Starity

Audrey Hepburn: a legenda

2013. január 20. 14:02   |   Szerző: DreamGirl11

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Immáron húsz éve nincs köztünk a Nő, a Feleség, az Anya, a Színésznő, az Ember. Így lehetne egy mondatban jellemezni Audrey Hepburnt. A világhíres színésznő életében voltak boldog és szomorú pillanatok is. Cikkünkben ezt próbáltuk összefoglalni.

hirdetés
Audrey Hepburn: a legenda

Audrey Kathleen Ruston néven látta meg a napvilágot 1929. május 4-én Belgiumban, Ella van Heemstra holland bárónő és Joseph Anthony Hepburn-Ruston angol bankigazgató gyermekeként. Kisgyermek évei boldogságban teltek. A kis Audrey imádta az állatokat és a zenét. Hatéves korában bekövetkezett élete egyik legnagyobb traumája: édesapja otthagyta őt és édesanyját, ezentúl ritkán látta szeretett apukáját. 1935-től 1938-ig egy leányiskolába járt Kentben, itt tanult meg balettozni is.

Háború és megbecsülés

A második világháború idején azonban el kellett hagynia az intézetet. Édesanyjával Arnhemben vészelte át a háborút. Az akkor 11 éves lányt nagyon megviselte testileg-lelkileg is. A folyamatos éhezés miatt csontsoványra fogyott, ennek következményeit élete végéig viselnie kellett. A város, ahol éltek védve volt a harcoktól, de 1944 őszén már Arnhemet is elérte a végzet. Audrey tagja volt az ellenállási mozgalomnak, és sokban segítette is azt. Gyakran volt futár, de nővérkedett is, angoltudása miatt igen hasznos volt a csoportnak. Egyszer több napra eltűnt, nem evett semmit. Betegen ért haza és az orvos májgyulladást állapított meg nála, akkor Audrey kis híján meghalt. Viszont megerősödött, sokkal jobban értékelte a dolgokat. „Minden jót, ami a háború után jött, sokkal rugalmasabban és nagyobb megbecsüléssel fogadtam. Nagy-nagy tisztelettel tekintettem az ennivalóra, a szabadságra, a jó egészségre és a családra – az emberi életre úgy általában.”

Tánc helyett színészet

A háború után édesanyjával visszatértek Amszterdamba és Audrey folytathatta a balettot. Profivá akart válni, de tanárnője őszintén közölte vele, hogy nem alkalmas a pályára. A csalódott lány reklámfilmekben szerepelt, amik olyan jól sikerültek, hogy hamarosan Londonban kötött ki. A Menjünk Monte Carlóba című film forgatásán találkozott a híres írónővel, Sidonie-Gabrielle Colette-tel, aki rögtön elhatározta, hogy Audrey játszhatja majd a címszerepet sikerkönyve a Gigi színházi változatában. A Gigi óriási siker lett, nemcsak a közönség, hanem a kritikusok szemében is. Audrey Hepburn pedig elindult a világhírnév felé.

Karrierje következő nagy állomása a Római vakáció volt, melyben Gregory Peckel szerepelt együtt. A film Amerikába nem aratott akkora sikert, viszont Európában és Japánban rögtön az egyik kedvenc lett. Audrey megkapta élete első Oscar-díját.

Az élet azonban ment tovább. Az immár világhírű lány főszerepet kapott Billy Wilder Sabrina című filmjében. Hepburn partnerei, Humphrey Bogart és William Holden. Bogarttal nem jöttek ki valami jól, Holden és közte viszont több volt, mint munkakapcsolat. Nagy és rövid szerelem volt köztük. A férfi nős volt, bár házassága romokban hevert, Audrey végül nemet mondott neki többek között Holden ivarképtelensége miatt. A Sabrinának köszönhetően ismert meg egy másik férfit is, akivel, sokkal hosszabb volt a kapcsolata. Hubert Givenchy jó barátja és divattervezője volt élete végéig. A Sabrináért egyébként ismét Oscarra jelölték, ám most nem kapta meg az elismerést.

A várva várt gyermek

Magánélete ekkoriban nem volt valami fényes. Első vőlegénye az angol James Hanson volt, de végül nem házasodtak össze. A Római vakáció reklámkörútján ismerte meg első férjét Mel Ferrert. Audrey viszont belefáradt a sok munkába és Svájcba utazott, ahol megtalálta kedvenc helyét a csendes és nyugodt Bürgenstockot. Itt házasodott össze Mellel is 1954. szeptember 25-én.

