Shanghai Masters 2010

Ma ért véget a Shanghai Masters, a szezon első pontszerző bajnoksága a snooker világában. Az egyhetes bajnokságon voltak meglepő pillanatok, de sok eredményre számítani lehetett. A lényeg, hogy a snookerszeretők újra bekucorodhattak a fotelekbe, és végigizgulhatták a Kínában megrendezett bajnokságot.

hirdetés

Kezdjük is az egyik legmeglepőbb hírrel, miszerint a címvédő, Ronnie O'Sullivan nem vesz részt az idei bajnokságon. Az érintett játékos így nyilatkozott az ügyet illetően: „Nagyon nehéz döntést kellett meghoznom. Kicsik még a gyerekeim, és sok időt akarok velük tölteni. Nagyon sajnálom a kínai szurkolóimat, mert szeretek találkozni velük, szeretek a világ egyik legszenvedélyesebb országában játszani. Nagyon várom, hogy visszatérhessek Kínába.”

Kérdés persze, hogy ez csak kifogás-e, de annyiban egyetérthetünk, hogy mindenképp korrekt volt. Nem hivatkozott sérülésre, valamint jobb, ha Ronnie nem jön el egy mérkőzésre, mintha eljönne és kedvtelenül játszana. Mindenesetre O’Sullivan hiányában könnyebb volt a felső ágról bejutni az elődöntőbe.

A másik meglepetés az volt, hogy a jelenlegi világbajnok, Neil Robertson már az első körben elhullott. Amíg az ausztrálnak 4 frame-et sikerült nyernie Peter Ebdon ellen, amaz 5-öt tudhatott magáénak. Bár a meccs kétségtelenül izgalmas volt, a győzelmet 4-4-ről sikerült aratnia Ebdonnak.

Meglepő, hogy már az első napon kiesett a tavalyi döntős, Liang Wembo;   Matthew Stevens győzte le a kínaiak kedvencét. Ricky Walden Mark Williamstől kapott ki 5-3-ra. Dott Dohertyt búcsúztatta,  Marko Fu-t  Davis, Davist Maguire verte meg. Meghökkentő még, hogy Mark Allen is eltávozhatott a játékosok közül, Stuart Binghamnek köszönhetően.

Nyilatkozatok a keddi napról:

Bingham: „A szünetben beszélgettem a barátnőmmel, aki megnyugtatott, és onnantól fogva egyetlen lökést sem hagytam ki.”

Maguire: „Nehéz meccs volt, de tudtam, hogy az lesz. 4-1-nél azt hittem, utcahosszal vezetek, de aztán Juddnak volt két jó frame-je, és a végén örültem, hogy be tudtam fejezni a meccset.”

Stevens: „Liang egy jó játékos, és lehet, hogy egy nap világbajnok lesz, de ma elrontott néhány lökést. Már játszottam 17 vagy 18 meccset ebben a szezonban, és magabiztosabbnak érzem magam, mint a jó ideje bármikor.”

Williams: „Lassú az asztal, és ragad az ember keze. Nehéz a dákót csúsztatni, és minden második lökés előtt meg kell törölnöm a kezemet. Ez a körülmény nem kedvez nekem, mert én szeretem finoman belökni a golyókat, de itt ez lehetetlen, itt keményebben kell lökni. Nem mondhatni éppen ezért, hogy az esélyesek közé tartozom, de igyekszem mindent megtenni a győzelemért.”

A legjobb négy között köszönthettük a következőket: Jamie Burnett, Jamie Cope, Ali Carter, Mark Selby. A két Jamie közül Burnett bizonyult erősebbnek, így ő játszhatott a másik páros közül Allister Carterrel a döntőben.

A döntőben ugye 10 frame-et kellett megnyerni a győztesnek. Ami már kifejezetten ezt a döntőt illeti, igencsak döcögősen indult. Az első órákban a két játékos között maximum 2 frame előny volt. Aztán Allister Carter megemberelte magát, és 10-7-tel búcsúztatta ellenfelét, a most visszatérő Burnettet.

A Shanghai Masters bajnokságot eddig négyszer rendezték meg. 2007-ben Dominic Dale győzte le Ryan Dayt 10-6-ra, 2006-ban Ricky Walden–Ronnie O'Sullivan-döntőt láthattunk, melyben előbbi szerepelt sikerrel, 10-8-cal búcsúztatta O'Sullivant, aki 2009-re összeszedte magát, és 10-5-re verte meg Liang Wenbot, és idén, ahogyan már szó volt róla, Allister Carter örülhetett a trófeának, amit Jamie Burnett elől vett el egy 10-7-es végeredmény után.

hirdetés