Cher Lloyd végzett a rágógumipoppal

A brit énekesnő új lemeze sok meglepetést tartogat és saját elmondása szerint jóval felnőttesebb lesz, mint debütáló albuma volt, ezt pedig nemrég megjelent kislemezes dalával, a Sirensszel is bizonyította.

hirdetés

Számos sikeres dal, videoklip és egy stúdióalbum után Cher Lloyd készen áll arra, hogy kiadja második nagylemezét, mely sok-sok meglepetést tartogat, ugyanis a 20 éves énekesnő jóval érettebb oldalát mutatja majd meg, amihez hozzátartozott egy kis újítás a külsejét illetően is: a napokban hosszú barna loknijainak végét szőkére festette.

Bár a boltok polcaira csak május 27-én kerül majd Sorry I’m Late nevezetű korongja, néhány napja megjelent róla az első kislemezes dal Sirens címen, ami tényleg arról ad tanúságot, hogy a Sticks + Stones, mondhatni gyerekes világa után ezúttal egy komolyabb hangulatú lemezre számíthatunk. Ennek kapcsán pedig az ELLE úgy döntött, hogy leül beszélgetni Cherrel, a hosszú interjút pedig a napokban tették közzé.

- Már jó ideje, hogy kijött a debütáló albumod. Biztos nagyon izgatott vagy, hogy hamarosan kiadhatod az új lemezed.

- Úgy érzem, hogy túl sokat vártam. Most értem el abba a szakaszba, hogy már nagyon itt az ideje, hogy kijöjjön. Ezen a ponton már úgy vagyok vele, hogy „Oké, végeztem a várakozással. A rajongóim is végeztek vele”. Azt kívánom, bárcsak már holnap kiadhatnám, és úgy érzem, ez az album teljesen én vagyok. Nem azt mondom, hogy az előző nem én voltam, ezek részletek belőlem és nem voltam annyira a részese az egész munkának. De ebből az albumból 100%-osan kivettem a részem: én állítottam össze a számlistát és én döntöttem el, hogy kivel akarok együtt dolgozni. Szóval ez egy hatalmas lépés számomra.

- Az új kislemezed, a Sirens tükrözi az érettségedet és fejlődésedet művészként?

- Úgy érzem, hogy megmutatja az igazi művészi énemet. Nagyon régóta vártam egy ilyen dalra. Hatalmas lehetőséget adott, hogy megmutassam az embereknek, tudok énekelni. Nem énekeltem balladákat, csak a kezdetekben, szóval jó, hogy visszatérhettem. És az is jó, hogy van egy ilyen dalom, aminek van értelme, szemben a korábbi rágógumi popos és kissé gyerekes kislemezes dalokkal. Mostantól próbálok felnőttesebb lenni és megmutatni a lágyabb oldalamat.

- Úgy hallottuk, sokkal több minden felől kezeskedtél ennél az albumnál, mint a korábbinál.

- Elképesztő a csapat, akikkel dolgozom, de néha úgy érzem, hogy a sarkamra kell állnom és azt kell mondanom „Tisztelem, hogy így éreztek ezzel a dallal kapcsolatban, de én máshogy érzek. Imádom ezt a dalt és azt akarom, hogy rajt legyen a lemezemen, mert úgy érzem, hogy a rajongóim imádni fogják”. Mindenkinél jobban ismerem a rajongóimat és tudom, hogy mit szeretnének tőlem, és úgy érzem, hogy saját magamon kívül senki sem ért meg. Ezért kell 100%-osan a kezembe vennem az irányítást. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy ezt meg is tehetem.

- Mikor érezted a késztetést, hogy teljesen megragadd a kreatív dolgok feletti uralmat?

- Egyszer mindenki felnő. Én pedig egy nap lépést tettem az életemben. A zenémtől függetlenül a személyiségem is változott. Nemrég voltam turnézni és az összes régi dalomat elénekeltem, és amíg a színpadon voltam, valami egyszerűen nem stimmelt. Valami hiányzott és ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy tényleg szükségem van új anyagokra. És azért akartam új dalokat énekelni, mert az tényleg én lennék. Nem azért, mert nem szeretem a régieket, csak az már a múlt, mivel most már más meglátásaim vannak az élettel kapcsolatban és más tapasztalataim.

- Hamar szereztél hatalmas hírnevet az Egyesült Királyságban, de Amerikában már valamivel lassabban megy ennek a kiépítése.

- Olyan sokat koncentráltam arra, hogy az USA-ban is jelen legyek és arra törekedtem, hogy megvalósítsam itt is a dolgokat. Nagyon nehéz. Egy csomó ember az Egyesült Királyságban azt gondolja „Sikerülni fog neki? Vagy mégsem? Olyan hosszú ideje van már kint. Jól haladnak a dolgok?” És ez sokat nehezít a dolgokon.

- Imádjuk, hogy annak ellenére, hogy nagyrészt a popszakmában vagy, gyakran dolgozol együtt rapperekkel.

- Nekem főleg a pop és a rap ritmusának ellentéte tetszik. Két teljesen különböző világ és szerintem ez volt az, amit én igazán érdekesnek találtam. A tiniéveim kezdetén a rap világában kezdtem és szinte az összes ilyen típusú honlapot végigböngésztem undergroundos cuccokat keresve. Ez egyfajta hobbi volt egy darabig, amit nagyon szórakoztatónak találtam. Úgy mentem suliba, hogy végigkérdezgettem az embereket, hogy hallották-e ezt, vagy azt a dalt és a válasz többnyire az volt, hogy nem, ettől pedig tök jól éreztem magam. Ezeket a csodálatos számokat és előadókat hallgattam, miközben másoknak fogalmuk sem volt, hogy kik is ők.

- Egészen pontosan mitől érezted úgy, hogy T.I. a megfelelő rapper az I Wish című kislemezes dalodhoz?

- Rendkívüli képzelőereje van és rengeteg tapasztalata. Már olyan sok éve csinálja ezt. Úgy éreztem, hogy ő hozzá tud adni valamit a dalhoz. Nagyon nehéz kiválasztani egy közreműködő előadót, mert nem tudhatod előre, hogy hozzá fognak-e adni valamit a dalhoz, vagy inkább elvesznek belőle. A másik dolog pedig az, hogy nem akarod olyan helyzetbe keverni magadat, hogy felkérsz valakit és mégsem tetszik a végeredmény és felégetsz magad mögött egy hidat.

- Gyakran voltál célpontja a kritikusoknak. Hogyan tanultál meg megbirkózni velük?

- Nagyon nehéz. De egy dolgot meg kellett tanulnom, és úgy gondolom, ezt csak nemrég sikerült elérnem, ez pedig az, hogy nem tudom mindenki gondolatát irányítani. És soha nem leszek képes mindenkit alvó üzemmódba kapcsolni. Nem tudok valakit arra kényszeríteni, hogy szeressen. Nem tudom mindenkivel megértetni, hogy ki is vagyok valójában. De a legjobb számomra dolog az, hogy kijöjjek azzal, amit csinálok, teljes összpontosítással és hogy olyan maradjak, amilyen vagyok. Csak azért, mert valakinek nem tetszik egy bizonyos dolog, az még nem jelenti azt, hogy meg kell változnom. És nem is fogok.

A Sorry I'm Late lemezborítója

hirdetés

hirdetés