A követező híres film a Háború és béke volt, melyben férjével együtt szerepelt. Audrey ekkor várta első gyermekét, de sajnos 1955-ben elvetélt. Mivel mindennél jobban vágyott családra nagyon megrázta gyermeke elvesztése. De hiába a sok szomorúság, igenis leforgatta a filmet. A színésznő megint várandós, ám új filmjében leesett a lóról. Súlyosan megsérült, de a baba ekkor még nem ment el, csak később.

1960. január 17-én végre megszületik egyetlen közös gyemekük Sean Ferrer. Audrey végre boldog. „Egész addigi életemben arra a pillanatra vártam, amikor életet adhatok, és végül megtörtént. Biztos nagyszerű tizennyolc évesen szülni, de én harminc voltam, és a hosszú várakozástól csak még csodálatosabb volt.”


„Egész addigi életemben arra a pillanatra vártam, amikor életet adhatok, és végül megtörtént."

Álom luxuskivitelben, vagy mégsem?

A babaszünet után következett talán legismertebb filmje az Álom luxuskivitelben. A karakterét Marilyn Monroera írták, így érthetően nagyon messze állt Audrey egyéniségétől. Mégis megbirkózott a feladattal, és élete legnagyobb sikerének könyvelheti el. Emellett megkapta harmadik Oscar jelölését is.

1964-ben kezdte el forgatni a My fair ladyt. Először a Broadwayen Elizát alakító Julie Andrewsra gondoltak, de mivel akkoriban az ő neve még nem mondott semmit a világnak, a magyar származású rendező, George Cukor, Audrey mellett döntött. Mivel a My fair lady zenés film volt, elkerülhetetlen volt az éneklés. Nos, ez volt talán az egyetlen dolog amihez Audrey nem értett. Hiába járt énekórákra, a végleges változatban Marnie Nixon énekelt helyette. A film nyolc Oscart kapott, mikor viszont kiderült, hogy nem Audrey énekel, kisebb botrány keletkezett. Ennek következményeit természetesen neki kellett viselnie. A sajtó már ekkor is ráakaszkodott. Az Oscar-díj-átadás csak lapát volt a tűzre. Eredetileg Patricia Neal adta volna át a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, de mivel beteg lett Audreyra került a sor. A színésznő annyira izgult, hogy elfelejtette átadni jókívánságait. Ettől már teljesen kikészült és megint csak Svájcba menekült. Férjével azonban egyre jobban megromlott a viszonyuk. Nem segített rajta Audrey további két vetélése sem, 1968-ban elváltak.

Válása után Olaszországba utazott, ahol megismerte második férjét, Dr. Andrea Dottit. A férfi dúsgazdag, jómodorú agglegény, 1969-ben össze is házasodtak. Ekkor már elmúlt negyven, abbahagyta a filmezést és ismét gyermeket várt. Szerencsésen megszületett a kisfiú, akinek a Luca nevet adták. Sajnos a boldogság nem volt teljes: Dotti ugyanis nőcsábász volt és félrelépéseit nem is titkolta neje előtt, sőt egyenesen úgy gondolta ez belefér olaszos életvitelébe. Audrey azonban nem épp így vélekedett, 1982-ben el is váltak.

Előtte szerepelt a Robin és Marianban, ám ismét csalódnia kellett. A filmezés felgyorsult, ráadásul még a rendezővel is akadtak gondjai. Az UNICEF számára viszont mindig elérhető volt. Utolsó férje Robert Wolders volt, akivel halála napjáig nagy szerelemben élt. Filmekben már nem igen szerepelt, inkább csak díjkiosztókon.Golden Globe-életműdíjat kapott.

1988-tól az UNICEF utazó nagykövete lett, több háború sújtotta országban is járt. Az utazásokat még akkor sem hagyta abba, mikor kiderült: rákos.


„Amikor senki sincs, akinek adhatnál egy csésze teát, vagy akinek szüksége lenne rád, azt hiszem, akkor ért véget az élet.”

Audrey Hepburn divatikon lett. Marilyn Monroe-val ellentétben ő a természetességével hódított. Mindenkit elbűvölt szépségével, ő azonban nem volt elégedett magával. A külsőm utánozható. Bármely nő nézhet ki úgy, mint Audrey Hepburn, csak fel kell fognia a haját, nagy napszemüvegeket és kis ujjatlan ruhákat kell felvennie – mondta.

1993. január 20-án a világ egy csodálatos embert veszített el, nemcsak kifogástalan megjelenése, hanem tiszta lelke miatt is.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek