Andy Biersack: „Az új album őszintébb, mint eddig bármi!”

Holnap kerül az üzletek polcaira a legújabb Black Veil Brides-album, mely megjelenés kapcsán adott exkluzív interjút Andy Biersack frontember a Home Of Entertainmentnek.

hirdetés

- Az albumotok hétfőn jelenik majd meg. Milyennek találod a felépítését? Ideges vagy miatta vagy inkább csak izgatott?

- Számomra ez olyan, mint a visszaszámlálás karácsonyig. Nem tudok a negatívumokra gondolni, én csak élvezem ezt az egész folyamatot: a reakciókat, a visszaszámlálást és imádom nézni a rajongóink által készített feldolgozásokat. Szóval, egész egyszerűen csak élvezem ezt az egészet.

- Pontosan mi az album címe? Vannak, akik úgy emlegetik, mint a Fourt, mások pedig Black Veil Bridesként nevezik...

- Szabadon értelmezhető. Mi Black Veil Bridesnak, a saját magunkról elnevezett albumnak nevezzük, de mivel ez a negyedik stúdiólemezünk, így joggal hívható Fournak is. Szeretem a kétértelműséget. Az előző lemezünk címe – lévén koncepcióalbum – is ehhez igazodott, mert zord volt, rengeteg dolog volt rajta, ez az új pedig kicsit több lehetőséget ad a rajongóknak a magyarázatok gyártására. Az ötlet az volt, hogy a művészet önmagáért beszél.

- Az előző albumotok tavaly jelent meg. Mikor kezdtétek el az új lemez munkálatait?

- Az írás folyamata már tavaly elkezdődött és lépésről lépésre haladtunk vele. A rögzítést áprilisban kezdtük meg és augusztusban fejeztük be. Több különböző helyen kellett felvennünk az anyagot és lépést tartanunk Bob [Bob Rock, a lemez producere – a szerk.] ütemtervével, ennek értelmében volt olyan, hogy kivettünk néhány hét szabadságot és csak elvétve dolgozgattunk a lemezen. Korábban soha nem engedhettem meg magamnak a lehetőséget, hogy szabadon osszam be a munkával töltött időmet, mivel a korábbi lemezeink az őrült rohanás kellős közepén készültek, így ezúttal jót tett az önelemzés és az, hogy megfontoltabb lehettem. Több időt töltöttem a dalszövegeim kidolgozásával és azzal, hogy megtaláljam a legmegfelelőbb dallamvilágot, ami a mondanivalóhoz passzol.

- Bob Rockkal dolgoztatok az albumon, azzal a producerrel, aki olyan hatalmas zenekarok albumai mellett bábáskodott korábban, mint a Metallica, a Mötley Crüe és sokan mások. Ajánlotta őt nektek valaki vagy ti kerestétek fel?

- Az egészben az a furcsa, hogy Bob Rock neve, amolyan „háztartásbeli” a szakmában, hiszen mindannyian ismerjük a Metallica Black Albumját, ami egy heavy metal album, ahogyan az összes többi is, amit készített a Mötley Crüe vagy épp a The Cult mellett. Mi mind tudjuk, hogy ki ő és mit ért el mindeddig, de sosem gondoltam volna, hogy lesz egy olyan beszélgetésünk, amikor azt mondjuk: őt szeretnénk a produceri székben látni. Ő valami elérhetetlen, túl jó nekünk, de aztán egyszer mégis leültünk vele megbeszélni a dolgokat és látszott rajta az öröm, amiért velünk fog dologozni, mi pedig nagyon sokat tanultunk tőle.

- Összehasonlítva a John Feldmann-nal végzett munkával [John Feldmann producálta a csapat előző albumát, a Wretched And Divine: The Story Of The Wild Onest – a szerk.], milyen volt a munka Bob Rock mellett?

- Mindent összevetve John Feldmann elsősorban énekesek producere. Imádtunk vele dolgozni, én még mindig dolgozom vele, mert együtt csináljuk az Andy Black-féle anyagaimat [Andy Biersack szólóprojektje – a szerk.], folyamatosan küldtem neki sms-eket, hogy tudósítsam, hogyan haladunk és több alkalommal is voltam nála családi összejöveteleken. Szerettem a munkáját, de nem vagyok biztos abban, hogy a stílusa összeegyeztethető lenne a zenekaréval minden szinten. Bob Rock sokkal inkább régivágású, ő zenészek producere, sokkal inkább a zenekarokra van ráállva, így nagyon könnyű volt együttműködni vele.

- Visszatérve a zenekarra: úgy tűnik, hogy a John Feldmann-nal végzett munka nagyon kemény volt, talán éppen ez vezetett titeket Bobhoz?

- Mi egy keményen dolgozó csapat vagyunk, akik reggel kilenckor megkezdik a munkát és másnap hajnali háromkor hagyják abba. Addig lennék ébren és dolgoznék Feldmann-nal a hanganyagon, amíg feljön a Nap, ez vagyok én: irányításmániás, aki mindenképpen a megbeszélt helyen van, amikor kell. Az a legkézenfekvőbb, ha azt mondom, Feldmann olyan, mint egy munkafelügyelő, ezzel szemben Bob stílusa sokkal szelídebb. Ez nem jelenti azt, hogy a hírneve miatt ijesztő lenne. Közülünk bárkivel is dolgozhatsz, és ha úgy gondolod, hogy fel tudod forgatni a stúdiót és olyan módon kicseszni velünk, hogy úgy ugráljunk, ahogy fütyülsz, akkor azt kell mondjam, nem az a legmegfelelőbb módja annak, hogy új lemezt készítsünk.

- Milyen elgondolás áll az album mögött? Miután készítettetek egy nagy, meghatározó koncepcióalbumot, úgy gondoltátok, eljött az ideje egy egyszerűbbnek?

- Imádtam a Wretched And Divine-t, nagyon büszke vagyok rá, de úgy érzem, kicsit eltúloztuk. Úgy érzem, látszólag olyan, mintha nem tudtam volna arról írni, amiről szerettem volna, a végén be kellett fejeznem a hiányzó részek megírását és ugyan nem volt hamis, de nem is szólt pontosan arról, amit akkor éreztem. Nem szeretek érzésekről írni és nyilvánvaló, hogy nem voltam részese annak a nagy csatának a disztópikus univerzumban. Az új albummal szeretném lerázni magamról a béklyóimat és egy sokkal organiukusabb érzés kerített hatalmába, miközben az új dalokat írtuk. Ezúttal nem aggódtam amiatt, hogy a témák átívelnek az egész lemezen. Úgy hiszem, ezen az albumon dolgoztunk eddig a legkeményebben, ugyanakkor sokkal kevésbé volt stresszes a munkánk.

- Van arra remény, hogy készítsetek még valaha egy újabb koncepcióalbumot?

- Nem tudom. Én mindig úgy láttam az albumainkat, hogy vannak témáik és koncepcióik. A Wretcheddel egy olyan ösvényre léptem, amelyet be akartam fejezni. Az összes lemezünk munkálatainak megkezdése előtt voltak szándékaim, amiket akkor még nem láttam át. Nem mondhatom, hogy soha nem csinálunk koncepcióalbumot, de jelenleg nem érzek túl sok érdeklődést egy ilyen ötlet iránt. Úgy érzem, jobban ki tudom fejezni magam másképp.

- Lírai szempontból milyen az új album?

- Minden bizonnyal sokkal valószerűbb. Hezitáltam, hogy használjam-e ezt a szót, mert kissé pesszimistán hangzik, de határozottabban jelenik meg rajta az önelemzés és sokkal őszintébb is. Nevetnem kell, ha arra gondolok, milyen komolyak voltunk korábban.

- Mely dalok témáit vállalod magadra?

- A Faithless a folyamatos küzdelmemről szól, olyasvalakiről, aki ateista és mély gyűlölettel viseltetik az ateizmus és a vallás ellen. A Shattered God egy különleges dal, arról a valakiről szól, aki keményen próbálkozik, hogy átverjen engem és keresztbe tegyen a karrieremnek. Láttam nemrég Hollywoodban és az élete egy nagy rakás sz*r. A dalt egy amolyan kacsintásként vagy bólintásként is lehet értelmezni és az alapötlet az, hogy a jó fiú nem veszít mindig. A We’re Going To Get Through This típusú dalokból nincs sok. Úgy érzem, kerítek egy kicsit, mindig azt mondtam a hallgatóságnak, hogy a dalok nem értük, hanem értem vannak és remélem, hogy tudnak meríteni belőlük és alkalmazni, ráilleszteni a saját életükre a mondanivalókat. Amikor Bruce Springsteent hallgatom, sosem gondolok arra, hogy ezt a dalt értem, rólam írta, hanem hogy ez az ő fantasztikus látásmódjából fakad és hogy egy bizonyos szinten hozzám is nagyon erősen kapcsolódik.

- A dalszövegek ezek szerint különböző helyekről jönnek? Boldogabbnak érzed magad?

- Igen. Úgy érzem, nem lenne butaság, ha továbbra is arról írnék, milyen problémákat vet fel a tinédzserlét. Még mindig bennem vannak azok a szenvedélyek, de a körülmények megváltoztatják az embert. Mindig megpróbáltam a lehető legjobbat kihozni önmagamból és úgy hiszem, most kerültem a legközelebb ehhez.

- Hány lebeszélt fellépésetek van már?

- Már becsomagoltunk az egyesült királyságbeli turnénkra, valamint az Egyesült Államokban turnézunk karácsonyig. Ezt követően lesz néhány hét pihenőnk, hogy feltöltődjünk energiával. Előreláthatóan 2015 turnézással telik majd, legalábbis ebben reménykedek.

hirdetés

hirdetés