Interjú Hollywood legmenőbb ikreivel

Nemrégiben a két Sprouse srác interjút adott az USA híres sztármagazinjának a, People-nek. Mesélnek benne arról, hogy milyen is ikreknek lenni, és hogy állnak most a lányokkal.

hirdetés

Cole Sprouse és Dylan Sprouse a People magazinnak adott interjút, amely az alábbiakban olvasható.

People (a továbbiakban: P): Mi a gáz abban, hogy egy ikertestvérrel nősz fel?

Tulajdonnak lenni nehéz – mondja Dylan. Részesedni nem rossz, de nem tudsz megosztani mindent. Nem szeretem ha Dylan inget hord – teszi hozzá Cole. De van benne jó dolog is. Születésed óta együtt vagytok, és soha nem érzed magad egyedül, mert ő ott van veled – mondja Dylan. Mindig van valakid akivel beszélhetsz – ez nagyon jó. – fűzi hozzá.

P: Tudtok egymás gondolataiban olvasni?

Cole: Nekünk nincsenek különleges képességeink. De tudod, ez olyan, ha valakivel régóta együtt élsz, ismered a gondolatait, de nem olyan, mint a telepátia,  annál sokkal több.

P: Ha valamelyikkőtöknek kiütése van, elkapja a másik is?

Cole: Nem, és köszönöm Istennek ezt.

Dylan: Azért vannak furcsa egybeesések. Tudod, ha egész nap egy dalra gondolok, és amint annak a dalszövegére gondolok, Cole elkezdi énekelni azt a számot. Nagyon furcsa dolgok ezek.

P: Sokszor öltöztetek ugyanúgy?

Dylan: Minden nap tengerésznek öltöztünk.

Cole: Nem, mi nem.

Dylan: Egy ideig ugyanúgy öltöztünk, mert ugyanazok voltak a ruháink, tehát nem volt választásunk. De nem is nagyon érdekelt ez, amíg 14 vagy 15 évesek nem lettünk.

Cole: Nekem 13 éves koromban volt. Mindig melegítőalsót és narancssárga pólókat kellett hordanom. És mondtam: ez nem működik.

P: Próbálkoztatok valaha azzal, hogy a másiknak adtátok ki magatokat?

Dylan: Igen, egyszer megpróbáltuk. Szánalmas bukás volt. Negyedik vagy ötödik osztályban volt. Megpróbáltunk átverni egy tanárt, mert én igazán jó voltam tudományban, Cole pedig matekban, ezért Cole ment az én matekórámra, én pedig az ő tudományórájára, amekyek egyidőben voltak. Azt hittük, menni fog. Bementünk, és a tanárok egyből tudták, hogy mi a helyzet, de nem mondtak semmit. Azt akarták, hogy folytassuk. A végén bevittek minket és ezt mondták: „Soha többet ne csináljatok ilyet.” És mi nem is csináltunk többet ilyen dolgot.

P: Mennyi időbe telik, amíg valaki meg tud titeket különböztetni?

Cole: Ha eltöltesz velünk egy órát, már tudsz különbséget tenni, mert ma már nem vagyunk annyira egyformák, és a személyiségünk is más. Én káromkodom.

Dylan: A hangunk más. Sokáig „pufi” voltam, ezért nagy volt a különbség köztünk. Cole-nak vékonyabb az arca, és soványabb nálam. Ő magasabb, mint én.

Cole: Amikor kicsik voltunk, még nagyon hasonlítottunk. 12 vagy 13 éves korunkban kezdtünk el különbözni. Elkezdtünk gondolkodni, lehet, hogy mi csak testvéri ikrek vagyunk.

Cole interjúja

P: Mikor döntöttetek úgy, hogy színészek lesztek?

Dylan és én nem döntöttük el, hogy színésszé válunk. Az anyukánk 8 hónapos korunkban indított el a színészi pályán minket; beledobtak a színészetbe.

