Starity

Mi leszel, ha nagy leszel? Felnőtt?

2011. szeptember 15. 10:10   |   Szerző: H.P.K.

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 18. szülinap sok fiatal életében nagyon várt esemény, hiszen Magyarországon innentől kezdve nagykorúnak számít, így pedig már azt csinálhat, amit csak akar – legalábbis szeretne.

hirdetés
Mi leszel, ha nagy leszel? Felnőtt?

Vajon a 17–18 évesek valóban felnőttek? Mennyi időbe telik az a folyamat, amíg egy középiskolás diákból felnőtt nő, felnőtt férfi lesz?

A felnőtté válás útja hosszú és rögös. De már a születésünk pillanatában elkezdődik az a szocializálódási és individualizációs folyamat, melynek hatására a későbbiekben képessé válunk arra, hogy egymagunk is elkormányozzuk saját életünket a társadalom tengerén.

Azonban fix számokról soha sem beszélhetünk, hiszen mindenki más családba születik bele, illetve más környezeti hatások érik. A gyermekek esetében nagyon fontos a szerető családi fészek, a megfelelő terelgető hozzáállás, ám sem a túlzott óvás, sem pedig a túlzott bizalom nem kifizetődő az utódok számára jövőjüket tekintve.

A világ manapság nagyon elnéző a felnőtté válás idejét tekintve. Ma már senki nem csodálkozik azon, ha valaki még 17–18 évesen sem tudja pontosan, mit kezdjen az életével, mert nincsenek konkrét céljai. A gyerekek így hát jobb híján jelentkeznek valahová tanulni, de sok esetben nem tudják elég komolyan venni, hamar elvesztik érdeklődésüket és ehelyett inkább a kényelmes, gondtalan életet preferálják. Ez szomorú, de megtehetik. Egyedül talán csak az államilag támogatott félévek száma szabhat határt ennek a laza életmódnak. Hiszen: „Dolgozni nem kell, otthon eltartanak, buli az élet, a 12 félév alatt meg csak be lehet fejezni egy 3 éves képzést?!” – gondolják sokan. Az egyetemi évek alatt valóban még minden fluens és flexibilis, ám ez sem egy örökké tartó folyamat.

Vannak azonban olyan fiatalok is, akik úgy érkeznek meg a felsőoktatásba, hogy határozott elképzeléseik vannak azzal a szakkal, amire jelentkeztek, sőt, amint tehetik, bekapcsolódnak a felsőoktatási intézmény tudományos életébe is, elkezdenek publikálni, igyekeznek még jobban tágítani ismereteik körét. Mindeközben pedig saját életüket is szinte teljesen, vagy legalábbis jelentős mértékben maguk irányítják, munkát vállalnak, hogy finanszírozni tudják saját fenttartásuk és esetenként taníttatásuk költségeit.

Természetesen a szülői háttér is sokat számít. Nem csak az anyagiak kérdésében, hanem magában a nagybetűs életben is. Vannak, akiknek nem okoz problémát gyermeküknek elegendő pénzt adni, de ha van mód rá, az önálló fiatal ezt inkább visszautasítja, helyette pedig valami munkát keres, melyből fizetheti a szállást, a napi étkezést, esetleg a tandíjat teljesen, vagy minimális szülői hozzájárulással.

A szülők sokszor visszatartják gyermekeiket tudatosan és önkéntelenül is az önálló élet elkezdésében. Például albérlet vagy kollégium esetében még mindig elvárják a teljes beszámolót, a napi (akár többszöri) telefonhívást, együttélés esetén pedig korlátozzák a fiatalt szabad akaratában. Mindent ők vásárolnak meg neki, akkor is, ha a fiatal erre már saját maga is képes lenne, kiszolgálják, nem várják el tőle, hogy besegítsen a házimunkába, vagy ha elvárják, akkor sosem elég számukra az elvégzett segítség és zavarja őket, ha a fiú/lány több időt tölt máshol, mint otthon.

Az édesanyáknak és édesapáknak bátorítani, támogatni kell gyermeküket elképzeléseikben, hogy később ne féljenek meghozni önállóan 1-1 döntést. Nyilván sokszor előre látható a kudarc, de a szülőnek ekkor sem szabad visszatartania utódját: ha a saját bőrén tapasztalja meg, elhiszi majd, ráadásul tanul belőle. Ha otthon mindig mindent előre megmondanak, az egyáltalán nem hiteles és csak egy „légből kapott valami” lesz a végén, amiről személyes tapasztalat egyáltalán nincsen, viszont hallomásból azt mondták neki, hogy ez rossz, vagy esélytelen...

Lényeges kérdés, hogy mennyi idősnek érezzük magunkat, ha szüleinkkel beszélünk, és mennyi idősnek tartanak bennünket a szüleink? Fontos lenne, hogy anya és apa ne azzal a 14–15 vagy 17–18 évessel akarjon beszélni, akik egykor voltak a gyerekek, hanem vegyék észre, hogy felnőttek már és kezeljék is úgy őket. Egyenrangú félként. Akkor is, ha a gyerek lusta és elvárja az eltartást és a kiszolgálást – sőt, ez esetben főleg. Hiszen addig egyetlen gyermek sem lesz felnőtt, amíg nem képes arra, hogy önállóan vezessen egy háztartást, beleértve a takarítást, a mosogatást, vasalást, mosást, főzést, számlák kifizetését is. A felnőtt élet ugyanis nem abból áll, hogy legálisan lehet alkoholt fogyasztani, dohányozni, aktív szexuális életet élni, sminkelni és késő estig azt csinálni, amihez csak kedvünk szottyan.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek