Egyszerűsödik és hangosodik a popzene

Egyre hangosabb a popzene, ráadásul minden szám egyforma – foglalta össze a Reuters hírügynökség Joan Serra mesterségesintelligencia-kutató által vezetett vizsgálat eredményét.

hirdetés

Joan Serra és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy milyen állandó jellemzőket és változásokat lehet kimutatni statisztikai módszerekkel a nyugati könnyűzenében. A kutatáshoz a Million Song Dataset nyilvánosan hozzáférhető adatait használták, amely közel félmillió dalra vonatkozóan tárol információkat. Az adatokból megvizsgálták a hangmagasság, a hangszín és a hangosság változásait.

A hangmagasságok kérdésében azt állapították meg, hogy van egy állandó jellemzőjük: egy-egy dal néhány hangot igen gyakran, másokat viszont jóval ritkábban használ fel – ezek eloszlásának ráadásul a statisztikai jellemzői is állandóak maradtak a vizsgált időszakban, vagyis 1955 és 2010 között. Megállapították, hogy az egyes hangok közötti átmenetek, vagyis mind a dallamot kiadó lépések, mind az akkordváltások egyszerűbbek lettek. „Az egyik hangról a másikra való átmenetek egyre kevesebb lehetőséget használnak ki; egyre inkább kötöttek az útvonalak” – foglalták össze a statisztikai elemzések tanulságát.

A hangszínek kérdéseben is van egy állandó és egy változó jellemzője a popzenének. (Itt arra kell gondolni, hogy egy zongorának vagy egy gitárnak teljesen más a hangszíne.) A megvizsgált évtizedekben az egyes dalok átlagosan ugyanannyi, viszonylag kevés hangszínváltást tartalmaztak. A hangszíneket nem az egyes dalokon belüli részek elkülönítésére használjuk, hanem a különböző dalok illetve műfajok megkülönböztetésére. Ha viszont azt nézzük, hogy a különböző korszakokban milyen változatosak a popzenében használt hangszínek, akkor az állapítható meg, hogy ezek sokszínűsége 1965 óta folyamatosan csökkent. A kutatók ezt egyenesen „a dalok hangzásának fokozódó homogenizálásának” nevezték. Többek közt megállapították azt is, hogy a dalok és lemezek hangossága tudományosan igazolható módon növekszik vagyis, ha ugyanazon a hangerőn meghallgatunk egy 50 éve készült dalt és egy mait, akkor a mai lényegesen hangosabb lesz.

Az elemzésből azt is megállapították, hogy egy-egy dalt nem attól gondolunk újszerűnek, hogy a dallama nagy mértékben különbözne a korábbiaktól, hanem attól, hogy az adott kornak megfelelő bonyolultságú, vagyis inkább egyszerűségű akkordmenetek és az éppen divatos hangszínek bukkannak fel bennük ismétlődve.

hirdetés