P: Vannak emlékeid a szerepeidről, amelyek gyerekkorodban voltak?

Az emberek azt mondják, hogy szerepeltünk egy pelenkareklámban, de mi nem emlékszünk erre. Azután szerepeltünk a Grace Under Fire című sorozatban, amiből csak annyira emlékszem, hogy egy tanteremben ültünk, vagy futottunk egy pár másodpercig. Csak egy-két másodperce emlékszem – ez eléggé gáz.

P: Mikor döntötted el, hogy a színjátszás az, amivel komolyan foglalkozni akarsz az életedben?

Tudod, mi mindig ezt csináltuk, mert nekünk ez volt a természetes. A színészet nélkül elég furcsa lenne az életem. Voltak olyan időszakok, amikor abba akartam hagyni a színészetet. Nagyon elfoglaltak lettünk, és nagyon keveset láttuk a barátainkat, s akkor mondtam, hogy hűha, ezen túl vagyok. De akkor elkezdtük a The Suite Life-ot forgatni, ami igazán mókás volt. Nagyon szeretünk ott dolgozni, mert olyan, mint egy nagy család. Minden nap jól szórakozunk.

P: Te és Dylan, hogyan határoztátok el, hogy ki lesz Zack és ki lesz Cody?

Dylan igazán Zack akart lenni, engem különösebben nem érdekelt. Valakit akartam játszani, aki egy stréber. A bemutató kezdetén Cody volt a legnagyobb stréber. Valakit akartam játszani, aki nem volt annyira közel hozzám, mint Zack. Én nem vagyok olyan stréber, mint Cody, de egy kicsit én is az vagyok.

P: Mi a legfurcsább rajongói találkozás, melyet valaha átéltél?

Dylan és én éppen birkóztunk a padlón az öltözőmben. Pont egy ütés közepén voltam, amikor egy lány besétált és ezt kérdezte: „Sziasztok! Nem csinálhatnánk egy közös képet?” Szomorú voltam, hogy nem üthettem meg Dylant, és ezt mondtam neki: Adnál nekünk egy percet? Bejött és leült a kanapéra, és onnan nézte a küzdelem további részét. Ez nagyon vicces volt.

P: Van most barátnőd?

Nekem most nincs. Olyan valakit keresek, akinek van humorérzéke, és le tudok vele ülni beszélgetni. Az előző barátnőm igazán társaságkedvelő volt.

P: Milyen tantárgyakat szeretsz az iskolában?

Nem a francia! Nem értem, hogy mért van szükséged arra, hogy legyen egy nőies és egy férfias verziód mindenre. Nevetséges.

P: Mi volt a legkínosabb dolog, ami valaha történt veled az iskolában?

Emlékszem a legelső napomra egy új iskolában, egy madár rápotyantott a hátamra. Olyan volt ez, mint a többi nap a suliban, mindenki mondogatta: Istenem, te vagy a srác az Apafejből. Kivéve, hogy a madárürülék ott volt végig a hátamon.

P: Mi a kedvenc filmed?

A Forest Gump.

P: Melyik az a film, amelyiknél zavart, hogy elismerd: kedveled?

A Szerelmünk lapjai. Ez egy nagyon szomorú film.

P: Úgy hallottam, hogy neked volt egy kis balhéd a Facebookkal, igaz?

Pfuj. Facebook. Regisztráltam a Facebookon, és nagyon szerettem. Egy napon kaptam egy üzenetet, melyben ez állt: „A felhasználódat törölték”. Rámentem a linkre, hogy miért törölték, és ezt írta: „A felhasználódat törölték, mert a tagoknak nem engedik meg, hogy hírességeket személyesítsenek meg”. Öt alkalommal írtam nekik, hogy mivel tudod bebizonyítani, hogy nem én vagyok az igazi?

Dylan interjúja

P: Milyen egy tipikus „munkanap” neked és Cole-nak?

