Alteregó — a legújabb divathóbort

A másik én, vagy ahogy mindenki hívja, alteregó, egyre elterjedtebb a sztárok körében. Sorra vallják be a hírességek, hogy lakozik bennük még valaki. A másik én azonban nem csak egy szeszély, hanem egy valódi betegség is lehet.

hirdetés

Sorra jelentik be a szupersztárok, hogy van egy alteregójuk. Vegyünk példának néhány nevet: Lady Gaga, Nicki Minaj, Beyoncé, annak idején pedig Annie Lennox mutatta be a nagyközönségnek a másik énjét.

Jo Calderone, a Mother Monster férfi megfelelője éveink leghíresebb alteregója. Az emberek nagy százalékának eszébe sem jut, hogy vannak, akik valóban kettős személyiséggel élnek, és nem csak hóbortként élik meg azt.

A másik én jelenség az 1800-as években kapta az alteregó nevet, ekkor definiálták először ugyanis a disszociatív személyiségzavart. Ez utóbbi fogalom azt takarja, hogy a beteg olyan pszichiátriai zavarral él, mely egy vagy akár több személyiséggel rendelkezik, melyeknek megvan a maguk emlékezete és neve, akár teljesen már kinézettel és élettel ruházva fel az embert. Ezt a személyiségzavart gyakran a tudathasadással és a skizofréniával azonosítják. Ennek a pszichológiai jelenségnek a tudósok már több nevet is adtak, ezek közül a legelterjedtebb és legegyszerűbb a többszemélyűség, a tudományos megnevezése azonban a multiplex személyiségzavar.

A legfőbb tünetei a fejfájás, illetve az emlékezetkiesés. Ebben a betegségben szenvedőket gyógyszerekkel nem lehet gyógyítani, maximum elnyomni a többi személyiséget. A többszemélyűség leginkább a nőknél fordul elő, bár ez igencsak ritka, és a betegeknél egy nagy trauma idézi elő a zavart.

Az irodalomban is kedvelt eszközként van jelen az alteregó: példának okául az írói alteregók olyan szereplők, melyeket megtestesítőjük úgy alkotott meg, hogy rá hasonlítsanak, ezáltal olyan fiktív személyekké teszi őket az író, akik viselkedésükben, gondolataikban és még sok mindenben azonosak az vele. Az egyik legjobb példa erre Robert Louis Stevenson regénye, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete, melyben az a gondolat van előtérbe helyezve, hogy egy személyiségben lehet valaki jó és rossz is, és a két személyiség folyamatos harcban áll egymással. Valamint a szuperhősöknek is megvan a maguk alteregója, így ez a jelenség sűrűn megjelenik a mai populáris regényirodalomban.

Tehát, ha valaki szembetalálkozik az alteregó vagy a többszemélyiség kifejezésekkel, nem feltétlenül a mai divatos hasonmás koncepcióra kell gondolni. Így felmerülhet a kérdés, hogy a sztárok rejtett módon szeretnék-e bevallani rajongóik előtt betegségüket, vagy mindössze hírnévnövelés, esetleg újítás gyanánt rukkolnak elő másik személyiséggel.

hirdetés

hirdetés