Taylor Momsen: „Az inspiráció ajándék és átok is egyben!”

A The Pretty Reckless frontasszonya nemrégiben az All Access Music riporterének mesélt a csapat márciusban megjelent második nagylemezéről, a Going To Hellről.

hirdetés

Március 12-én a Razor & Tie Records gondozásában látott napvilágot a 2009-ben alakult New Yorki csapat második, Going To Hell címre keresztelt nagylemeze, melyet hosszas várakozás előzött meg, hiszen a Gossip Girlből ismert Taylor Momsen-vezette csapat igencsak megvárakoztatta a közönséget.

A csapat szókinomndó énekesnője, a 21 éves Taylor legutóbb az All Access Musicnak nyilatkozott legutóbbi stúdióalbumukról, annak koncepciójáról, a munkálatokról és az őt inspiráló zenekarokról.

„Vannak őrült dolgok az életben, mi egyetlen kifejezőformában szerettük volna ezt összegezni. A Going To Hell igazán megfelelő volt erre. Katolikus neveltetésben részesültem, és katolikus iskola tanulójaként teljesítettem mindazt, ami ezzel járt. A vallást metaforaként használtuk, de a dalok azokra a problémákra világítanak rá, melyekkel mindannyiunknak szembe kell néznie nap mint nap. Azt hiszem, ez a tökéletes időzítés arra, hogy azt tegyük, amit szeretnénk” – nyilatkozta Taylor az album kapcsán, majd azt is elárulta, hogy olyan előadók támogatják a zenekar élén való munkásságát, mint a Guns N' Roses vagy Marilyn Manson.

„Azzal a gondolatmenettel kezdtünk a munkálatokba, hogy nem ismerünk határokat. Nem követtünk semmilyen formaságot vagy trendeket. Mindent kimondtunk, amit ki akartunk. Ezek vagyunk mi” – elevenítette fel az énekesnő, majd Nicole DeRosa kérdéseire válaszolgatva rengeteg kulisszatitokba engedett bepillantást nyerni.

- Hol talál meg téged ez az interjú ma? Mi van napirenden az interjúnk mellett?

- Az őszi észak-amerikai és Egyesült Királyság-beli turnénk próbájának kellős közepén vagyunk. Három hónapig szabadságon voltunk és egy csokorra való dallal kísérleteztünk az új albumunkkal, a Going To Hellel kapcsolatosan és talán néhány új dallal is, melyeket nap mint nap játszunk majd az elkövetkező hónapokban. A turné Floridában kezdődik szeptember 5-én.

- Mikor hoztad össze a zenekart? Hogyan találkoztatok?

- Hat vagy hét évvel ezelőtt kezdtem keresgélni abban a reményben, hogy összehozok egy bandát. Akkoriban találkoztam a producerünkkel, Katóval, aki bemutatott Bennek, a gitárosunknak és általa ismertem meg Markot és Jamie-t. Ben és én elkezdtünk dalokat írni együtt, és az első alkalom után mind a négyen összejöttünk, hogy kipróbáljuk, hogyan is hangzik. Mára már olyanok vagyunk, mint egy család.

- A második albumotokon, a Going To Hellen is azzal a Kato Khandwalával dolgoztatok együtt, aki korábban a Papa Roach-csal, a Blondie-val és a Paramore-ral dolgozott együtt. Milyen tapasztalat volt ez számotokra?

- Kato is olyan számunkra, mint egy családtag. A kezdetektől vele dolgozunk. A kommunikáció a kulcsa annak a folyamatnak, amikor megpróbáljuk rögzíteni az elképzeléseinket és Kato mind emberileg, mind zeneileg megért minket. Ez egy nagyszerű tapasztalat és mindig élvezzük a közös időtöltést.

- Oké, itt egy vicces kérdés: Ha megkapnád a lehetőséged, hogy bármilyen előadóval dolgozhatsz együtt a múltból, a jelenből vagy a jövőből, kire esne a választásod és miért? Ha eltölthetnél egy napot vele/velük, hová mennétek és mit csinálnátok?

- Ha megkapnám a lehetőséget, hogy találkozhassak néhány bálványommal, az idő nagy részében a fordított hatás lépne fel, szóval jobban szeretem ott tartani őket, ahol vannak, ahol teremtettem őket magamnak: a fejemben.

- Mi inspirálta a magad teremtette szörnyeteget az első kislemezben, a Heaven Knowsban? Hogyan kezelted olyan jól a videóban vagy ez csupán a rendezővel való együttműködésnek köszönhető?

- A Heaven Knows eredetileg egy szimpla himnusznak indult, melyben a gyerekek irányvonaláról és osztályáról szerettem volna énekelni, akik „válaszénekelnek” nekem. Amikor megvoltak a karakterek, igazság szerint a sztori alakította az egész dalt. Én írtam a videó tervezetét és részt vettem a rendezés egy szakaszában is Jon J-vel Miamiban, ez hatalmas munka volt, de végül sikerült.

- Lírai értelemben magadra nézve mi passzol a sötét témákhoz? Ahogyan egyszer korábban említetted, a szex, a drogok, a halál, a vallás. Hogyan közelíted ezt meg dalszerzőként? Hogyan ragadod meg az ezzel kapcsolatos inspirációkat?

- Az inspiráció ajándék és átok is egyben, mert nem tudod irányítani. Ha egy ötlet elég jó, akkor az mindent megtesz azért, hogy a felszínre törjön. Amikor ez igazi inspiráció, az olyan érzés a művész számára, mintha egy csatorna lenne a kreatív erőhöz, melyet úgy hívnak, hogy ötlet. Bármit csinálsz, ijesztő és katarktikus is egyszerre. Nem tartom sötétnek, inkább úgy gondolom, hogy őszinte. Amikor mindez egyszerre létezik, akkor beszélhetünk róluk.

- Mi a helyzet a mai Rock Radióban való fellépéseddel? Van kedvenc élő rádiós pillanatod, amelyet szívesen megosztanál velünk?

- Imádom a rockzenei adókat. Tudom, hogy megszenvedték az utóbbi egy vagy két évtizedet a modern zeneiparnak köszönhetően, de végülis az embereknek újra szükségük lesz erre, ahogyan a kiadók és vállalatok sem tudják visszaszorítani. Mi épp csak, hogy befejeztük Amerikában a rádió fesztiválokat, melynek köszönhetően megtapasztalhattuk, ahogy emberek százai és ezrei élvezik a szabad világot.

- Mi volt az első dal, amelybe beleszeretél, miközben felnőttél és miért éppen az?

- A Strawberry Fields a Beatlestől a varázslatos hangzása miatt, ahogyan ez az egész működött. Ők [a Beatles tagjai] a királyai annak, amit csinálnak!

- Az új előadók közül kik ihletnek meg téged? Kik szerepelnek a zenei listádon jelenleg?

- Nem igazán hallgatok modern zenét. Hatalmas rajongója vagyok a 60-as éves zenéjének, azon is belül a reneszánsz korszaknak, gondolok itt a Beatlesre, a Led Zeppelinre, a The Who-ra, a Pink Floydra. A legújabb lemez, aminek a megszállottja vagyok a Soundgarden King Animalje. Ők lesz*nak mindent, de a zene, amit végül csinálnak a legegyszerűbb és mégis komplexnek hat, amikor kijön, ez egyszerűen lenyűgöző!

- A The Pretty Reckless élén már turnéztál Marilyn Mansonnal és az Evanescence-szel is. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál, míg ezekkel a csapatokkal léptél fel? Meg tudnál osztani néhány emlékezetes élményt?

- Mindig jó érzéssel tölt el olyan zenekarok előadását nézni, akik már régebb óta vannak a placcon. Rengeteget lehet tanulni tőlük az előadásról, a közönséggel való kommunikációról, miközben azt nézed, hogy ők hogyan hajtják e feladatokat végre. A turnés titkok turnés titkok maradnak, de Amynek [Amy Lee, Evanescence – a szerk.] most született babája, akihez ezúton is szeretnék gratulálni neki.

- Mi a következő lépés a The Pretty Reckless számára?

- Észak-Amerikában és az Egyesült Királyságban turnézunk szeptembertől novemberig. Sok munka és utazás. Hosszú az út a csúcsig, ha rock n' rollt akarsz.

hirdetés

hirdetés