Chris Pine-t megviselte Kurt Cobain halála

A színész őszintén mesélt kedvenceiről és szenvedélyeiről, a filmek és a zene iránti szeretetéről.

hirdetés

Az ír Image magazin készített exkluzív interjút az Armani Code Ice új arcával, Chris Pine-nal, aki elárulta, gyenge pontja az ír akcentus, utálja a matekot, és tinédzserként hozzá is elért a grunge-korszak – ebből kifolyólag nagyon megérintette a Nirvana-frontember, Kurt Cobain halála.

– Oké, Írország. Mennyit tudsz róla?

– Jártam az Aran-szigeteknél, Inismore-ban és Galwayben, és biztos vagyok benne, hogy ír vér is folyik az ereimben, akárcsak minden amerikainak! Imádom Martin McDonagh-t, szerintem ő a legjobb színpadi író manapság. Ó, és különösen érzékeny vagyok a belfasti, illetve az északi akcentusra.

– A filmválasztásaid meglehetősen szélesek műfajilag. A Star Trek után egy disney-s Hamupipőke-feldolgozás, majd egy vígjáték, a Förtelmes főnökök 2 következett.

– Sokkal szórakoztatóbb a változatosság, mint mindig ugyanazt csinálni. Szeretek énekelni, és az Into The Woods során erre lehetőségem is nyílt. De jó érzés a vezetőszerepben állni. Két hétig forgattam a Förtelmes főnököket, és Jason Batemannel, Meryl Streeppel, Emily Blunttal dolgozni nagyszerű volt, mindannyian lenyűgözőek.

– Szóval, Armani. Mi vezetett odáig, hogy az Armani Code arca legyél?

– Tény, hogy nagyon tisztelem Mr. Armani munkáját, bárki, aki egy napon nyit egy egymilliós üzletet és New York iskoláinak adományoz, lehengerlő. A szaktudást keresem a ruhákban – egyszerű, de elegáns, ízléses vonalakat, valamint olyat, ami kiállja az idő próbáját. Nem az aktuális divat szerint akarok öltözködni.

– Az a típus vagy, aki a forgatáson kérdésekkel bombázza a jelmeztervezőket? Idegesíted őket?

– Naná! Nemrég Coleen Atwooddal dolgoztam [Oscar-díjat nyert az Egy gésa emlékiratai, az Alíz Csodaországban és a Chicago jelmezeiért – a szerk.] az Into The Woods során, a ruhái hihetetlenek. Megtanulni magát a ruhák nyelvét – a szabástól az öltésen át a díszítésig, a különböző anyagok keveréséig – csak hihetetlen. Az öltözködés Hollywood nagy része, és élvezem, hogy benne vagyok.

– Rendben, villámkérdések...
– Csináljuk.

– Kedvenc ruhadarab?

– Találtam valahol ilyen fehér, telített nyakú pamutpólókat, azt sem tudom, hol, de a pamutot valószínűleg angyalok küldték nekünk. Ezzel aludnék, párnaként használnám, ha tehetném. Bárhová utazok, mindig viszek magammal néhány ilyen pólót.

– Bosszantó dolog?

– Utálom visszanézni magam. Persze meg kell tennem, de annyira fájdalmas! Úgy értem... persze szeretnél jó munkát végezni, de olyankor arra gondolsz: ‘Oké, TUDOM, hogy több különböző változatot is felvettünk ebből a jelenetből, miért épp AZT választották? Vagy mondjuk; ‘miért voltam annyira pocsék ebben a jelenetben?’, és persze kritikussá válsz magaddal szemben, de a te filmed, a te arcod, bármennyire is büszke vagy, jobbat szeretnél. És látni önmagam a képernyőn kínzás, egyszerűen kínzás. Pattanásokkal teli kölyök voltam a suliban, és akárhányszor látom magam, mindig a bőröm vizslatom.

– Kedvenc weboldal?
– Az atavist.com-ot szeretem, fikciók gyűjteménye.

– Kedvenc reggeli?
– Angol muffin sonkával, buggyantott tojással és vajas szósszal!

– Kedvenc város?
– Lehetetlen. Lehetetlen.

– Los Angeles az otthonod, ugye?
– Aha.

– Nem választanád azt?
– (hallgat) Nem feltétlenül.

– A barátaid ott élnek! A családod!
– Nem tudoom... New York... talán. New York klassz.

– Irodalmat tanultál, de majdnem a jogot választottad.

– Igen, azért választottam az irodalmat, mert nem voltam biztos abban, mit akarok csinálni, de szeretek olvasni. A tavaszi szünetben életemben először jártam Olaszországban.

– Mi hiányzik leginkább a leedsi egyetemi évekből? A másnaposság persze, hogy nem!

– A vizsgák. Az viszont nem hiányzik, hogy esszéket körmöljek, és TÉNYLEG nem hiányzik a matek.

– Van egy olyan érzésem, hogy grunge-os tinédzser voltál. Igazam van?

– Igen! Ahj, amikor Kurt Cobain meghalt... még arra is emlékszem, hol hallottam, és mikor, szerintem a suliból is leléptem. Nekem is volt ilyen korszakom, úgyhogy nagyon megviselt. Manapság már mindenféle zenét meghallgatok, de különösen szeretem a jazzt, de még iPodom sincs. Ha repülővel utazok, általában olvasok vagy filmet nézek. Apu nekem adta az összes régi bakelitlemezét és lemezjátszóját, szuper izgalmas!

– Mit fog csinálni ezentúl? Elvitted az összeset!
– Dehogy, neki ott az iTunes! Minden oké.

– Utolsó kérdés: mit nézel mostanában?
– Nem igazán tévézek, de a Kártyavár és a Totál szívás a kedvenceim, továbbá fel kell zárkóznom a Downton Abbey-vel is.

hirdetés

hirdetés