az alapvető felfogásom az, hogy mikor vége lesz az életednek úgy tudd itt hagyni, hogy elégedett, de legalább büszke legyél. A Hősök nagyban hozzájárul a büszkeségemhez. Már most lenne mit mesélni az unokáknak. Az elmúlt 10 év számomra az egység és a széthúzás kálváriáját jelentette. Több ízben költöztem az országon belül és kívül. A Klasszik album zenéinek fele Dél-Koreában és Angliában készült. Ezzel köthető össze az is, hogy az évek múlásával a producer felülkerekedett az MC-n, s így Magyarország határain túllépve is szerencsét tudtam próbálni a zenéimmel (USA, Belgium, Japán stb.) Ez nem jelenti azt, hogy felhagytam volna a szövegeléssel, csupán több lehetőséget látok zeneíróként. Az elmúlt évtized nem egy álmomat teljesítette be...”

Kívánunk még 10 ilyen sikeres évet a csapatnak!

hirdetés

hirdetés