A Suite Life stúdiótól egy órára van a házunk, ami forgalomban két óra, és így elég idegesítő, míg beérünk dolgozni. Általában 5.30-kor kelünk, aztán elkezdünk vitatkozni, hogy ki megy először zuhanyozni; az az 5 extra perc alvás lényeges. Elkészülünk és munkába indulunk. 8 órára ott kell lennünk, mert meg kell csinálni a házi feladatokat.

P: Hozzászoktál ehhez az életmódhoz mostanra?

A probléma az, hogy soha nem fekszünk le időben. 10 – fél 11 körül kellene ágyba mennünk, de mi éjfélkor szoktunk lefeküdni. Iskola alatt és nappal nagyon fáradtak vagyunk, de amint hazaérünk, „felébredünk”.

P: Te és Cole a legjobb barátok vagytok?

Nem nevezzük egymást legjobb barátoknak ténylegesen. Mi testvérek vagyunk, és sokféle módon úgy cselekszünk, mint legjobb barátok, de tudod, túl közel vagyunk egymáshoz. Vitatkozunk és harcolunk. A legjobb barátaiddal ezt nem csinálod.

P: Mi az amiatt abbahagyjátok a veszekedést?

Általában azért harcolunk, mert akarunk valamit. Mondjuk, ha mindkettőnknek van egy tál zabpelyhe, de csak egy tálra elegendő tej van, akkor abbahagyjuk; és a videojátékokért is.

P: Van most barátnőd?

Nem, én szingli vagyok [és elkezdi énekelni Beyoncé Single Ladies című számát].

P: Általában mit keresel egy lányban?

Valaki, aki meg tud nevettetni, és… oh… valaki, aki képes bárhol enni. Volt egy barátnőm, aki undorodott azoktól a helyektől,  ahova vittem őt. Elvittem egy kínai étterembe, de neki mindig hányingere volt.

P: Válogatós vagy?

Nem, de ez az apukánk műve. Megismertetett minket nagyok sokféle étellel. Az éti csiga elég jó. Kipróbáltunk már a rántott aligátorhúst is. De a májnál és a hagymánál mindig megállok. Egyszer már kipróbáltam, de nem tudtam befejezni.

P: Elkövettél valaha csínyeket a stúdióban?

Elkövettünk pár csínyt, de annyira jó a munkaerkölcsünk, hogy amikor munkaidő volt, nem szórakoztunk. A legjobban megkísérelt csínyt Matt Timmons ellen – aki Woodyt játsza – akartuk elkövetni. Ő retteg a lufiktól, tehát Cole kitalálta, hogy rakjuk tele lufikkal az öltözőjét. Az ötletünk sajnos kiszivárgott, így soha nem tudtuk megcsinálni. Majd egy napon talán.

P: Mikor voltál büntetésben utoljára?

Pár hete. Cole-t nekilöktem valaminek, és az eltört. Jepp. Azután a szobámba mentem, ami fantasztikus. „Ó, oké. Ez nem büntetés. Vakáció.” De a szobámban nincs tévé, mert apa tudja, hogy ha bent lenne a szobámban, valószínűleg éjszaka 3-ig nézném. Ha majd idősebb leszek és egyedül élek, ez egy kényeztetés lesz. Várom, hogy fagyit tudjak enni a tévé előtt a szobámban.

P: Te vagy Cole okoztatok már a másiknak valamilyen testi kárt?

Nem okoztam neki, viszont befolyásoltam: éppen hintáztunk a hátsó udvarunkon, egy meredek hegyen. Elkezdtem hason hintázni, majd mondtam neki: Cole, ezt neked is ki kell próbálnod. Kipróbálta, de leesett róla, és agyrázkódást kapott. Kiabáltam, hogy: „Te repülsz, te repülsz… ó, vagy nem repülsz, éppen fekszel.” Aztán kétségbeestem, és olyan gyorsan futottam le a hegyről, ahogy tudtam.

hirdetés

hirdetés