Brad Simpson: „Nem fiúbanda vagyunk, hanem gitáros”

A 18 éves Brad Simpson a Time Outnak mesélt a banda zenei ízléséről, a rajongóikkal való kommunikációról az interneten, valamint arról, hogy a One Directionhöz és The Wantedhez hasonlítgatják őket.

hirdetés

A The Vamps 2012-ben egy újdonságnak számító négyes volt, akik YouTube-csatornájukra töltöttek fel feldolgozásokat. Két év leforgása alatt a brit együttes hosszú utat járt be a szerény kezdetek óta: turnéztak Taylor Swifttel és a McFlyjal, együtt dolgoztak Demi Lovatóval, áprilisban kiadták a hatalmas sikert aratott debütáló albumukat, a Meet The Vamps-et, és még egyikük sem töltötte be a 21-et. A banda énekesével és gitárosával, Bradley Simpsonnal, Karen Gwee ült le egy gyors beszélgetés erejéig.

– Nemrég értetek vissza Japánban és Ausztráliában adott koncerteitekről. Miként viselitek a nemzetközi turnézást?

– Az első nemzetközi fellépésünk New Yorkban volt. Nagyon jó volt, de nem éreztünk nagy változást. A legnagyobb különbségeket Japánban éltük meg, teljesen más kultúrájuk van, ott tényleg éreztük, hogy más országban vagyunk.

– Fura volt?

– Igazából nagyon kellemes volt. Nem arról van szó, hogy a nyugati világ nem tisztelettudó, de Japánban az emberek nagyon tisztelik egymást, például meghajolnak, amikor találkoznak. Ez teljesen más volt, korábban sosem tapasztaltam hasonlót.

– Az elkövetkezendő hat hónapban Austin Mahone-nal fogtok turnézni az Egyesült Államokban és lesz egy önálló turnétok az Egyesült Királyságban. Nehéz ilyen sok időre távol lenni az otthonotoktól?

– Mindannyiunknak hiányzik a családja, és a családunknak is hiányzunk, legalábbis remélem! Tiszteletben tartják, hogy élvezzük, amit csinálunk. Amikor csak tudok, hazamegyek, és olyankor mindig jól megetetnek és csinálunk valami közös programot.

– A YouTube-ra feltöltött videóitokból ítélve feltételezzük, hogy talán mindannyian sok popot és Top 40-es dalokat hallgattok. Valójában milyen a zenei ízlésetek?

– Igazából én hallgatom a legkevesebbet a Top 40-es dalokból. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy mik az aktuális slágerek, és hallgatjuk is őket, de a személyes zenei ízlésünk teljesen más. Én nagyon imádom az indie pop együtteseket. Arctic Monkeys-rajongó vagyok, és szeretem a Foo Fighterst, a Two Doors Cinema Clubot és a hasonló bandákat. James nagy countryrajongó, de kedveli a hiphopot és az R&B-t is. Connor pop-punkot és rockot hallgat. Szóval ebben eléggé különbözünk.

– Mik a turné utáni terveitek? Új zene a láthatáron?

– Van már néhány új dalunk; nehéz kibírnunk, hogy ne írjunk. Mindannyian nagyon lelkes dalszerzők vagyunk, de most azon agyalunk, hogy tudnánk együttesként is fejlődni. Folyamatosan azon gondolkodunk, mit szeretnénk elérni és hogy fejlesszük a zenénket. Hosszú út áll előttünk, mielőtt új zenét adunk ki, mert csak nemrég jelent meg az első albumunk. Azt akarjuk, hogy a lehető legjobban teljesítsen, mielőtt kiadunk bármi újat.

– Milyen nálad a dalszerzés folyamata?

- Azon gondolkodom, hogy lehetne kicsit frissebb beütésű a zenénk. Olyan bandákat hallgatok, mint a The 1975, akik 80-as évekbeli hangzásúak, de ugyanakkor frissek. Újra elkezdtem hallgatni a Kings Of Leont és a The Strokesot, amiket korábban nagyon szerettem. Ugyanakkor sokkal többet írok zongora segítségével, és megpróbáltam többet használni a Logicot. (zenekeverő alkalmazás)

– One Direction-dalokat dolgoztatok fel és a The Wanteddel turnéztatok. Nem féltek attól, hogy az emberek egy kalap alá vesznek ezekkel a bandákkal, vagy összehasonlítgatnak benneteket?

– Nem hiszem, hogy túl sok hasonlóság lenne köztünk. Azért dolgoztuk fel azokat a dalokat, mert tetszettek, és láttuk, hogy sok rajongójuk kedvel minket is. De ami a hasonlóságokat illeti, azon kívül, hogy ők is fiúk, nincs túl sok. Mi egy hagyományos gitáros banda vagyunk, ők pedig fiúbandák, vagyis énekesek. A zenénk is más. Nem idegesít minket; egyszerűen csak arról van szó, hogy nem tartjuk jogosnak!

– Nagyon aktívak vagytok a közösségi oldalakon, mint például a Twitter, Instagram és Facebook. De van, hogy kihúzzátok a konnektorból, és kikapcsoltok?

– Mindig próbálunk visszajelzést kérni a rajongóktól, hogy lássuk, mit gondolnak. Alapvetően nekik csináljuk, tudni akarjuk, mi a véleményük. De próbálunk nem nagyon belefolyni a Twitter vagy Instagram világába, mert az nem a való világ. Könnyű kikapcsolni, én általában leülök filmezni, vagy pihengetek a srácokkal.

– Volt már bármilyen bizarr élményetek a rajongókkal az Interneten?

– Nagyon kitartóak. Olyan üzeneteket küldenek, mint „Kérlek, kövess be, Brad” és odaírják, hány alkalommal tweetelték, és van, hogy akár 230-szor is! Őrület. Olyankor általában bekövetem őket.

– A zenétek egyre jobban terjed Szingapúrban, és a The Vamps rajongói közössége egyre csak növekszik. Tervezitek, hogy eljöttök valamikor a közeljövőben?

– Szeretnénk! A Facebook-oldalunkon észrevettük, hogy sok rajongónk van Szingapúrból és a Fülöp-szigetekről. Mindig jó ezt online látni, és szeretnénk meglátogatni a rajongóinkat. Még semmi nincs leszervezve, de megpróbáljuk a lehető leghamarabb megvalósítani.

hirdetés

hirdetés