Starity

Bemutatkoztak Anglia új üdvöskéi

2013. szeptember 19. 13:01   |   Szerző: ciel

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sötét, ugyanakkor őszinte dalszövegek, különleges hangzás; ez jellemzi a London Grammar nevű együttest.

hirdetés
Bemutatkoztak Anglia új üdvöskéi

Miután 2012 decemberében megjelent az együttes Hey Now címre keresztelt kislemeze, rögtön a figyelembe középpontjába kerültek mint a The XX méltó utódja, de sokan az énekesnő és Florence Welch hangja között is találtak hasonlóságokat. Utóbbit nem is kell cáfolni, Hanna Reid (23) tényleg az előbb említett énekesnőt idézi, ám egészen más, sokkal melankolikusabb formában.

A csapat az interneten állt össze, de előtte is találkoztak már, hiszen egy egyetemre, a Notthingam Universityre jártak. Daniel Rothman (23) egy képet látott Hannáról és annak gitárjáról egy közösségi portálon, ahol aztán üzenetet hagyott neki, hogy szívesen megismerné. Később Dot Mayor (22) is csatlakozott hozzájuk, a fiú tehetsége igazán jól jött nekik, hiszen több hangszeren, például szintetizátoron és dobon is tud játszani, de elsajátította a dzsembé (afrikai ütős hangszer) alapjait is. Olyan nagy nevek voltak hatással rájuk, mint Michael Jackson, Lana Del Rey, The Doors, Radiohead, sőt még Beyonce is.

Decemberi kislemezüket februárban követte az új, Metal & Dust néven, ami egyébként bekerült a TOP 5-be az iTunes-on Ausztráliában, fokozva a sikerüket. Nyáron tíz európai fesztiválon is felléptek, sőt, megjelent az első lemezük is, If You Wait címmel szeptember 10-én. A nagylemez jó kritikákat kapott, mind a rajongók, mind a kritikusok meg voltak vele elégedve. A korongon olyan slágerek is helyet kaptak, mint a Wasting My Young Years vagy a Strong.

Bár a trióra a melankólia jellemző, egyikük se skatulyázható be csak ennek. Dalszövegeik a magányról, a kétségbeesésről és a csalódásról szólnak, ennek ellenére a csapatot vidám tagok alkotják. „Az összes dalszöveget én írom, a saját érzéseim inspirálják. Mind belőlem jön. Nem vagyok sem kétségbeesett, sem szomorú – sőt, boldog vagyok, de szerintem minden emberben megtalálhatóak ezek az érzések, a sötétség vagy a szomorúság mindenkire hatással van, én csak megtaláltam a módját, hogy kifejezésre jutassam” – nyilatkozta Hanna.

A London Grammar nagyon jó úton halad, hogy világszerte ismerté váljon. Nem bevált receptet követnek, a saját útjukat járják. Őszinték, fiatalok, de legfőképpen üde színfoltot jelentenek a zenei életben.

hirdetés

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek