Starity

Peter Noel: „Az írás menekülés volt a problémák elől”

2012. május 18. 10:10   |   Szerző: rathmate

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Starity most Peter Noel írót kapta el egy interjú erejéig. A beszélgetésből kiderül, hogy kinek a hatására kezdett el írni, milyen volt a közös munka a Való Világ vagányával, Olivérrel, illetve mik a jövőbeni tervei.

hirdetés
Peter Noel: „Az írás menekülés volt a problémák elől”

Peter Noel huszonegy éve, 13 évesen kezdett írni azt a célt tűzve ki maga elé, hogy nemzetközi szinten is megismerjék a nevét. 2008-ban ez sikerült is a Zorro jégrevü zenés jégszínházi darabja által, amelyet végül hat országban mutattak be. Szépirodalmi, életrajzi és bűnügyi regényei 2003 óta jelennek meg Magyarországon. 2012-ben azonban újabb műfaj felé nyit a 71 jel, melyből biztosan tudhatod, hogy a párod megcsal című pszichológiai könyvvel. E kötetéhez már olyan neves művészek adtak ajánlást, mint Köbli Norbert forgatókönyvíró, és Pikali Gerda, Gór Nagy Mária színésznők.

Starity: Hány évesen kezdtél el az írással foglalkozni?

Péter: 13 éves voltam, amikor először írtam úgymond magamtól. Versekkel kezdtem, amiket rövid novellák követtek. 18 éves voltam, amikor úgy döntöttem, írok egy regényt is. Szerettem volna kipróbálni, tudok-e úgymond hosszabban írni. És sikerült. Ez bátorságot adott ahhoz, hogy talán érdemes könyveket is írnom. Akkoriban a Nők Lapja újságírójának, Schäffer Erzsébetnek küldtem át pár részletet belőle, és ő bátorított, hogy folytassam. Azt mondta, jól írok, jól közvetítem az érzéseimet, és hogy nem unalmas. Ez a legfontosabb. Szóval, szerencsém volt, hogy épp olyasvalakit találtam, aki úgy volt kritikus hozzám, hogy utat mutatott, és nem a földbe taposott. Ez erőt adott nekem. Végre el tudtam hinni, hogy van keresnivalóm a szakmában. Ezt Erzsébetnek köszönhetem.

– Kinek, vagy minek a hatására kezdtél el írni?

hirdetés

– Magam miatt írtam verseket. Egyfajta menekülés volt a kamaszkori problémák elől. Egyszerűen érteni szerettem volna a saját érzéseimet. Megfejteni, mi miért történik bennem. De akkor még nem volt vele célom. Csak később vált azzá. Kamasz voltam, és azt hiszem, túl sokat és túl mélyen éreztem. Akkoriban még nem tudtam, hogy ez később előnyömre válik.

– Túl sokat és túl mélyen? Ez mit jelent?

– Úgy gondolom, minden ember különböző mélységekben él meg dolgokat. Egy írónak viszont kiváltképp fontos, hogy bele tudja élni magát más emberek helyébe, hogy átérezze a motivációikat és a szituációkat. Ha erre képtelen, akkor nem való írónak. Nekem tehát ez a beleérző képesség adottság volt. Ezt nem lehet tanulni. Kamaszként viszont még nem tudtam, mit kezdjek vele. Később derült ki, hogy ez jó. Hogy ezt kamatoztatni tudom az írásban. Sőt, enélkül nem is írhatok jól. Ugyanis nagyon fontos, hogy egy író empatikus legyen, átérezze mások helyzetét, hogy képes legyen az ő szemükkel látni a világot.

– Az írásaid a valóságos tapasztalataidon alapulnak, vagy inkább a fantáziád szüleményei?

– Mindkettő. Az élet annyi izgalmas sztorit ír, hogy kár lenne kihagyni őket. Ugyanakkor fantázia nélkül rengeteg kitalált karakter, szituáció és történet sosem született volna meg. Szóval, részemről igyekszem használni az élet kínálta sztorikat is, de a fantáziám folyamatosan segít. Sosem pihen. Ha jobban belegondolok, a nap 24 órájában író vagyok. Nincs megállás. Ha az embernek a hobbija egyben a munkája, esetemben az írás, akkor minden pillanatát élvezi, és sosem szűnik meg álmodni valami újat. Van olyan sztorim tehát, ami teljesen a fantáziám szült, és csak itt-ott használok egy-két megesett dialógot. De van olyan történetem, amely inkább az életből fakad, és kevesebb a kitalált része.

– Sok olyat hallottunk már, hogy valaki nappal, valaki éjjel szeret írni. Te mikor szoktál általában?

– Ha elárulnám ezt a titkot, meg kéne, öljelek. Viccet félretéve. Régen, 5-6 éve inkább késő délután írtam éjjel 2-3-ig. Szerettem a csendet. Pontosítok, szükségem volt a csendre. Ma már másképp van. Bármikor tudok írni. Reggel, délben, délután, este, éjjel. Teljesen mindegy. Imádok írni. Valahogy az évek alatt kialakult bennem egy rutin, amely hozzásegít ahhoz, hogy bármikor rá tudjak hangolódni az adott témára és műfajra. Ami azért fontos, mert ma már nem csak regényeket írok saját ötlet alapján, hanem felkéréseknek is eleget teszek.

– Miket írsz még?

– Forgatókönyveket, színdarabokat, musicaleket, reklám- és imázsfilmeket, klipeket, dalszövegeket, és a regények mellett pszichológiai és életrajzi köteteket is.

– Lehet, hogy egyszerűbb lett volna, ha azt kérdezem, mit nem írsz? És hogyan jöttek a reklámfilmek, klipek?

– Tokay Peti barátomon keresztül, aki a Pixelfilm igazgatója, rendezője, és Balázs Anett segítségével, aki a produceri feladatokat látja el a cégben. Ők kértek fel imázsfilmek és klipek megírására is. Tokay Petivel több éve kontaktban vagyunk, régóta tervezünk közös projekteket, és tudta, hogy mindig kattog az agyam. Ezért úgy gondolta, érdemes kipróbálnom magam más területen is. Szerencsére igaza volt. Így nemrégiben két Takarékpontos imázsfilm narrációját írhattam, és a Depresszió – Jön a reggel című dalához – ha minden igaz, hamarosan forgó – új klipet is én követtem el. Azért örülök a felkérésnek, mert bizonyára tudod, az egy dolog, hogy megírsz valamit. Hisz a forgatókönyv egészen más, mint maga film. Ugyanis, amikor egy ember elolvassa a forgatókönyvedet, szinopszisodat, treatmentedet, biztos lehetsz benne, egészen más film pereg le az ő fejében, mint a tiédben. De Tokay Peti az a rendező, aki úgy álmodja a filmre a megírt könyveimet, ötleteimet, ahogy én is elképzelem. Egyszóval nem lesz elrontva a forgatókönyv, a szinopszis. Nagyon egyre jár az agyunk.

– A Depresszió-klipet hogyan írtad?

– Könnyű dolgom volt, mert szeretem a zenéjüket. Elég sokat hallgattam őket. Tehát nem volt nehéz ráhangolódni. De szerencsére Halász Ferinek (énekes) volt saját ötlete is. Így megírtam három szinopszist, amelyből kettő rögtön tetszett az együttesnek. Aztán kiválasztották az egyiket, és végül úgy néz ki, abból forog majd a klip.

– Milyen érzés volt első könyvedet a kezedben tartani?

– Igazából sokáig fel sem fogtam. Amikor az Édesvíz Kiadó (Bestline) piacra küldte a Csontfaragó című thrilleremet, számomra még minden új volt. A média világa, a reklámok, az, hogy menj, és adj interjút tévékben, rádiókban... Olyan hirtelen csöppentem bele ebbe a világba, hogy időm se volt lereagálni. Egy dologra azonban tisztán emlékszem. Csóka Attila barátom megkérdezte tőlem az egyik könyvesbolt kirakatánál, na, milyen érzés? És azt feleltem, kicsit félek. Mert az egy dolog, hogy megjelent a könyvem, a város tele van plakátokkal, de vajon tetszeni fog-e az olvasóknak? Szeretni fogják-e? Egyáltalán megveszik-e? És ha tetszik is nekik, nincs megállás, hisz írni kell egy újabb regényt, amelynek még jobbnak kell lennie. Úgyhogy izgultam, mi lesz a könyv sorsa. Én már akkoriban is úgy gondoltam, nem elég, ha egy jó könyvet írsz, mindig meg kell lepni az olvasókat. Az édesanyámnak volt egy mondata úgy húsz éve. Akkoriban kezdtem gitározni, és elég gyorsan fejlődtem. Őket is meglepte. Akkor anyum azt mondta, nagyon jó, hogy ennyire kitartó vagyok, és ilyen jól haladok, de egy dolgot sose feledjek el. Mégpedig azt, hogy bármiben is vagyok jó, mindig beléphet valaki az ajtón, aki még jobb lesz nálam. Ezért mindig törekedjek a fejlődésre. És foglalkozzak majd bármivel, mindenre igaz. Ez annyira megmaradt bennem, hogy azóta is eszerint élek. Mindig fejlődni kell. Mindig lehetsz jobb valamiben.

– Melyik könyvedet írtad a leghosszabb, illetve a legrövidebb ideig?

– A csontfaragó és a hamarosan megjelenő Egy vámpír szemével című regényemet egy-egy évig írtam. De ők voltak az első könyvek. A nemsokára boltokba kerülő 71 jel, melyből biztosan tudhatod, hogy a párod megcsal címet viselő pszichológiai kötetemet viszont jóval rövidebb idő alatt írtam.

– Ez minek tudható be?

– Egyrészt rövidebb a könyv, másrészt ma már sokkal jobban tudom, mit akarok. Gyorsabban le tudom írni, ami bennem van. Magabiztosabb lettem.

– Simor Olivérrel, vagyis VV Olival is dolgoztál együtt az első könyvén. Ő keresett fel téged? Milyen volt a közös munka?

– Olinak én írtam első körben, hogy bírtam a humorát. S mivel tudtam, hogy a VIVA tévénél volt műsorvezető, és filmekben is dublőrködött, felvetetettem neki, hogy valamikor dolgozhatnánk együtt. Pár hónap elteltével aztán találkoztunk. Ott mondta, mi lenne, ha az első közös projektünk az életrajzi könyve lenne, az Élni ingyen, avagy hogyan hazudoztam körbe a világot. Én persze rábólintottam. Még sosem írtam efféle életrajzi kötetet, és nagyon izgalmas kihívásnak találtam. Mivel anno olvastam Al Pacino életrajzi könyvét, tudtam, hogy ahhoz hasonlóan szeretném megírni. Azaz szerzőként én is elmondom benne a véleményem. Amolyan interaktív kötet lett, mert azon részek is belekerültek, amelyeket nem diktafonoztunk. Tehát, amelyekről Oli úgy tudta, nem fognak szerepelni a könyvben. A közös munka nagyon jó volt. Rengeteget nevettünk, ami szerintem át is jön a könyvön. De ami fontos, tényleg sok minden történt vele. Érdemes volt megírni tehát. Szerintem sikerült pozitív meglepetést okozni az embereknek. Az egyetlen nehézséget az adta, hogy Olivér akkoriban rengeteg felé rohant. Nehéz volt időt szakítani a találkozásokra. De végül sikerült. A könyv természetesen nem arra buzdít, hogy hazudjanak a fiatalok. Épp ellenkezőleg. Olivér sokat mesél a hibáiról, a tévedéseiről, és a kötet fő üzenete az, hogy ha lehet, ne vessz el a drogokban, játékgépekben, cigiben és alkoholban. Szerettük volna, ha az olvasók tanulnak a hibáiból.

http://www.hir24.hu/Root/Shared/Pictures/2011/10/17/noel.jpg
Fotó: Sóvágó Zoltán

– Van olyan külföldi és magyar ismert ember, akivel szívesen dolgoznál még együtt?

– Külföldről Tim Burton és Johnny Depp. Minden munkájuk egyedi. Imádom, amit művelnek. Aztán a humor miatt Jim Carrey. Ő szerintem zseniális. Kihagyhatatlan Meryl Streep, Cate Blanchett, Brad Pitt, Al Pacino, Anthony Hopkins, Robert De Niro, Will Ferrell, és Luc Besson. Ridley Scott, Guy Ritchie, Tarantino, David Fincher és Almadovar is zseniális dolgokat tesz le az asztalra. Magyarországról Andy Vajnával nyilván jó lenne forgatni. Köbli Norbert, Bagó Bertalan, Fliegauf Bence, Szabó István, Bereményi Géza bácsi, Geszti Péter, Molnár Gábor és Pataki Ági gondolkodásban közel állnak hozzám. Velük remélhetően együtt dolgozhatok majd. Pikali Gerdához barátság fűz. Így vele nyilván nagyon szeretnék végre együtt dolgozni. Sokat köszönhetek neki. Nagy Ervin, Rudolf Péter, Szabó Győző, Pindroch Csaba, Hámori Gabriella, Haumann Péter, Molnár Piroska, Eperjes Károly, Gáspár Sándor, Koltai Róbert, és te jó ég... mennyi nevet sorolhatnék még. Vannak a szakmában olyanok, akikre hála Istennek, nemcsak szakmabeliként tudok felnézni, hanem az emberre is. És ez jó. Tőlük lehet tanulni. Kitartást, profizmust, s ami a legfontosabb: alázatot. Akiben nincs meg az alázat a szakmája, hobbija felé, nem fog fejlődni, s könnyen feladja. Ha én huszonegy éve azért kezdtem volna írni, hogy rögtön pénzt keressek, már rég abbahagytam volna. De segített az, hogy szerelmes vagyok a szakmámba. A nap 24 órájában író vagyok, és az álmaim mögé helyeztem magam.

– Forgatókönyvírásba is belekezdtél 2005-ben. Egy forgatókönyv megírása mennyivel nehezebb egy regény megírásánál?

– Nem nehezebb, csak más a dramaturgiája. Bár ott is vannak kivételek. Hisz mondjuk, a Tarantino filmek, vagy A Gyűrűk Ura trilógia egészen másképp épül fel. Nem lehet hasonlítani őket a hagyományos filmes történetvezetéshez. Nemrég találkoztam Miklós Tibor producer, rendezővel, aki nagyon jól megfogalmazta ezt. Azt mondta, Péter benned megvan van valami, amit nem lehet tanulni, ami vagy van, vagy nincs. Ez pedig a fantázia. Meg lehet, sőt, meg kell tanulni nyilván a filmek, színdarabok dramaturgiai felépítését, de a fantázia nem tanulható. És neked van. Ez a legfontosabb. Ezúton is köszönöm Neki, hogy erőt adott. Szóval, a forgatókönyvekhez és a színdarabokhoz ugyanaz kell, mint a regényekhez. Fantázia, és nyilván a műfajnak megfelelő dramaturgiai felépítés. Ez utóbbi tanulható, mint ahogy az is, hogyan írjunk röviden, frappánsan dialógokat, történetet, de a fantázia az egészen más. Azt nem fogod tudni magadba szívni könyvekből, és írói, forgatókönyvírói kurzusokon.

– A Zorro jégrevü zenés jégszínházi darabodat úgy tudom, hat országban mutatták be. Számítottál ekkora sikerre?

– Jó a feltételes mód, mert végül nem tudtuk meg, pontosan hány országban ment. Ennyiről tudtunk az Internet alapján, de lehetett több is. Sajnos az azóta sok mindenkivel perben álló Jégszínház nem közölte, hány előadás is volt. Akkoriban a Zorro jogtulajdonosainak annyira megtetszett az általam írt Zorro Jégrevü angol nyelvű szövegkönyve, hogy világpremiert engedélyeztek. Tehát sejteni lehetett, hogy több országban megy majd. Magyarországon vastaps volt minden előadás végén, úgyhogy az emberek szerették. Azt hiszem, ez a legfontosabb.

