10 kihalt állat - ormányosok

Az ormányosok rendjébe soroljuk többek között a masztodonféléket, az elefántféléket és a Gomphotheriidae-ket. Ma már csak alig pár ormányos faj él, azonban régebben sokkal változatosabb volt ezen rend, ismerjük hát meg pár képviselőjüket!

hirdetés

Deinotherium giganteum

A középső miocén korabeli, eurázsiai faj – mint neve is mutatja - a Deinotherium család (mely mára már kihalt) egyik legnagyobb képviselője 4 méteres marmagasságával. Koponyájának orrésze egyértelműen bizonyítja az ormány létezését, azonban az kétséges, hogy hosszú és jól irányítható volt-e. Agyarai rövidek és lefelé görbülőek voltak, valószínűleg a növényzet könnyebb kitépését szolgálták. Érdekesség, hogy felfedezésükkor – mivel elég hiányos maradvány és kevés információ állt rendelkezésre – agyaruk miatt vízi emlősöknek hitték őket. Ennek a tévhitnek egy 1832-ben talált hiánytalan koponya vetett véget.

Gomphotherium angustidens

Ezen 18-12 millió éve élt Masztodonfélének koponyája megnyúlt, homlokrésze domborodik. Ugyan alig két méter magasra nőttek, mégis félelmetes látványt nyújthattak négy agyarukkal. Míg a felső pár mérsékelten fejlett, az alsó állkapcson találhatóak rövidek voltak. Utóbbiak valószínűleg a vízi növények kihalászására alakultak ki, ebből arra következtethetünk, hogy Európa mocsaraiban élt.

Platybelodon grangeri

Első ránézésre kevesen mondanák meg, hogy milyen állatról is van szó. Nem is csoda, hisz ezen 11-6 millió éve élt Mastodon igen szélsőségesen specializálodott nagy fejével és különös, lapátszerűen kiszélesedő állkapcsával, melynek végén két lapos, véső formájú metszőfog helyezkedett el. Ormánya eltűnt, helyette felső ajka megizmosodott. Minden bizonnyal folyók, tavak partján élt és lágy szárú növényekkel, hínárral táplálkozott. Az is valószínű, hogy lapátszerű alsó ajkával a gyökereket is feltépte.

Anancus arvernensis

Kevés ragadozó lehetett, mely rá mert volna támadni a 3 méteres állatra. Azonban nem is méretével, hanem hatalmas, akár három méter hosszú agyarával érte el ezt a hatást. Fogazata és a leletek lelőhelyei (lombevő erdős rétegek) is arra utalnak, hogy főként falevelekkel táplálkoztak. Sajnos kihalását is ez okozta, ugyanis a pleisztocén idején füves puszták vették át a lomblevelű erdők helyét, így másfél millió évvel ezelőtt ez a faj is végleg eltűnt.

Mammut borsoni

Hasonlóan a Anancus arvernensishez, ezen faj is hatalmas agyarral rendelkezett, mely még az állat marmagasságánál (3,5 méter) is hosszabb lehetett. A pliocéni teremtmény Európában élt, s hiába volt akkoriban az egyik legtermetesebb és leggyakoribb szárazföldi állat, 2,5 millió éve a Mammut borsonit sem kímélte a kihalás hulláma.

Elephas recki

A 4,5 méter marmagasságú állat 4-0,5 millió évvel ezelőtt élt Afrikában. Akárcsak az indiai elefánté (E. maximus), feje rövid és magas volt, de homloka valamivel domborúbb. Agyara – testéhez képest – rövid, de így sem kellett tartania a ragadozóktól tekintélyes mérete miatt. Fogai koronája magas, zománcos volt, így a szívósabb növények elfogyasztása sem okozott számára különösebb nehézséget.

Mammut americanum

Mint ahogyan neve is mutatja, ezen faj Észak- és Közép-Amerikában volt honos 1,6 millió-10.000 éve. Testét bunda borította, őseivel ellentétben pedig kisebbre nőtt, alig 2,5 méteres marmagassága volt csupán, s emellett agyarai is szerényebb méreteket ütöttek meg. Talán nem meglepő, hogy az utolsó példányok az ember megérkezésével egy időben éltek.

Mammuthus imperator

Az akár négy méter magas ormányos 70.000-40.000 éve élt Észak-Amerikában. Agyara nem csak rendkívül hosszú (akár 4,2 méter) volt, hanem különös módon csavart formájú is. Táplálékául fűfélék szolgáltak, testét ritkás szőrzet borította.

Elephas falconeri

Az egykor Málta szigetén élt törpeelefánt nemhogy a többi ormányos, de még egy ember mellett is eltörpül, hiszen marmagasságuk alig 90 centiméter volt. A 200.000-10.000 éve élt állat könnyű zsákmányt nyújtott az embereknek, ezt azt is bizonyítja, hogy csontjaik gyakran felhalmozódva kerülnek elő a kutatások során. Érdekesség, hogy ezen elzárt szigeten nem csak az elefántok, de minden más emlősfaj is ilyen apró méreteket öltött, nem volt ritka a törpe viziló, de még a törpe szarvas sem.

Mammuthus primigenius

A mammuthus primigenius, azaz a gyapjas mamut messze az egyik legismertebb a fosszilis emlősök közül. Nem is csoda, hiszen még őseink barlangrajzain is szerepel ezen Eurázsiában és Észak-Amierikában élt faj. Egyes példányok jégbe fagyva kerültek elő, így még a szöveteik is kiváló állapotban tekinthetőek meg. A 10.000 éve kihalt állatok tökéletesen alkalmazkodtak a hideghez: vastag bundájuk jól megvédte őket a fagyos klíma kellemetlenségeitől. Fülük kicsi volt, sőt, hátukon még egy zsírpúp is helyett kapott. Agyaruk valószínűleg a hó kotrására szolgált. A felmelegedés következtében északabbra vándoroltak, míg a meleg onnan is kiirtotta őket.

hirdetés

hirdetés