Starity

Ewelina Lisowska sosem tanult énekelni

2013. november 15. 19:07   |   Szerző: Atina21

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A wayoflifestyle.pl weboldal újságírója interjút készített Ewelinával, aki arról is beszélt, hogy mikor kezdte érdekelni a zene világa, illetve nyilatkozott az X Factorról is.

hirdetés
Ewelina Lisowska sosem tanult énekelni

– Hány éves voltál, amikor érdekelni kezdett a zene és az ének?
– Elvileg már régóta érdekel a zene. Emlékszem is, hogy gyerekkoromban színpadon akartam énekelni. Ezért is vettem részt különböző versenyeken. Úgy éreztem, hogy ez az én utam.

– Valamilyen zeneiskolába is jártál?
– Igen, jártam zeneiskolába. Egy másodosztályú középiskolába jártam, ahol gitároztam, de énekelni sosem tanultam. Amíg el nem jött az idő, hogy fellépjek az X Factorban. Akkor vettem az első leckéket.

– Játszol még gitáron?
– Nem, már nem. Hogy őszinte legyek, már nem okoz akkora örömöt. Egyszer szaxofonon akartam játszani, de sajnos nem jött össze, nem volt bennem hajlam.

– Hogyan tudtad összeegyeztetni az iskolát, a tanulást, a családod a zenével?
– Délután jártam zeneiskolába, volt egy zenekarom is, akikkel hétvégén szoktunk koncertezni. Nem volt túl sok időm, hogy tanuljak. Zavart, hogy nem tudtam teljes mértékig a zenére koncentrálni. Énekórákra is jártam, mert ebben az időben szerettem volna pénzt keresni. Nem volt a legkönnyebb az életem, de úgy érzem, megérte.

– Mikor jött az ötlet, hogy tehetségkutatóra jelentkezz?
– Már régóta szerettem volna menni. Amikor gyerek voltam, sokszor néztem az Idolt, de akkor még túl fiatal voltam, hogy részt vehessek benne.

– Milyen érzés volt, amikor szerepelhettél a TV-ben?
– Amikor megkaptam az üzenetet, hogy megkaptam a lehetőséget, rettenetesen izgatott voltam, abban a pillanatban úgy éreztem, megfogtam az Isten lábát. Eufóriát éreztem először, amit eddigi életemben még nem tapasztaltam. Úgy éreztem, hogy kaptam még egy esélyt, hogy elérhetek valami olyan a zenémmel, amivel egy szélesebb közönséget célozhatok meg. Ez egy nagy reményt adott nekem.

– Mit énekeltél?
– Ahogy besétáltam a meghallgatásra, nem voltam biztos abban, hogy úgy fog tetszeni nekik az előadásom, mint nekem. Csináltam egy látványos fellépést, egy olyan dalt adtam elő, ami nem is tetszett. Úgy gondoltam, nem vagyok énekes, hiszen soha nem tanultam énekelni. De hallottam a sok pozitív szót, és úgy tűnt nekem, hogy nem lehet semmi baj. Rájöttem, hogy talán nem is vagyok olyan rossz, mint ahogy gondoltam.

– És mi történt ezután?
– Ha valaki 3 igent kap, az sem jelenti azt, hogy bent lesz a 40 között. Varsóban volt az eredményhirdetés, 6 óra volt még a műsorig, mindenki nagyon ideges volt. De az volt a benyomásom, hogy minden rendben lesz. Ahogy hallottam az ítéletet, nem tudtam elhinni, nem számítottam erre. Nem tudtam teljesen elfogadni, hogy ez a vége.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek