Sorozatgyilkosok nyomában

Még, ha a való életben nem is hallottál sorozatgyilkosokról, de különböző regényekben, krimi sorozatokban és filmekben biztosan. Ezúttal összegyűjtöttük nektek azt a három sorozatgyilkost, akik a lehető legnagyobb hírnevet szerezték meg maguknak brutális szenvedélyük által, a kegyetlen gyilkolással.

Kedvenc krimisorozatainkban nem egyszer találkozhatunk rejtélyes, megoldatlan gyilkosságokkal – olykor sorozatgyilkosságokkal -, ám sokszor a fikció már-már dajkamesének bizonyul a valóságban is előforduló borzalmakhoz képest. Legújabb cikksorozatunk első részében három ismert és rettegett sorozatgyilkos történetével ismertetünk meg titeket!

Fantomkép Hasfelmetsző Jackről

Hasfelmetsző Jack

Tagadhatatlan, hogy Hasfelmetsző Jack legendája az egyik leginkább közszájon forgó történet, amennyiben egy beszélgetés során felmerül a sorozatgyilkosok témája. Jacket egy londoni sorozatgyilkosként tartják számon, aki 1888-ban öt olyan gyilkosságot követett el prostituáltak ellen, amelyeket rá is tudtak bizonyítani, ám számos olyan gyilkosság is akad abból az időből, melyet bizonyítékok híján nem tudtak rábizonyítani.

Az öt áldozat között négy korosodó és egy fiatal örömlány volt, akik testük árulásával keresték kenyerüket. Részben emiatt is terjedt el Hasfelmetsző Jackről az is, hogy amolyan „tisztogató” gyilkos, aki az aljanéptől megszabadítja a társadalmat.

Tettei ritka kegyetlenségre utalnak, hiszen sebészeti pontossággal távolította el a megölt nők veséit, szívét és méhét, míg a gyilkosságokat úgy követte el, hogy a bűntett helyszínei a térképen egy keresztet formáljanak. A Scotland Yard több nyugtalanító levelet is kapott 1888 őszén, amelyről úgy tartották, hogy írója lehetett a tettes, ezek között találjuk az elhíresült Pokolból-levelet is, amelyhez mellékelt egy fél emberi vesét is a feladó, amely feltehetően egyik áldozatának szerve volt.

A híres Pokol-levél

Robert Anderson végül úgy döntött, hogy felkéri Thomas Bond rendőrségi orvost arra a feladatra, hogy mondjon szakvéleményt a gyilkos módszereiről. Érdekességképpen meg lehet jegyezni, hogy a Bond általi boncolási jegyzőkönyvbe leírt bűnűzői profil a legkorábbi, ami fent is maradt.

„Mind az öt gyilkosságot kétségtelenül ugyanaz a kéz követte el. Az első négy áldozatnál a torkot balról jobbra vágták el, az utolsó esetnél a többszörös csonkítás miatt lehetetlen megmondani a halált okozó vágás irányát, de artériás vér nyomait találtak a falra fröccsenve ott, ahol a nő feje feküdhetett. A gyilkosságok minden körülménye arra a véleményre vezet, hogy a nők feküdtek, amikor meggyilkolták őket és minden esetben a torkukat vágták el legelőször” – idézet Thomas Bond boncolási jegyzőkönyvéből.

Érdekesség még, hogy a gyilkosságokat Jack hétköznapokon hajtotta végre, az áldozatok pedig alig néhány utcányira laktak egymástól. Egyes vélekedések szerint a gyilkos egy orvos volt, míg mások úgy vélték, hogy az elkövető valamilyen kapcsolatban állt a szabadkőműves-mozgalommal.

Az évek során számtalan gyanúsítottat előállítottak, de senkire sem tudták rábizonyítani a gyilkosságokat, így Hasfelmetsző Jack ügye mindmáig megoldatlan maradt a világ számára. Mindez olyannyira megmozgatta az emberek fantáziáját, hogy számtalan írót ihletett meg, de a filmiparban is nem kevés olyan művet lehet találni, amelyben nemcsak Sherlock Holmes, de más nyomozó is megpróbálja kézre keríteni az elkövetőt.

*

Fantomkép a Zodiákusról

Zodiákus gyilkos

A Zodiákus gyilkos – vagy más néven horoszkópos gyilkos – az 1960-as években szedte áldozatait Észak-Kaliforniában. 1966-1969 között csaknem öt áldozatával végzett, valamint még négy férfit és három nőt támadott meg ámokfutása során.

Első gyilkossága 1966. október 30-ára tehető, amikor is egy egyetemista diáklányt gyilkolt meg a főiskolától nem messze. Brutalitása és az elkövetés módja borzasztó dühre és kegyetlenségre utal: áldozatát tizenegy késszúrás végezte ki (egy a hátán, három mély vágás a mellkasán, torkán pedig hetet számoltak meg, amelynek nyomán majdhogynem elválasztotta fejét a testétől).

Egy hónappal később november 29-én a rendőrség egy beismerő levelet kapott, amelyben a tettes gyilkolási vágyairól ír. A levelet több grafológus is megvizsgálta, majd ujjlenyomatot is próbáltak róla venni, ám fáradozásuk nem vezetett eredményre, így a későbbiekben az FBI-nak adták át az ügyet.

Két évvel később egy szerelmespárral végzett, de a módszer is változott, hiszen a kést immáron lecserélte fegyverre. A fiatal lányt csaknem öt lövés érte, míg a fiút egyszerűen fejbelőtte, aki szinte azonnal meghalt. A rendőrségnek sikerült megállapítani, hogy egy 22-es kaliberű fegyverből adták le a lövéseket, de a nyomozás megrekedt, ugyanis nem voltak sem gyanúsítottak, sem bizonyítékok, de még indítékok sem.

Fél évvel később a Zodiákus ismételten egy fiatal párt szemelt ki áldozatai gyanánt. 1969. július negyedikén egy szerelmespár autójában romantikázott Blue Rock Springs Golf Course-ban, amikor egy mögöttük leparkolt ismeretlen kocsira lettek figyelmesek, ám egyikük sem tudta mire vélni. A lány erősen tagadta barátjának, hogy ismerné a hátuk mögött lévő személyautóban ücsörgő férfit, aki végül nyugodtan az autóhoz sétált, amikor odaért egy 9 mm-es pisztolyt szegezett a fiúra és ötször rálőtt a lehúzott ablakon keresztül, majd a lányt vette célba.

A Zodiákus egyik elhíresült levele

Az első lövések a fiú testét és arcát érték, a nagy torkolati sebességű lövedékek és a közelről leadott lövések miatt egy-két golyó nem állt meg a fiú testében, átszaladt rajta és a kormánynál ülő lányba csapódott. Később a fiút térden lőtte, majd a lány a fiú karjába vetette magát, amelyet a gyilkos ki is használt és azonnal a hátába eresztett egy golyót. A gyilkosságot követően nagy eséllyel maga a tettes jelentette be a rendőrségen a tragédiát, hiszen a 911-es diszpécser szerint a telefonáló hangja nyugodt volt, nem volt akcentusa és úgy érezte, mintha a bejelentő szimplán csak egy levelet olvasna fel.

„Szeretnék bejelenteni egy kettős gyilkosságot. Ha egy mérföldet megy kelet felé a Colombus Parkway-től a közpark felé, talál két kölyköt egy barna autóban. Egy 9 milliméteres Lugerrel lőtték le őket. A tavaly meggyilkolt kölyköket is én lőttem le. Viszonthallásra” – mondta a bejelentő.

A nagyobb újságok és a rendőrség is kapott leveleket a Zodiákustól, aki több ízben is ecsetelgette, hogyan és miért hajtotta végre ördögi tetteit, ám arra is akadt példa, hogy újabb rémtettekkel fenyegetett leveleiben, melyeket mára már kultikussá vált kereszttel áthúzott körrel szignált.

Számtalan gyanúsítottat vettek őrizetbe, de a Zodiákus gyilkos rejtélye ugyanolyan ismeretlen a kriminológiában, akár csak Hasfelmetsző Jacké. A legelső gyanúsított Arthur Leigh Allen volt, akit több áldozattal is kapcsolatba tudtak hozni, de bizonyítékok híján nem tudták leültetni.

Lehetséges elkövetőként Richard Gaikowski neve is felmerült a 2007-ben elhunyt Jack Tarrance mellett, ám a mai napig nem tudták rábizonyítani senkire a gyilkosságokat, hiszen a Zodiákus nem csak a világ egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosa, de egyben a legokosabb is, aki tudja, hogy hogyan tüntesse el a nyomait. A hozzáköthető gyilkossági ügyek a is mai napig tisztázatlanok.

*

Ted Bundy

Ted Bundy

Theodore Robert Bundy – ismertebb nevén Ted Bundy – az Amerikai Egyesült Államok egyik leghíresebb sorozatgyilkosa, aki 1974-1978 között szedte áldozatait. Feltételezhető, hogy csaknem ötven nőt erőszakolt meg, akiket a későbbiek folyamán meg is gyilkolt. Általában agyon verte, máskor azonban egyszerűen megfojtotta áldozatait, emellett pedig nekrofíliával is gyanusították.

Legelső áldozata vélhetően Lynda Ann Healyn volt, aki huszonegy évesen már rádióbemondóként kereste kenyerét, ám a lány egy este leforgása alatt szőrén-szálán eltűnt. Szobájában az ágy be volt vetve, de olyan módon, ahogyan Lynda sosem szokta, különös módon a párnahuzat és a lepedő hiányzott és a nyomozás során találtak egy apró vérfoltot a párnán, ami megegyezett Lynda vércsoportjával, valamint egy, a fürdőszobában felakasztva talált hálóruhája is vérfoltos volt. További jel volt, hogy a hátsó ajtó nem volt bezárva, holott az áldozat mindig nagyon ügyelt erre. Kezdetben a rendőrség azt hitte, hogy Lynda egy bolond játék részese, mert nem találtak se hajszálakat, sem ujjlenyomatokat, ám később megállapították, hogy egy idegen hatolt be a házba.

Az eltünedezések azonban nem maradtak abba: ugyanebben az évben több egyetemista diáklány tűnt el, akiknek maradványait elszórtan találták meg egy washingtoni parkban. A szemfüles szemtanúk azonban egy furcsa férfiról számoltak be, aki egyik karján gipszet viselt és állítólag könyveket pakolt, mely tevékenység kapcsán fiatal lányokat kért meg, hogy segítsenek neki.

Más szemtanúk is láttak egy gipszet viselő férfit parkolni az egyetem területén Volkswagen bogarával. Számtalan áldozat eltűnését és későbbi megtalálását követően a rendőrség arra jutott, miszerint az áldozatokban közös vonás volt, hogy valamennyien fiatal, csinos és egyedülőállő fehér nők voltak.

Ted Bundyt ugyan több ízben gyanusítottk (egykori párja is felhívta rá a rendőrség figyelmét), ám a férfi tovább folytatta sorozatgyilkos pályafutását és még legalább negyven nőt ölt meg brutális kegyetlenséggel, amelyekre a rendőrség nyomozása évről évre fényt derített.

1976. február 23-án Bundyt elkapták és emberrablás vádjával sikerült bíróság elé citálni. A hosszan tartó, ám annál precízebb jogi procedúra után végül június 30-án megszületett a döntés: 1-15 évig tartó fegyházra ítélték. A pszichológusok szerint Ted nagyon függött a nőktől, ami igen csak gyanúra adott okot, feltehetően szociopata volt, ugyanis kezdetben kimondottan kellemes, jó társaságnak és megnyerő külsejű férfinak bizonyult.

Míg Bundy a börtönben ült, a nyomozók próbáltak bizonyítékokat keresni több ártatlan civil meggyilkolásával kapcsolatban is és összefüggésbe hozni azokat egymással, majd és 1976. október 22-én eljárást indítottak ellene Campbell meggyilkolása miatt is. 1977 áprilisában Tedet átszállították a Garfield megyei börtönbe, Coloradoba. Ügyének előkészítése közben egyre elégedetlenebbé vált a róla kialakult kép miatt és úgy gondolta, hogy ügyvédje alkalmatlan védelme ellátására, ezért menesztette őt.

Úgy hitte ő jobban meg tudja oldani saját védelmét és bízott abban, hogy sikere lesz a november 14-ei tárgyaláson. Megengedték neki, hogy alkalmanként elhagyja celláját, és anyagokat gyűjtsön a börtön könyvtárában, de a rendőrök nem gondoltak arra, hogy szökést tervez, így annál nagyobb volt a meglepetés, amikor július 7-én kihasználva a rendőrség jóhiszeműségét kiugrott a könyvtár ablakán és percek alatt még sérült bokával is sikerült felszívódnia.

Újabb gyilkosság sorozatok következtek, végül azonban a rendőrség ismételten elkapta és többszörös emberölés vádjával bíróság elé állították. Számtalan lefolytatott tárgyalás után az esküdtszék úgy döntött, hogy nem érdemel kegyelmet, így 1989. január 24-én reggel hétkor villamosszékbe ültették.