Visszatekintés a World Trade Centerre

11 évvel ezelőtt, 2001 szeptember 11-én rombolták le az ikertornyokat. Cikkünkkel megdöbbentő adatokkal, valamint ismert és kevésbé ismert történetekkel emlékezünk a katasztrófa áldozataira, és magára az épületkomplexumra is.

hirdetés

A Világkereskedelmi Központ egy eredetileg hét épületből álló épületkomplexum volt New York város Manhattan kerületében. Monumentális méretét tükrözi az a tény is, hogy külön irányítószámot rendeltek hozzá.

Az ikertorony két épülete 414 méter magas volt, oldalai 63 méter szélesek voltak. A két, 110 emeletes épületben összesen 95 lift működött. Alapja több mint 20 méter mélyen ágyazódott be Manhattan sziklatalapzatába. Megépítésükhöz 200 ezer tonna acélt használtak fel és 4800 kilométernyi elektromos vezetéket építettek ki, hogy ellássák a toronyház napi 80 ezer kilowattórányi áramigényét. A tornyokon 13 ezer 50 cm széles ablakot létesítettek, így a külső falak burkolása 19 970 négyzetméternyi üvegfelületet vett igénybe. Az alapok kiásásánál 1,115 millió négyzetméternyi földterületet mozgattak meg. A helyi összekötő vasútvonalait részben elterelték, metróalagutakat csatlakoztattak be és gyalogos átjárókat építettek ki.

Az épületegyüttes ötlete az 1960-as évek elején merült fel, majd a 1960-as évek közepére öntött terv-formát. A projekt ellen a területen dolgozó boltosok és a környéken lakók voltak. A polgári tiltakozás ellenére a hatóság felvásárolta a földterületet majd kitelepítette az ott élőket. Az építkezés 1966-ban kezdődött meg, az acélváz szerkezet pedig 1971-re lett teljesen készen. Az északi toronyba az első bérlők 1970-ben költözhettek be, míg a déli toronyba 1972-ben, de akkor az épületek még koránt sem voltak teljesen készen. Az irodai dolgozók számára 1973-ban történt az átadás, de ekkor még a felső emeleteken mindig folytak a munkálatok.

Ember a dróton

Ezekben az években már valaki évek óta tervezett valamit a tornyokkal. Tervét akkor kezdte szövögetni mikor 1968-ban egy magazinban látott egy rajzot a tornyokról. A rajz azt mutatta meg, hogyan fog kinézni a két torony, ha valaha elkészül. 1968-tól kezdve szövögette és finomította tervét, míg a tornyok épültek. Ez a valaki egy francia utcai zsonglőr és kötéltáncos volt Philippe Petit, aki azt vette a fejébe, hogy segítőivel kifeszít egy drótkötelet az épületek között, majd átsétál rajta. Az épületekbe már ekkor is csak igazolványokkal vagy engedélyekkel lehetett bejutni, ezért munkásoknak, szállítóknak adták ki magukat. Így jutottak fel a tetőre, hogy fényképeket készítsenek és feltérképezzék a helyszínt tervükhöz. Egy belső segítőjük is akadt, akinek a segítségével a felszerelést és a drótkötelet is sikerült az épületbe csempészniük.

A mutatvány ideje 1974 augusztus 7-én érkezett el. Philippe Petit és segítői a két torony felső emeleteinek egyikén rejtőzködtek az őrök elől egész éjjel, hogy másnap hajnalban megpróbálják a lehetetlent. Pirkadat előtt kisebb nehézségek árán, de sikerült kifeszíteniük a kötelet és kezdetét vette a mutatvány. Philippe Petit magabiztosan haladt és szemmel láthatóan jól érezte magát, hogy többévnyi tervezés után végre ott állhat a kötélen mindenféle biztosítás nélkül. Segítői az utcáról is figyelték, ahol hamar összegyűlt a tömeg. Többen sokáig nem is látták a magasban, hogy mit is néznek a többiek.

A rendőrség is hamar a helyszínre érkezett, felmentek a tetőre és le akarták szedni a kötéltáncost a kötélről, de mikor az odaért volna az épület széléhez megfordult és visszaindult a kötélen, a rendőrök pedig nem tudták követni. Ennek ellenére még is ők vetettek véget a mutatványnak. Philippe Petit segítőinek szóltak, hogy ha nem jön le, helikopterrel fogják leszedni onnan, így végül önszántából hagyta el a kötelet. A két torony közti utat 8 alkalommal tette meg és eközben 45 percet töltött 414 méter magasban, ahol több alkalommal a hátára feküdt, leült vagy letérdelt és integetett a kötélről az utcán lévőknek. Elmondása szerint az volt a legveszélyesebb pillanat, amikor a rendőrök hátrabilincselték a kezét és letaszigálták a lépcsőn, ahol majdnem a falba ütötte a fejét. Philippe Petit történetéből 2008-ban forgattak filmet, Man on Wire címmel, melyet a legjobb dokumentumfilm kategóriában jelöltek Oscar-díjra.

Ejtőernyővel a mélybe

Egy évvel később, 1975 július 22-én egy újabb vakmerő személy szemelte ki magának a tornyokat, nevezetesen Owen Quinn, aki azt vette fejébe, hogy ejtőernyővel ugrik le a tetőről. Egy barátjával ketten vágtak neki az északi toronynak, ejtőernyőjét pedig egy katonai zsákba rejtette. A lépcsőn felfelé összetalálkoztak egy biztonsági őrrel, de barátja elvonta annak figyelmét, míg ő tovább ment a tetőre. Felcsatolta ejtőernyőjét, hátralépett 15 métert a szélétől és nekifutott. Az ugrást sikeresen végrehajtotta, bár a leérkezéskor komolyan megütötte magát. A rendőrség őt is letartóztatta majd feljelentést tettek ellene birtokháborítás és gondatlan veszélyeztetés miatt. Ezzel párhuzamosan elmeorvosi vizsgálatokra is elküldték, de végül elejtették vele szemben a vádakat.

Falmászás a magasba

1977 május 26-án George Willig hegymászó szintén biztosítókötél vagy háló nélkül mászta meg a déli tornyot speciális csíptetők segítségével. A mutatvány előtt egy évvel már meglátogatta a tornyokat és felmérte, hogy milyen felszerelésre lesz szüksége a mászáshoz. A csíptetőket saját maga tervezte és úgy működtek, hogy miután a súly lekerült róluk, magától kioldódtak, így tudta feljebb és feljebb helyezni őket. Mikor elkészültek a csíptetők 4-5 alkalommal éjjelenként tesztelte azokat az épületeken.

A mászást egy csütörtök reggelen kezdte meg 6 óra 30 perckor. Miután észlelték, hogy valaki mászik a déli torony oldalán, kivonult a rendőrség és több tévétársaság, majd élőben közvetítették az eseményt. Két rendőr és egy öngyilkossági szakértő eredt George Willig nyomába egy ablakmosó állványon, hogy megpróbálják jobb belátásra téríteni a hegymászót. Kis beszélgetés után a szakértő rájött, hogy Willig tudja mit csinál és nem jelent veszélyt vagy fenyegetést. Az egyik rendőr átadott neki egy papírt és tollat, hogy autógrammot kérjen tőle. Willig pedig jókívánságait írta le a rendőrnek a lapra. A tetőt több mint három és fél órányi mászás után, 10 óra 5 perckor érte el, ahol nyomban le is tartóztatták. Willig elmondta, hogy mászás közben hallotta a tömeget maga alatt, ahogy éljeneznek és ujjonganak. Willig a déli torony megfigyelő állomásán aláírta nevét és a dátumot egy gerendára, mely egészen 2001 szeptemberéig, a tornyok összeomlásáig látható volt.

A tornyot körülvevő sétatér a legfrekventáltabb közterületté vált, a WTC kezdte átvenni a Wall Street helyét, mint a legfelkapottabb turistalátványosság Dél-Manhattanben. A két tornyon kívül a komplexumhoz öt további épület és egy föld alatti bevásárlóközpont tartozott. A két toronyban és a hozzá kapcsolódó épületekben mintegy 50 ezer, különböző nemzetiségű ember dolgozott. Különböző szakértők, üzletemberek és pályakezdők kötöttek naponta ezerféle üzletet. Látogatóként pedig mintegy 200 ezren fordultak meg a komplexumban minden nap.

A terrortámadás

A 2001-es események előszele 1993-ban vette kezdetét, mikor is muszlim szélsőségesek 680 kg bombát robbantottak fel egy furgonban az északi torony alagsori garázsában. A robbanás 30 méteres rést ütött az alagsor betonfalában komoly károkat okozva az épület szerkezetében. A robbanásban 6 ember életét vesztette, és több mint ezren megsebesültek. 1997-ben és 1998-ban a cselekménnyel kapcsolatban 6 muszlimot ítélt el a bíróság, fejenként 240 évre. A bíróság szerint a cselekmény célja az volt, hogy az északi tornyot a robbantással a déli toronyba döntsék, így rombolva le mindkét épületet. Az áldozatok emlékére szökőkút formájában állítottak emlékművet.

2001 szeptember 11-én a reggeli órákban négy utasszállító gépet térítettek el az Egyesült Államokban. Az első gép 8:46-kor, a második 9:03-kor csapódott az ikertornyokba, melynek következtében nem sokkal később le is omlottak. A harmadik gépet eredetileg Washingtonban a Fehér házba akarták vezetni, de az utolsó percekben tett egy fordulatot és a hadügyminisztérium épületébe, a Pentagonba csapódott. A negyedik eltérített gép, amit eredetileg akartak a Pentagonba vezetni, Pennsylvaniában lezuhant, és sosem érte el célját. A terrortámadások során 2976 ember vesztette életet plusz a 19 géprabló.

Az Egyesült Államok válasza a terrorizmus elleni háború volt, melynek első eszköze Afganisztán megszállása volt. Így próbálták meg elkapni a tálibokat, akik al-Káida tagokat rejtegettek. Csaknem tíz év hajtóvadászat után Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy amerikai katonák egy tűzharc során megölték Oszáma bin Ládent, a támadások kitervelőjét.

A World Trade Center helyén a romok eltakarítása után megkezdődtek az újjáépítések, 2006-ban fejezték be a 7 World Trade Center irodaépületét. A 1 World Trade Center jelenleg építés alatt áll, 2013-ra tervezik az átadását. A mintegy 541 méter magasra tervezett épület így Észak-Amerika legmagasabb épületeinek egyike lesz.

hirdetés

hirdetés