Kedvenc divattervezőm: Coco Chanel

Legújabb cikksorozatunk második részében a neves francia divattervező, Coco Chanel életét és munkásságát mutatjuk be és elevenítjük fel a haute couture megalakulásának történetét.

Coco Chanel élete és halála

Gabrielle Bonheur „Coco” Chanel 1883. augusztus 19-én, az Oroszlán jegyében született a franciaországi Saumurban Eugénie „Jeanne” Devolle és Albert Chanel második lányaként. Édesapja, Albert vándorkereskedőként dolgozott, így meglehetősen nomád életmódot folytatott; ezzel szemben édesanyja varrónőként kereste kenyerét, ám így is meglehetősen szerény körülmények között élték mindennapjaikat.

Miután Jeanne 33 éves korában tuberkolózisban életét vesztette, az édesapa megriadva a rászakadt hatalmas felelősségtől, magára hagyta gyermekeit: Gabrielle-t, Julie-Berthe-t, Antoinette-et, Lucient és Alphonse-ot. Míg a három lány a ciszterciek által működtetett aubazine-i árvaházba; addig a két fiú egy tanyára került szociális munkásnak.

A zárdában töltött évek megerősítették Gabrielle-t és későbbi stílusán és márkáján is nyomot hagytak, hiszen ezen emlékeiből merített legtöbbet nagyszerű és világszínvonalú márkájához. Az egyenletes, letisztult szábásvonalak, az egyszerű, semleges színek, a keményített gallérok mind-mind a zárda stílusát és az ott dolgozó hölgyek egyenruhájának stílusát tükrözik, melyeket a későbbi divatdiktátor nagyszerűen csempészett márkájának élére.

Gabrielle 18 éves volt, amikor a kanonok által működtetett moulins-i Notre-Dame intézetbe került. Érdekesség, hogy itt sajátította el a varrás csínját-bínját. Munkásságát Maison Grampayre-nél kezdte, ahol babaruhák készítésével foglalatoskodott. Mindössze öt évet töltött itt, amikor is úgy döntött, hogy a spa központként elhíresült Vichy nevű városban próbál szerencsét.

Gabrielle-t ekkoriban a színpad vonzotta, előadóművészi ambíciókat dédelgetett, így kávézókban vállalt háttérszerepet egy-egy darabban. Később énekesnői munkákat is vállalt és a Qui qu'a vu Coco dans l'Trocadéro? című nóta hozta meg számára a sikert, így ezentúl Cocónak nevezték őt.

A siker meghozta a hírnevet is Coco számára és vagyonos üzletemberek vették körül, akik egy kis udvarlástól sem riadtak vissza abban a reményben, hogy sikerül meghódítani a gyönyörű francia lányt. Coco ekkoriban találkozott Étienne Balsannal, a jómódú hivatalnokkal, aki bevezette a lányt a felsőbb társadalmi réteg életébe, szokásaiba, etikettjébe. Szerelmük néhány rövid hónap után véget ért, ám Coco neki köszönhette, hogy megismerkedett későbbi szerelmével, Arthur Capellel.

Arthur igen jómódú angol volt, ugyanis az első világháború alatt szénszállításból gazdagodott meg, később pedig saját lovaspóló csapatot birtokolt. Elsősorban Boyként, Coco első számú szerelmeként emlegették, akivel a későbbi divattervező Párizsban bútorozott össze 1909-ben.

Capel anyagi támogatását élvezve Coco a boulevarde Malesherbes-en vásárolt egy kisebb lakást, melyből kalapkészítő műhelyt alakított. A népszerű tervező 1910-ben nyitotta meg első üzletét Chanel Modes néven a párizsi előkelőségek által kedvelt környéken, a 21 rue Cambonon. Híre hamar elterjedt és csak úgy úszott a sikerben: 1913-ban Deauville-ben, 1914-ben pedig Biarritzban nyitott újabb üzleteket.

Mivel az üzletek – és a kalapbiznisz – igen jó befektetésnek bizonyult, Chanel 1918-ban megnyitotta eddigi legnagyobb üzletét a Cambon utca 31. szám alatt. Ekkor már a kalapok mellett helyet kaptak a ruhák és kiegészítők is, valamint megjelent világhírű illata, a Chanel N°5 parfüm is. Érdekesség, hogy maga a butik a földszinten volt, a ruhakollekciókat az első emeleten lehetett megtalálni, a tervező pedig a második emeleten élte nem mindennapi életét. (Érdekesség, hogy a lakásban jelenleg Karl Lagerfeld divattervező él.)

1920-ban ismerkedett meg Coco az orosz balettel Igor Stravinsky és Sergei Diaghilev zeneszerzők közreműködésével. Alig egy évvel később, 1921 nyarán Coco a Francia Riviérán töltötte jól megérdemelt pihenését, amikor is megismerkedett a neves parfümkészítővel, Ernest Beaux-val. A Chanel név ekkor már igen jól csengett, így joggl kérhette Coco azt Ernesttől, hogy készítsen neki egy olyan különleges parfümöt, melyet ma Chanel N° 5-ként ismerünk.

Ekkoriban ez a parfüm azért volt olyan különleges,mivel a legtöbb parfüm virág alapanyagú volt, ám Ernest már évek óta tanulmányozta az aldehideket és kísérletezett velük. Érdekesség, hogy ezek olyan szintetikus anyagok, amelyek a desztillálási folyamat során egyre erősödő természetes virágillatot fejlesztenek, így nemhiába keltette fel a lehetőség a díva figyelmét és adott engedélyt a próbaminták elkészítésére.

A parfüm első flakonjának tervezetét Dmitrij Pavlovics Romanov orosz nagyherceg készítette, aki igen meghitt viszonyt ápolt Cocóval – különlegesség, hogy az évek során az üvegcse számtalan alkalommal változott meg. A parfüm neve pedig onnan ered, hogy Chanel az 5. parfümmintát választotta saját illatának, és mivel azt az ötödik hónap ötödik napján indított hódító útjára – valamint az ötös volt a szerencseszáma -– így nem sokat kellett gondolkodnia a néven.

A gyönyörű tervező elhatározása szerint sosem ment férjhez, így család helyett híres barátok vették körül őt, mint például Salvador Dalí, Pablo Picasso, Jean Cocteau, Szergej Pavlovics Gyagilev, Serge Lifar és még sokan mások, emellett pedig több évig alkotott egy párt Hugh Grosvenorral, Westminster hercegével.

A divatot tekintve Coco volt a haute couture egyik legnevesebb képviselője, és a hölgyek neki köszönhetik a miniszoknyák megjelenését, a csillogó kosztümékszereket, a sikkes tweedkosztümöket és a kis fekete ruhákat. Európaiak és amerikaiak egyaránt szerették és nagyra becsülték munkásságát, mely a mai napig érvényben maradt. Coco elve a ruhákat illetően az volt, hogy legyenek kollekciói elegánsak, mégis kényelmesek; így lejárt a kényelmetlen fűzők ideje.

Coco 1924-ben kezdte meg az ékszerek tervezését elsőként Etienne de Beaumont, majd Fulco di Verdura ékszerkészítők segítségével. 1926-ban jelent meg a divatvilágban a „kis fekete ruha”, mely napjainkra minden, magára valamennyit is adó hölgy szekrényében megtalálható. Ezzel az ötlettel egy csapásra az ujjai köré tekerte a Vogue kritikusait, így még merészebb ötletekkel rukkolhatott elő!

1935-re már 5 lakóháza volt, 4.000 alkalmazottat foglalkoztatott, akik évente megközelítőleg 28.000 darabot adtak el. Az üzletek virágoztak, ám Párizsba is elért a második világháború előszele, így 1939-ben bezárt a divatház, Coco pedig kollaboránsként Svájcba menekült 1944-ben – ugyanis egy németkatonatiszt volt ekkor a kedvese.

A háború után tért csak vissza Svájcból és meglepődve tapasztalta, hogy egy másik nagynevű francia tervező, Christian Dior vette át a divathatalmat Párizsban. 1954-ben imét megnyíltak Chanel kapui, ám legújabb kollekciója közel sem volt akkora siker, mint a háború előtt. 1955 körül jelent meg híres táskája és bézs alapú fekete orrú cipője, valamint elkezdett férfi parfümmintákkal is kísérletezni.

Coco 87 éves korában egy hosszú, teljes és boldog élettel a háta mögött 1971. január 10-én a Ritz Hotel-beli szobájában hunyt el álmában.

A Chanel és kedvenc sztárjaink

A gyönyörű hollywoodi filmcsillag és divatikon, Marilyn Monroe 1955-ben kijelentette, hogy a Chanel N° 5 névre keresztelt parfüm nélkülözhetetlen számára, pláne az éjszakáihoz.

Kate Hudson színésznő is szívesen viseli a Chanel által tervezett csodálatos kreálmányokat, mi több: a legszebbeket nagyobb, vörös szőnyeges eseményeket ölti magára.

A pletykafészekből ismert Leighton Meester is előszeretettel bújtatja formás testét Chanelbe, kedvencei pedig a fekete, rafinált szabású darabok, melyeket nem csak a sorozatbeli karaktereként visel.

A Hilton-szállodalánc örökösnője, Paris Hilton manapság nem sokat hallat magáról, ám csodaszép világos színű, egyszerű szabású Chanel koktélruhái mindenképpen említésre méltóak!

Keira Knightley, a Karib-tenger kalózai-filmek sztárja néhány évvel ezelőtt vált a márka arcává, a századik kisfilmjüket is vele készítették, azzal a rendezővel, akivel korábban együtt dolgozott az Anna Karenina, a Vágy és vezeklés és a Büszkeség és balítélet kapcsán: Joe Wrighttal.