Katy Perry lemaradt az Oscar-nyertes A segítségről

Katy Perry a minap a Teen Vogue-nak adott interjút, melyben többek között elárulta azt is, hogy nem követi a divatot, és hogy beleunt a hírességbe.

hirdetés

Az amerikai Teen Vogue Katy Perryt választotta májusi címlaplányának. Az énekesnő őszintén beszélt érzéseiről a magazinnak, elárulta, nem érdeklik az öltözködési trendek, hogy kacsingat a filmipar felé, és hogy belefáradt a hírnévbe.

– A Teenage Dream hatalmasra sikeredett. Megdöntötted Michael Jackson rekordját azzal, hogy egymás után öt kislemezed is első helyen debütált a toplistákon, és az új kibővített albumváltozat első kislemeze, a Part of Me is uralja a toplistákat. Még mindig meglepetést okoz, ha valamilyen siker ér?

– Persze! Nem vagyok olyan, hogy „Ugh, megint egy toplistás dal”. Ez vicces, mert a kiadóm folyton a statisztikákat lesi, és olyan izgatottak közben. De nekem nem nagyon számít, hogy népszerű vagyok-e. Ha szereted a zeném, remek, ha meg nem, kit érdekel. Így is, úgy is folytatni fogom, amit csinálok. Kicsit úgy érzem már, hogy ez az album sosem akar véget érni, de ki akartam adni a bővített változatot az olyan fanatikus rajongóimért, akik mindent akarnak. Így kapnak három új dalt, remixeket, és mindezt egy helyes kis csomagolásban.

– Ugyanezek a gondolatok vezéreltek, amikor eldöntötted, hogy készítesz egy koncertfilmet?

– Meg akartam örökíteni a turnét, mert amikor elkezdtük lefoglalni ezeket a nagy helyszíneket, úgy tűnt számomra, hogy ez egy „all-in” helyzet. Hogy ezek után vagy csődbe megyek, vagy úgy fogok tűnni, mint a mai popipar egyik legokosabb üzletasszonya, és gondoltam, mindegyik végkimenetel érdekes lenne. Ezen felül, szerettem volna bemutatni az embereknek azt a felfordulást, ami körülvesz engem. Azt akartam, hogy lássák a motort. Szerintem az emberek néha rám néznek, és azt gondolják: hogy lehetséges, hogy ez a lány továbbra is ilyen sikeres? Miért ilyen szerencsés? És míg ez is egy fontos tényező, közel sem az egész történet! Én is szétdolgozom a seggem. Azt akartam, hogy az emberek lássák ezt. És persze szerettem volna, hogy az emberek átérezzék a turné hangulatát, és az örömöt, amit okozott, és ezért forgattuk 3D-ben. Fantasztikus lett, nem csak egy marketingfogás.

– Merítettél ihletet más popsztrárok koncertfilmjeiből, például Justin Bieber Never Say Neverjéből vagy Madonna Truth or Dare-jéből?

– Egy keveset. Madonna nagyon sokat jelent számomra, és az a film csodálatos, mert bemutatja őt egy érzékenyebb pillanatában is. Valami ilyesmit akartam én is csinálni. Lefilmezni, hogy milyen vagyok most, hogy majd visszatekinthessek, ha egyszer teljesen elszállnék magamtól.

– Szerintem erre nem kerül sor.

– Remélem is! De ha mégis, biztos vagyok benne, hogy a nővérem, az öcsém és a barátaim szétrúgják majd a seggem.

– Erre vannak a barátok, nem?

– Az én barátaim fantasztikusak. Ugyanazok a barátaim, akik akkor voltak, amikor Los Angelesbe költöztem. Bármit mókássá tudnak tenni. Lehetnénk egy gumiszobában, bútorok nélkül, és még így is hatalmas táncpartit rendeznénk, játszanánk, és hatalmasakat beszélgetnénk.

– Nagyon közeli barátságban vagy Shannon Woodwarddel, a Nevelésből Elégséges Sabrinájával. Az ő ötlete volt, hogy szerepelj a sorozatban?

– Igen, azt mondta, hogyha bármilyen szerepet szeretnék, csak szóljak neki. Felismerhetetlen akartam lenni. Szeretem megnevettetni az embereket, még ha ez sokszor azt is jelenti, hogy nem hívnak el egy második randira. A hőseim a filmiparban Kristen Wiig, Tina Fey és Amy Poehler. Gyönyörűek, és van elég önbizalmuk ahhoz, hogy magukon nevessenek.

– Úgy tűnik, a filmezés komolyan érdekel téged. Tervezed, hogy a közeljövőben filmezni kezdj?

– Nagyon szeretnék. Eredetileg úgy volt, hogy lesz egy kisebb szerepem A segítségben – nem én kaptam volna Emma Stone szerepét vagy ilyesmi – de nem tudtam elvállalni, mert a forgatás időpontja egybeesett az albumom kiadásával. Nagyon dühös voltam, tudtam, hogy egy meghatározó film lesz. Nem mintha mindenképpen drámát szeretnék először forgatni, de valami olyat, ami nagy benyomással van az emberekre. De nem szeretném azt sem, ha az emberek elfelejtenének mint zenész. Itt nagyon nagy a tét.

– Sokszor írsz dalokat más híres előadóknak. Nehéz volt nézni, hogy például Kelly Clarkson mekkora sikereket ért el a te számoddal, az I Do Not Hook Uppal?

– Nem, Kelly egy fantasztikus ember, remekül értelmezte a dalt. Én különben is dalszerzőnek tartom magam elsősorban. Ameddig hű maradok magamhoz, nem fogok kifogyni a dalokból.

– Kicsit feltűnőbb stílusod van, mint az átlagos énekeseknek.

– Nem szeretem túl komolyan venni az öltözékemet. Nagy megtiszteltetés, amikor nagy márkák velem akarnak kampányolni, de én általában szeretek kockáztatni, szórakozni és egyszerűen csak élni. Szóval ez azt jelenti, hogy néha valami nevetségeset vagy macskák inspirálta öltözéket kell viselnem az idei szezon legdivatosabb darabjai helyett.

– Rengeteg pinup-girl-ös ruhát hordtál a múltban. Vannak olyan nők, akik inspirálják a mostani kinézetedet?

– Határozottan. Agyness Deyn, Chloë Sevigny, Daphne Guinness, Natalie Wood, Judy Jetson és Wonder Woman. Imádom őket.

– Ez egy egész szép lista. Mit gondolsz, mi a közös bennük?

– Valószínűleg az egyéni stílus. És az erő. Képesek alkalmazkodni, fejlődni és változni. Mármint, még mindig csinálom a pinup-dolgot, de most már a jövő pinup-girl-je szeretnék lenni, mint Rachael a Szárnyas fejvadászban. De mindig szerettem mókásan öltözködni. Ez még kilencéves koromban kezdődött, amikor apukám minden szombaton reggel hétkor felkeltett, és garázsokban rendezett kiárusításokra vitt. Nem tudtuk megengedni maguknak a drága ruhákat, amiket a többi lány viselt az iskolában, ezért inkább olyán ruhákat viseltem, amik különlegesek voltak a számomra.

hirdetés