Starity

Őslények nyomában

2013. június 10. 09:09   |   Szerző: LexiCobain

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Melyik gyerek ne lenne oda a valaha a Földön élt leghatalmasabb teremtményekért? Ezek a hatalmas és félelmetes őslények több millió évvel ezelőtt uralkodtak bolygónkon, mindazonáltal a mai napig vita tárgyát képezni kihalásuk.

hirdetés
Őslények nyomában

A dinoszauruszokról köztudott tény, hogy három nagy földtörténeti korszakban, így a triász, jura és kréta időszakban is benépesítették Földünket. E különös lények között találhatunk gerinchúrosokat, gerinceseket és hüllőket is. A tudomány mai állása szerint elsősorban szárazföldi lények voltak, azonban akadtak közöttük vízhez szokott fajok is és olyanok, amelyek képesek voltak repülni.

Étkezésüket tekintve három nagy csoportot különíthetünk el: a húsevőket, a növényevőket és a mindenevőket. Voltak közöttük fajok, melyek négy lábon jártak, mások két lábon mozogtak. Úgy tartják, hogy nagy testű, lomha, hidegvérű jószágok voltak, azonban ez nem minden esetben igaz. Akadtak köztük kisebb testű egyedek, emberi magasságot el nem érőek és feltehetően melegvérűek is.

Szaporodásukat tekintve többségük fészeképítő, tojásrakó állatokként él a köztudatban, ami arra utal, hogy a madarakhoz és több hüllőfajtához hasonlóan reprodukálták magukat. Érdekesség, hogy bolygónkon eddig megtalált leletek szerint a madarak a dinoszauruszok leszármazottaiként jöttek létre a jura időszakban és a theropoda elnevezésű őshüllőből fejlődtek ki.

A tudomány jelenleg úgy írja le e monumentális állatokat, mint a test alatt elhelyezkedő lábakkal rendelkező szárazföldi hüllők, amelyek a késő triász kortól a késő kréta korig éltek. E hatalmas lények jelentették a dominanciát a mezozoikumban elsősorban a jura és a kréta korszak idején.

A dinoszauruszok rendkívül széles skálájú spektrumot alakítottak ki maguknak, már ami külsejüket és ismertetőjegyeiket illeti. Egy 2006-ban készült tanulmány szerint mintegy 600 nemet sikerül eddig azonosítani. Egy korábbi tanulmány szerint azonban 3400 nem létezik, beleértve azon egyedeket is, melyek után nem maradtak fenn fosszilis maradványok.

Különleges ismertetőjük, hogy valamennyi kontinensünkön megtalálhatóak voltak e fenomenális lények. Számos fosszília több kontinensen is megtalálható, így megerősítve, hogy az összes kontinens egyetlen hatalmas kontinenst képezett a Pangea képében. E hatalmas őskontinens megközelítőleg 180 millió évvel ezelőtt, a jura időszakban kezdett el feldarabolódni.

A triász időszakot követően az élővilág – beleértve a növényeket és állatokat is – alkalmazkodni kezdett a megváltozott viszonyokhoz. A Pangea feldarabolódását követően a dinoszauruszok élőhelye is megváltozott, így bizonyos növényevőknek újabb táplálékforrás után kellett nézni.

Kihalás

Mint tudjuk, a dinoszauruszok körülbelül 65,5 millió évvel ezelőtt kihaltak valamilyen rejtélyes, megmagyarázhatatlan oknál fogva, melyre máig keresik a választ. Több elmélet is létrejött annak céljából, hogy megmagyarázzák e rejtélyes kipusztulást és a legtöbb elmélet abból a tényből táplálkozik, miszerint a kréta korszak végén a fauna pusztulása gyors és hirtelenszerű esemény következménye volt. Ebben az időszakban – melyet kréta-tercier kihalási eseménynek neveznek – nemcsak a növény, de az állatvilág is súlyos vereséget szenvedett, így többé már nem népesítették be Földünket dinoszauruszok.

Az 1970-es évek óta folynak a tudományos kutatások annak felderítése érdekében, hogy minél pontosabb képet kaphassunk az őshüllők kihalásáról. Mint már említettük: több elmélet is született, melyek közül a legvalószínűbb, hogy a dinoszauruszok kihalásáért egy aszteroida becsapódása volt a felelős, mely a becsapódás pillanatában mindent elégetett maga körül a légtérben. Ezen elmélet 1980-ban Louis Walter Alvarez gondolkodásmenete alapján született, mely elméletet arra alapozta, hogy az ebből az időszakból való kőzetrétegeken vastag irídiumréteg található, amely anyag a Földön ritkán fordul elő.

Egy másik bizonyíték is ezt az elméletet támasztja alá, hiszen a mexikói Yucatán-félszigeten található a 180 km átmérőjű Chicxulub-kráter, melyet egy 5-15 km kisbolygóval történő ütközés eredményeként jött létre.

Egyes tudósok úgy vélik, hogy e becsapódás egy úgynevezett nukleáris tél beköszöntét hozta létre, melynek során az egyébként egységes 25 Celsius-fokos hőmérséklet oly mértékű lehűlést okozott, hogy az ős élőlények képtelenek voltak alkalmazkodni a megváltozott életkörülményekhez. Ezt követően a növényvilág pusztulása a növényevő hüllők pusztulásához, az pedig a húsevők pusztulásához vezetett.

A maradványok segítségével sem állapítható meg a kihalás sebessége, ám vannak tudósok, akik úgy vélik, a folyamat gyorsan zajlott le. A becsapódás elméletet támogató tudósok azonban megegyeznek abban, hogy az őshüllők kihalása közvetlen és közvetett okokra vezethető vissza (a becsapódást követő hőmérsékletváltozás, felszálló por, globális lehűlés, stb.).

Leletek

Az őshüllők kutatására külön tudományág, a paleontológia nyitotta meg kapuit. Az első felfedezett csontvázra Kína területén bukkantak időszámításunk előtt a 4. században, a szecsuán tartománybeli Wuchenben. Napjainkban Szecsuán Kína a leggazdagabb őslénylelőhely.

Európában a 17. században bukkantak a wuchenihez hasonló maradványokra. 1676-ban Angliában, Cornwallban egy mészlelőhelyen fedezték fel egy combcsont töredékét, mely az oxfordi egyetem egyik elismert kurátorához került, aki hosszú ideig tanulmányozta a leletet.

E tanulmányokat követően megkezdődtek a kutatások, melyek az 1970-es években lendültek fel. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi a helyzet hazánk őslénytanát illetően. Éltek-e itt is e monumentális lények? Eláruljuk!

Az igazat megvallva hazánk területén tenger borította a mezozoikumban, ennek köszönhetően sajnos igen kevés fosszília lelhető fel itthon. Mindazonáltal Wein György geológus 1966-ban néhány különlegesnek számító lábnyomra lett figyelmes Pécsett, amely feltehetően egy tengerpart mocsaras terület letett a dinoszauruszok uralkodása idején. Sajnos a lelet mára már megsemmisült, a felfedezések azonban nem értek véget hazánkban sem.

Az 1980-as években Komlón újabb nyomokra bukkantak, melyekről Kardos László megállapította, hogy egy a jura korszakban élt új faj láblenyomata, és a Komlosaurus carbonis nevet kapta.

Az első csontfosszíliákat 2000-ben találták meg a Bakonyban. Egy rhabodontida névre hallgató, növényevő őshüllő hagyta a hegységben fogazatát és csontjait. Ezt követően számos expedíciót indítottak a Bakonyba, melynek során több összefüggő csontvázra és fosszíliára bukkantak a felfedezők.

Napjainkban

Napjainkban már sajnos igen ritkán bukkannak újabb maradványokra, a dinoszauruszok azonban ennek ellenére igen nagy népszerűségnek örvendenek, hála Hollywoodnak. Könyvek íródtak, sorozatok és filmek születtek annak érdekében, hogy emlékük fennmaradjon az utókor számára, habár hogyan is lehetne elfelejteni ezeket a számunkra oly kedves állatokat. Lássuk a legnagyobb sikernek örvendő műveket, melyekben a főszerepeket az évmilliók óta halott lényekre osztották!

Jurassic Park

1993-ban Steven Spielberg jóvoltából kerültek képernyőre e hatalmas és gyönyörű teremtmények. A stáb mindent megtett annak érdekében, hogy a film élethűre sikerüljön és lássuk be: valóban nagyon jó munkát végeztek! Nemrégiben készült el a film háromdimenziós változata is, mely újra a mozikba csábította a dínórajongókat. A film eddig még további két folytatást ért meg, napjainkban is forgatják a negyedik részt.

Sir Arthur Conan Doyle: Az elveszett világ

Sir Artur Conan Doyle 1912-es, nagy sikerű műve is a dinoszauruszokkal foglalkozik, melyben George Edward Challenger professzort kísérhetjük el a dinoszauruszok nyomában. A könyvet több alkalommal is megfilmesítették, de a legismertebb adaptáció a BBC finanszírozásával készült, 2001-ben megjelent változat.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek