Média: a szexuális fejlődés ellensége

A média egyértelműen határokat feszeget. A szexualitást, a szexet egyfajta teljesen ártatlan, hétköznapi szabadidős tevékenységként reklámozza. A szülőknek meg továbbra is mumus a téma.

hirdetés

A televíziós csatornák egyre gyakrabban borulnak sötétségbe. Ennek oka legtöbbször az, hogy olyan tartalmat sugároznak és sokszor olyan időpontban, ami tele van vulgáris és szexuális töltettel. Ez pedig, akárhonnan is nézzük, káros hatást gyakorol a fiatalok szexuális fejlődésére.

Szinte nincs is ma már olyan film, amelyben ne tűnne fel legalább egy részben fedetlen test, vagy egy egymást vadul faló párocska. De ez a jelenség cseppet sem mondható újdonságnak. Nyílt titok ez, nemcsak a reklámszakemberek számára: egy formás női vagy szépen kidolgozott férfitesttel még egy egyszerű joghurtot vagy banki hitelt is sokkal könnyebben el lehet adni. Ám akármennyire is hatásos a módszer, egyáltalán nem egészséges.

A pornográfia, a meztelen testek és a szex a médiában régóta nem képez már tabutémát, a háztartásokban viszont annál inkább. A szülők (és sok esetben a pedagógusok is) szégyellik, pirulnak, ha a gyermek szóba hozza, és gyakori eset, hogy ennyiben is marad a beszélgetés. A fiatal pedig kénytelen a televízióra, a sajtóra, az internetre és a barátokra hagyatkozni. Ez azonban már egyenes út lehet a deviancia kialakulásához.

A legveszélyeztetettebb réteg talán a prepubertás korosztály, akiket tulajdonképpen nem is maga a szexualitás mindennapos jelenléte sodor veszélybe, hanem mindezek tálalási módja. Bizonyított tény, hogy azok a gyermekek, akik aktív tömegmédia-fogyasztók, általában jóval korábban is kezdik meg nemi életüket. A bajt pedig csak tetőzi, hogy a média a nemi életről egy igazán könnyed, teljesen rizikómentes szórakozás képet fest meg, valamint a kortársaknak való megfelelési kényszer is a szex minél korábbi elkezdésére buzdít.

Azáltal, hogy tabuként jelenik meg a mindennapos gyerek–felnőtt-relációkban, az a benyomás keletkezik, hogy a szex egy nagyon-nagyon misztikus, ám mindenképpen kerülendő, sőt, szigorúan tiltott dolog. Az ifjúság mindeközben minden egyes nap szembemegy a szexualizálódó tömegmédia termékeivel. Ez a két teljesen eltérő üzenet aztán gátlásokhoz, a szexualitás elfojtásához vagy annak torzulásához vezethet.

Az internet megjelenése újabb jelentős problémát vet fel. A világháló tömeges felbukkanásával a pornográf tartalmak anonim módon elérhetőkké váltak, ami különösen a 12–16 éveseknek rejthet veszélyeket. Ők már minden gond nélkül, gyakran elődeiknél is lényegesen egyszerűbben tájékozódnak rajta, miközben pontosan abban a korban vannak, amikor a szexualitáshoz való viszonyuk teljesen észrevétlenül megalapozódik.

Ezeknek a gyermekeknek egyik jellegzetes lelőhelye az internetes fórum, esetleg saját blog vagy weboldal. Véleményüket kendőzetlenül, korban hozzájuk nem illő módon és stílusban adják elő. Sokszor olyan dolgokat írnak, amelyek valós jelentésével a legtöbb esetben ők maguk sincsenek tisztában. De használják, mert „jól hangzik”, és mert ez olyan felnőttes; egyszóval menő.

Gyakorta megesik, hogy képzeletük rabjai lesznek, s vagy kortársaikkal kezdenek egyre intimebb viszonyba bonyolódni, miközben testileg hiába érettek, lelkileg nincsenek felkészülve a testi szerelemre, vagy pedig kedvenc előadójuk, színészük vagy színésznőjük lesz fantáziájuk központi figurája.

A vásznon szinte nyálcsorgatva figyelik, ahogy – állítólagos kedvencük – teljesen meztelenül, félmeztelenül, esetleg olyan viseletben látható, amely sejtetni enged bizonyos testrészeket. Később aztán képzeletük ebből készült szüleményeit ahelyett, hogy megtartanák maguknak, hangoztatják, köztudomásúvá teszik, lehetőleg minél közönségesebb módon (például, hogy mit művelnének az adott személlyel, vagy fordítva). Sokan sajnálatos módon annyira elvesztik a kontrollt, hogy ezzel a beteges imádattal kedvencüket is megtalálják. Akár webes felületen keresztül, akár személyesen. Nem gondolnak arra, hogy ezzel nemcsak magukat teszik nevetség és szánalom tárgyává, hanem ezzel párhuzamosan imádatuk tárgyát is kellemetlen helyzetbe hozzák. (Ami furcsa, hiszen az igazi – lelkileg egészséges – rajongó, ha szövöget is pikáns gondolatokat, ezeket megtartja magának, és nem reklámozza. Nem csinál magából bolondot, és a hírességet is megkíméli a kínos pillanatoktól.)

Amikor tehát betiltanak egy adott reklámot, videoklipet esetleg filmet a károsnak vélt tartalom jelenléte végett, nem azt kell reagálni rá, hogy „hát mindenütt ez van, eggyel több, vagy kevesebb”, hanem eszünkbe kell, hogy jusson a jövő nemzedéke, akiknek szellemi egészsége mindezeknél igenis előbbre való.

Természetesen a filmekben sem kell állig begombolkozva szerepeltetni a karaktereket, és nem kell a megfelelő, művészileg indokolt testi szerelmet és meztelenséget száműzni a történetekből, de nagyon fontos ügyelni rá, hogy mindenki csak a korban, illetve szellemileg hozzá illő tartalomhoz jusson hozzá, megakadályozva ezzel a devianciák kialakulását. Vegyük tehát figyelembe mindig az adott műsor besorolását. De az sem árt, ha így is utánanézünk még a kiválasztott filmnek, hiszen sajnos manapság a besorolásnak sem lehet mindig mindent maradéktalanul elhinni.

hirdetés