Megjelent Zaz új albuma

Végre a boltokban a francia énekesnő, Zaz harmadik nagylemeze, mely a Paris címet kapta. Ezen alkalomból interjú készült vele, melyben többek között beszél Quincy Jonesszal való találkozásáról és a jazzhez fűződő szenvedélyéről is.

hirdetés

Zaz visszatért! Az énekesnő harmadik, Paris címet viselő nagylemeze a héten jelent meg, 13 új dallal, melyek közül kettőhöz már klip is készült. Az első ilyen szerzemény a Paris sera toujours Paris volt, a másik pedig a Champs Elysées, most pedig az énekesnő a purepeople.com-nak nyilatkozott az új korong kapcsán.

- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar találkozunk!

- Látod, milyen gyorsan megtörtént. [mosolyog]

- Kicsit váratlanul jött ez a projekt...

- Igen, teljesen! Véletlenül történt, miután találkoztam a kiadómmal és a produceremmel. Hirtelen mindenki elkezdett bombázni az ötleteivel. Én Párizsról beszéltem, és azon emberekről, akikkel dolgozni akartam Franciaországban vagy külföldön. Igaz, számtalanszor szerettem volna egy feldolgozott dalokat tartalmazó albumot készíteni. Konkrétan Edith Piaf dalairól beszélek. De nem akarok a francia zene nagykövete lenni külföldön. Nem akarok ekkora terhet cipelni a vállaimon. [mosolyog]

- Mégis te vagy az egyetlen francia énekes, aki a legtöbb eladással büszkélkedhet külföldi viszonylatban.

- Tény, hogy elsősorban csak ez a kifejezés zavar. Úgy érzem, ez egy kicsit elitista. Nem képviselem a francia zenét, csupán annak egy kis részét reprezentálom. Én csak szórakozni szeretnék, mindaddig, míg ez boldoggá tesz engem. Mint a jazz lemez ötlete, ami nemsokára itt lesz. És meg kell említenem Quincy Jones nevét!

- Aki a jelenlegi albumod rendezője. Miért pont ő?

- Amikor először említettem a nevét, mindenki lecseszett. A második albumomnál, a Duplex-nél is kértem, de senki nem vett komolyan. Aztán amikor azt mondtam magamnak, hogy ha francia jazzdalokat dolgozok fel, azt akkor is Quincy-vel kell csinálnom. Sokáig vágytam erre. Néha látomásaim vannak, amikről tudom, hogy igazak. Sok dolgot megkérdőjelezek az életemben, de amikor látomásom van, tudom, hogy az meg fog történni. Így megtörtént a felkérés. Mindenki a csalódástól félt, de végül pozitív visszajelzést kaptunk. Quincy csapata igencsak meglepett volt, mivel Quincy elég sok projektet utasított vissza mostanában.

- Amennyire tudom, nem igazán beszélsz jól angolul. Hogyan kommunikáltál Quincy Jonesszal?

- Furcsán, azt hiszem a lelkesedésünk elintézett mindent... [nevet] Jó dolog volt együtt készíteni a dalokat vele. Skype-on beszélgettünk John Claytonnal, aki Quincy jobbkeze. Ő vezette az egész bandát. Ő és Quincy két olyan ember, akik már megéltek egy bizonyos kort, de még mindig ugyanolyan kíváncsiak, mint a gyerekek.

- Ismerjük Zaz jazzét élőben, a koncertek alatt. De mégis, a Paris egy új közönség elé vihet.

- Én mindig jazzelek. De úgy érzem, ez valami új az embereknek. Vannak, akik azt mondták nekem, hogy ez egy szép változás. Vannak, akik csak az albumaimat hallgatták meg, vagy csak a rádiókban leadott pár dalomat ismerik. De vannak olyanok is, akik láttak a színpadon, miközben salsát énekelek. Mindenekfelett, szeretem a változatosságot. Ezért tartottam jó ötletnek a Parist. Mert ez az a város, ahol megtalálható a kulturális sokszínűség. Mellesleg, a Paris nem egy tiszta jazz album. [mosolyog]

- Duetteztél Charles Aznavourral és Thomas Dutronckal, de más neves előadókkal is együttműködtél. Ott volt Jean-Jacques Goldman is. Miért pont ők, miért nem mások?

- Charles Aznavour még mindig a francia zene egyik ikonja. Ő az egyik utolsó a generációjából. Találkoztam vele, olyan volt, mint egy nyitott könyv. És nagyon lelkes. 90 évesen még mindig nagyon kíváncsi mindenre.

- Ezeknek az elismert művészeknek van egy részük, akik nem hajlandóak veled dolgozni, s egyre inkább kritizálnak. Hogyan magyaráznád mindezt?

- Úgy gondolom, ez elkerülhetetlen. Attól a pillanattól kezdve, hogy szeretnek, utálnak is. Vannak emberek, akik nem támogatnak engem, de nem értem miért. Talán azért, mert játszottam az utcán? De ez nem azt jelenti, hogy az utcán is éltem.

- Az a Párizs, amiről énekelsz ezen az új lemezen, teljesen valósághű vagy inkább csak fantázia?

- Szerintem ezek a dalok még mindig nagyon aktuálisak. Úgy érzem, Franciaországban sokan a negatív dolgokra fókuszálnak inkább. Párizsban a megszállás ideje alatt volt egyfajta könnyedség. Szabadságról énekeltek, miközben nem voltak teljesen szabadok. Számomra ez Párizs. Ez az a hely, ahol minden lehetséges.

- Itt is lettél híres.

- Ez az album egyfajta tisztelgés a város előtt, mely megadta nekem a lehetőséget arra, hogy elérjek mindent, és azzá váljak, aki ma vagyok. Párizsban rengeteg költészet van és sok kapcsolat. Nyitott ajtók elé tol. Amikor ide jöttem, azonnal világossá vált számomra, hogy itt rengeteg olyan dolog van, amit át kell élnem.

- Mi a legelső, Párizzsal kapcsolatos emléked?

- Amikor meglátogattam az egyik barátomat, aki táncos volt. De elkerültük egymást. Mire odaértem, ő már Brüsszelbe költözött. [mosolyog] De ennek ellenére nagyon izgalmas volt és akkor pontosan ott akartam lenni. Úgy éreztem, bőven van mit tanulnom!

- Melyik az a hely a fővárosban, ahol a legjobban érzed magad?

- Sajnálom, de tény, hogy nincs elég zöld terület. Én ott érzem magam a legjobban.

- Annak ellenére, hogy híres vagy, szoktál csak úgy sétálni Párizs utcáin?

- Igen, de be kell vallanom, hogy nem túl sokat. Ez együtt jár az ismertséggel és eléggé zavar... Amikor kérdezés nélkül levideóznak vagy lefotóznak... Jobb lenne, ha csak odajönnének egyszerűen és megkérdeznék, hogy „Csinálhatok egy fotót?” Inkább, minthogy arra kényszerítsenek, hogy bujkáljak! Ezt nagyon tiszteletlen dolognak tartom. De megértem. Én inkább csak egy kép vagyok nekik, semmint emberi lény.

- Mielőtt elmész, szeretnék beszélni az Éblouie par la nuit dalról, melyről az utóbbi időben igen sokat beszéltek Carla győzelme kapcsán a The Voice Kidsben. Hallottad a feldolgozását? Mit gondoltál?

- Természetesen! Hihetetlen hangja van. Igazságos és őszinte győzelem volt.

hirdetés

hirdetés