Exkluzív interjú Karapándzsity Kristóffal!

Legutóbb a kedves természetű és csodálatos hangi adottságokkal megáldott Karapándzsity Kristóffal beszélgettünk egy exkluzív interjú keretén belül, melynek alkalmával nem csak magánéletébe engedett betekintést, hanem jövőbeli céljaiba is.

hirdetés

- Nagyon fiatal vagy még, emellett pedig csodálatos hangi adottságokkal rendelkezel. Mikor és hogyan figyeltél fel erre a képességedre?

- A zene mindig is része volt az életemnek. Nem tudok konkrét időpontot mondani arra, hogy mikor kezdődött a kapcsolatunk, tulajdonképpen amióta csak az eszemet tudom (ha szabad ilyen közhellyel élnem), itt van mellettem. Általános iskolás koromban kezdtem el népdalokat énekelni, ekkor kerültem először komolyabb kapcsolatba az énekléssel. Már akkor is többen felhívták rá a figyelmem, hogy van bennem lehetőség, de gyerekként ez még nem foglalkoztatott különösebben. Pár év szünet (és egy mutálás) után kezdtem talán igazán felfedezni magamban a lehetőséget. A zene iránti szeretet adott volt, már csak kellő szorgalommal és gyakorlással kellett kiegészíteni. Sajnos komolyabb oktatásban sosem volt részem, de igyekeztem az autodidakta, „zuhany alatti” módszerből is kihozni a legtöbbet.

- Milyen hatásra döntöttél úgy, hogy jelentkezel a versenyre? Szeretteid bátorítottak vagy inkább féltettek a megpróbáltatásoktól?

- A műsor első három évadát nézőként követtem, de közben mindig volt bennem egyfajta vágy, hogy versenyzőként is kipróbáljam magam. Természetesen csomó kifogásom volt erre: nem kéne halasztanom a középiskolai tanulmányaimat, fiatal vagyok még, ráérek, stb. Valójában az egyetlen ok az volt, hogy nem volt elég bátorságom. Az életemnek ezen szakaszában nem épp a magabiztos volt a legjobb jelző rám. Egy autóbalesetnek köszönhetően kialakult bennem egy csomó komplexus, amiktől nagyon nehezen tudtam megválni. Csak egyik napról a másikra, egysíkúan, egy helyben toporogva éltem az életem. Később aztán elérkezett egy fordulópont (amit legfőképp a barátnőmnek és a színjátszó csoportnak köszönhetek, aminek tagja vagyok), amikor feltettem magamnak a kérdést, hogy meddig akarom, vagy még fontosabb: meddig tudom még ezt csinálni? Egy biztos, nem akartam az egész életemet így leélni, úgyhogy erőt vettem magamon, és változtattam. A verseny is egy hatalmas mérföldkő volt nekem, megmutatta, mennyit haladtam az elmúlt években, és hogy jó úton járok. Természetesen pont a múltam miatt a szeretteim inkább féltettek az egésztől, nem tudták, hogyan viselem majd a megpróbáltatásokat.

- Van olyan előadó, akire példaképként tekintesz, vagy akinek a munkássága inspirál téged? (Ha igen, ki ő és miért?)

- Engem legfőképp az inspirál, ha az előadókon a zene iránti alázatot, odaadást látom, és hogy szívből énekelnek. Én is ilyen előadó szeretnék lenni! A példakép szó csak azért rémít meg néha, mert a túlzott rajongás azt eredményezheti, hogy az ember átesik a ló másik oldalára, és igyekszik lekoppintani a kedvencét. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az énekes egyénisége is nyomot hagyjon a dalon, ne csak az üres technika, vagy utánzás. Igyekszem én is ehhez tartani magam, és minden dalba beleadni kicsit a lelkemből. Természetesen vannak azért előadók, akik neve felett nem tudok csak úgy egyszerűen elsiklani, és akiktől nagyon szívesen tanulnék. Ilyen például Jessie J, az emberfeletti hajlításaival; Michael Bublé, és az ő laza stílusa; vagy a Pentatonix nevű amerikai acapella formáció. Ők zseniálisak!

- A Mentor-házas megmérettetés során mentorod, Tóth Gabi és testvére, Vera egyaránt elégedettek voltak a teljesítményeddel, ennek ellenére Gabi mégsem vitt magával az élő show-ba. Nehezen élted meg ezt?

- Magát a Mentorházat is nehezebben éltem meg, mint a verseny többi részét. Ott már érezhető volt a feszültség, egyre nőtt a tét. Kicsit már úgy is voltam vele az eredményhirdetés napján, hogy semmi mást nem akarok csak hallani a döntést, mindegy, hogy igen vagy nem, csak ne kelljen tovább várnom. A kiesés persze megviselt, de büszke voltam magamra, mivel egész jól viseltem. Egyáltalán nem egy törésnek fogtam ezt fel, inkább ellenkezőleg. Kaptam ugyanis egy zenei megerősítést, nem is akárkitől, Tóth Gabitól és Tóth Verától, ez pedig fantasztikus érzés! Ugyanakkor Gabi azon mondatával is egyet kell értenem, hogy talán jobbat tett most velem ezzel, nem tudom, hogy tudtam volna venni az akadályokat, esetleg támadásokat, ha bekerülök az élő adásba. Ezek miatt tudtam nem csak mosolyogva érkezni, de mosolyogva távozni is a műsorból, hiszen csak nyertem ezzel.

- Mennyiben változtatta meg az életedet a műsor? Adott-e olyan pluszt, melyet korábban nem éreztél magadénak?

- Hatalmas lökés volt a műsor a már korábban említett utamon. Éreztette velem, hogy van értelme annak, amit csinálok. Magabiztosabb is lettem kicsit általa, és tudom, hogy jó úton haladok, hogy elérjem az álmaimat.

- Most, hogy kiestél, hogyan tovább? Mik a terveid a jövőre nézve?

- Világmegváltó tervekkel nem szolgálhatok, maradok az őszinte zeneszeretet híve, és továbbra is teszem a dolgom: éneklek teljes szívemből. Nagyon jól esnek a különböző felkérések is, igyekszem fellépni majd minél többször, és nem teljesen eltűnni, bár az egyetem miatt elég elfoglaltak a napjaim. Az egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyjam az éneklést. Amíg ez nekem és másoknak is örömöt tud okozni, addig mindenképp megéri!

- Mit gondolsz, milyen tulajdonságokkal, személyiségjegyekkel kell rendelkeznie a leendő nyertesnek? Személy szerint te kit tartasz a legesélyesebbnek a versenyzők közül?

- Nagyon fontosnak tartom a kellő magabiztosságot, az őszinteséget és a szerethető személyiséget. A megnyerő hang is nagyon fontos, bár ez szerintem már nem kérdés a mostani döntősöknél. Nagyon erős mezőny alakult ki idén. Tulajdonképpen minden kategóriából van egy jelöltem, vagy ha úgy tetszik, kedvencem. A 25 felettiek közül Danics Dórinak, a lányok közül pedig Péteffy Lilinek szurkolok. Fennáll veszélye, hogy kicsit talán elfogult vagyok velük, mivel a táborban sikerült egy csapatba kerülnöm velük megismerni őket (ami az egyik legjobb dolog azok közül, amit az X-Faktornak köszönhetek), viszont mindkettőjük hatalmas tehetség, hatalmas hanggal. A fiúknál Csordás Ákost tartom nagyon erősnek, a csapatok közül pedig a ByTheWay okozhat még hatalmas meglepetéseket.

- Ha bárkit választhatnál a világon, kivel készítenél szívesen duettet?

- Azt hiszem a korábban felsorolt kedvenceim közül eggyel. Vagy az összessel. Nehéz választani. Talán a Pentatonix – Karapándzsity Kristóf duettnek örülnék a legjobban, bár azt már nem nevezhetnénk duettnek, mivel hatan állnánk a színpadon. :)

- Feltehetően a műsor hatására nap, mint nap rengeteg rajongói levél érkezik a postaládádba. Kaptál olyan levelet, mely különösen kedves volt számodra? Hogyan kezeled a hirtelen jött ismertséget?

- Váratlanul ért, főleg a kíváncsi tekintetek az utcán. Egész jól tudtam fogadni a helyzetet, úgy érzem, nagyon kedvesen viszonyulnak hozzám az emberek. Sokan jönnek oda hozzám gratulálni, vagy épp megosztani velem azon véleményüket, hogy nekem kellett volna továbbjutnom, és ez jó. Tényleg sok levelet, üzenetet kaptam, nem is tudnék közülük kiemelni egyet, mindegyik nagyon jól esett, és mindegyikre igyekeztem személyesen válaszolni, megköszönve a sok támogatást.

- Végezetül: szeretnél üzenni valamit a rajongóidnak? Hol találkozhatnak veled legközelebb?

- A rajongó szó még most is furcsa kicsit nekem. :) Szeretném először ezúton is megköszönni azt a sok támogatást, amit kaptam. Leírhatatlan ez az érzés, erőt ad, folytatásra bíztat. Jelen pillanatban gőzerővel tanulok, de mint már mondtam, igyekszem nem eltűnni, és ígérem, nemsoká újra láthatnak színpadon!

Kristóf X-Faktoros munkássága megtekinthető a műsor hivatalos oldalán.

hirdetés

hirdetés