– Ezek szerint vonz a színház világa is?

– Mindennél jobban. Mivel eddig hat színdarabot írtam (Ravin Gyémántja – zenés mesedarab, Mr. Donnelly – musical-vígjáték, Orlando – dráma-vígjáték, Piaf – életrajzi, zenés dráma, Púpos Teve – dráma-vígjáték, Varázslatos komédia – dráma-vígjáték), gondolhatod, hogy az egyik nagy álmom a színház. Ott egészen másképp működik minden, mint a filmeken. Mindkettő el tud varázsolni, de a színház.. régebbi műfaj, és valahogy erősebb a kapcsolat a közönséggel. Muszáj tehát ott is valami értékeset és maradandót alkotnom.

– Elindult a webse.tv versenyén a Wágner család szitkom sorozatotok, amit a vajdasági ArtNova filmstúdióval forgattatok. Három rész készült belőle. Írtad, rendezted, társproducere voltál Vanyúr Ákos mellett, és megnyertétek a közönségdíjat. Tervezitek a folytatást?

Mindenképp. A mostani terv az, hogy az első évadot, vagyis legalább húsz darab 22 perces részt forgatunk. Nyilván ennek megvannak a feltételei, ami nem más, mint a pénz. Most épp azon dolgozunk, hogy megteremtsük a tőkét rá.

– Úgy tudom, a webse.tv díjátadóján személyesen beszéltél Andy Vajnával. Milyen volt? Mik a benyomásaid róla?

– Abszolút közvetlen ember, és nyitott az új dolgokra. És jó humora van. Mondjuk, ez már a második találkozásunk volt. De tíz éve még semmit sem tudott rólam. Most annyi volt a különbség, hogy az egyik forgatókönyvemet elolvasta, így a nevemet már ismerte. Pár szót váltottunk, amiben arra biztatott, ne adjam fel, amit csinálok. Ez a kulcs, és hogy drukkol, jól haladjanak a filmes dolgaim is.

– Úgy hallottuk, a Compact Disconak is írtál klipet. Ez valóban így van?

– Igen, írtam nekik is klip szinopszisokat, de végül más ötletet választottak. Nem bánom, mert imádtam a számukat. Legalább volt okom többször meghallgatni. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy a későbbiekben írni kell nekik még valamit.

– Mik a terveid a nyárra?

– Mivel idén leszerződtünk Tokay Peti cégével, a Pixelfilmmel egy sport dráma műfajú egész estés mozifilm forgatókönyvem megfilmesítésére, így annak az előkészületei folynak. A filmalap döntésére váruk. Számomra most az a legfontosabb, hogy minél erősebb legyen a forgatókönyv. Csak így lehet belőle nemzetközi szintű film. És most ez a cél. Úgyhogy nyáron ezt a könyvet javítjuk majd. Mellette megírok egy színdarabot, és ha minden jól megy, megjelenik a korábban említett két könyvem is. És természetesen megpróbáljuk leforgatni a Wágner család újabb epizódjait. Hogy mennyit, még nem tudjuk. Az eddigi pilot részek egyébként megtalálhatóak az artnova, a youtube, és az indavideo oldalán is.

– Mikor tervezitek a mozifilm forgatását?

– 2013-ban. De még rengeteg munka van addig. És hát egyelőre semmi sem biztos.

– Mit üzensz a Starity olvasóinak?

– Hogy olvassanak, és nézzenek majd sok Peter Noel könyvet, színdarabot, filmet, mert igyekszem mindig magas színvonalon nevettetni, szórakoztatni, vagy épp mélyen elgondolkodtatni az embereket. És ettől függetlenül nevessenek annyit, amennyit csak lehet, és mondjanak igent a legőrültebb dolgokra is. Szeressenek, érezzenek, öleljenek, csókoljanak, harcoljanak, álmodjanak. Mert ezért születtünk. Hogy éljünk és tapasztaljunk. Köszönöm a lehetőséget!

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés


Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek