Ilyen világsztárokkal együtt zenélni egy magyar zenekar szemével

Múlt vasárnap a Papa Roachcsal állt egy színpadra a budapesti modern metalt játszó Sunset zenekar, mely esemény kapcsán faggattuk az öttagú formációt.

hirdetés

Június 14-én kevesebb mint egy évvel a tavalyi STRAND fesztiválon adott fellépés után visszatért Magyarországra a Jacoby Shaddix vezette kaliforniai négyes, hogy egy felejthetetlen fellépéssel örvendeztesse meg a hazai rajongókat. A vacaville-i nagyágyúkat két hazai zenekar, a Sunset és az AWS kísérte, mely esemény kapcsán a budapesti Sunset zenekar tagjait faggattuk nemrégiben.

– Nem sok hazai zenekar mondhatja el magáról, hogy olyan világsztárokkal állt egy színpadon, mint a Papa Roach. Honnan érkezett a lehetőség, hogy Jacobyék előzenekara legyetek, és hogyan fogadtátok ezt?

Hámori Dávid: A kiadónk, az EDGE Records kiajánlott minket és az AWS-t a Papa Roach elé. Pár hónap várakozást követően pedig megkaptuk a választ, miszerint a menedzsment elfogadta a kérelmet, amit mi kitörő örömmel, hálával és büszkeséggel fogadtunk.

– Magánemberként ti magatok is rajongtok értük?

Hámori Dávid: Én abszolút, még eredeti lemezem is van tőlük (milyen furcsa, hogy ez már nagy dolognak számít manapság), amit természetesen izgalmamban elfelejtettem dedikáltatni velük, de sebaj, az élmény maximálisan kárpótol.

Cindel Norbert: Én 12 éves korom óta hallgatom őket, igaz, már nem annyira intenzív a rajongásom irántunk, de még mindig szeretem a számaikat.

Hunyadi Zoltán: Én főleg fiatalabb koromban voltam nagy rajongójuk! Jól emlékszem, amikor berobbantak a Last Resorttal. Akkoriban még nem lehetett mindent elérni az interneten keresztül. Fogi barátoméknak volt otthon német Viva 2-jük, ami naprakész volt az amerikai bandákból, így ő szállította az új zenekarokat VHS-en! Sosem fogom elfelejteni, amikor először megnéztem a klipjüket, csak annyit mondtam, hogy azt a nemjóját. A zene és a klip is csillagos 10-es! Az évek alatt picit alábbhagyott a rajongásom, de a The Connection című albumukkal újra magukhoz édesgettek.

Devecz Ádám: Kevésbé érzem magam aktív rajongónak, de sokszor megfordult pár korongjuk a lejátszómban, és néhány szám a streamszolgáltatásomban is. 14 éves koromban találkoztam először a zenekar munkásságával, és nemsoká meg is kedveltem őket a Getting Away With Murder című számukkal! Számomra a Metamorphosis lemez után egy kisebb szünet következett, amit a The Connection lemez tört meg. A srácok a kor elvárásainak kedvező irányba történő mozgásával ragadtak meg újra. Mostanra pedig a F. E. A. R. lemezzel is sikerült magukra vonniuk a figyelmemet.

– A rajongóitok, szeretteitek hogyan fogadták ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy egy ilyen népszerű zenekart kísértek a turnéjuk magyarországi állomásán?

Hámori Dávid: Többnyire az volt a reakciójuk, hogy Azt a k*rva, micsoda mázlisták vagytok, ott leszünk! Igazuk van, mázlisták vagyunk!

Hunyadi Zoltán: Huh, el sem tudom mondani, mennyire pozitív volt a fogadtatás, mind a rajongók, mind a közeli ismerősök, családtagok részéről. Rengetegen gratuláltak személyesen vagy az interneten. Szüleim büszkeségéről meg inkább szót sem ejtek, mert az nem férne ide.

Devecz Ádám: Szerintem ez egy picit összetett kérdés… Első körben több korosztály különböző szokásait tekintve más és más visszajelzések érkeztek. Mondjuk például Mi az a Papa Roach?! vagy Azta k*rva! Barátaink és szeretteink büszkeséggel fogadták, hogy olyan zenekarral léphetünk színpadra, akik más kontinensen vagy éppen a hazájukban stadionokat töltenek be.

– Hogyan éltétek meg a Papa Roachcsal való találkozást? Milyen pluszt hozott ez a lehetőség az életetekbe?

Hámori Dávid: Még a mi koncertünk előtt néhány perccel összefutottam velük pár szó erejéig, és mivel kifejezetten szívélyesek voltak, ez adott még egy kis pluszt a színpadra lépés előtt. Ami a lehetőséget illeti, az maga a koncert volt. Ilyenkor lehetőségünk nyílik egy óriási és egyébként igen hálás közönség előtt bizonyítani, amelynek tagjai később potenciális hallgatóink lehetnek, ha tetszik nekik, amit látnak és hallanak. Továbbá ez az interjú is egy lehetőség, ami ennek a révén jött létre és ezt ezúton is köszönjük! 

Cindel Norbert: Nekem nagyon nagy élmény volt, ugyanis ahogyan már említettem: nagyon fiatal korom óta szeretem őket. Eddig csak hallgattam a zenéjüket, most meg személyesen találkoztam velük és előttük léptünk fel. Hihetetlen! (nevet)

Hunyadi Zoltán: Nagyon pozitívan csalódtam bennük! Már készültünk felmenni a színpadra, ők pedig kint ücsörögtek a backstage-ben, így gondoltam, odamegyek köszönni nekik, hisz az illendőség így diktálja, na meg a pluszenergia sem árt a koncert előtt. Tényleg csak egy gyors ötösért szaladtam oda hozzájuk, de ők nagyon aranyosan elkezdtek érdeklődni, hogy ki vagyok, mit csinálok a zenekarban, megdicsérték a beállásunkat, és azt, hogy nagyon frankó kis riffeket nyomunk, majd sok sikert kívántak a koncerthez. Le a sapkával a szerénységük és közvetlenségük előtt.

Devecz Ádám: Abszolút pozitív csalódás volt számomra is az a mentálisan pozitív hozzáállás, amit részükről tapasztaltam. Sokszor az a tévképzet él az emberekben, hogy a rocksztárok mind rosszak, csak a kokó és a pia számít nekik. Ehhez képest egy abszolút jókedvű, nyílt és tiszta embereket tisztelhettünk az ő személyükben, akik iszonyat aranyos módon képesek voltak közvetlen módon társalogni új és ismeretlen emberekkel.

– Számotokra mi volt az este fénypontja?

Hámori Dávid: Nehéz lenne egyetlen pillanatot kiemelni. Talán a koncertünk vége, az a legtöbbször egy más tudatállapot. De említhetném azt is, mikor a színpad széléről hallgattuk a Papa Roach legnagyobb slágereit. Nagyon kiváltságos élmény!

Cindel Norbert: Maga a Papa Roach-koncert!

Hunyadi Zoltán: Számomra az este legszebb pillanata az volt, amikor készültek felmenni a színpadra. Már ment az intro, ők pedig ott álltak hátul, várva, hogy végre kezdhessenek. Ekkor eszméltem rá, hogy úristen, nem sokkal ezelőtt még én álltam fent a deszkákon. Mit mondhatnék, végigfutott a hátamon a hideg.

Devecz Ádám: Számomra a legjobb pillanat az volt, amikor meghallottam a színpad széléről a Tony Hawk Pro Skater 2 játékban szereplő Papa Roach-dalt, a Blood Brotherst! Zseniális volt újra kiskölyöknek érezni magam! (nevet)

– A Papa Roach előzenekaraként több ezer ember előtt álltatok színpadra. Mennyiben volt ez más, mint egy átlagos koncert vagy épp egy fesztiválon való fellépés?

Hámori Dávid: Eleve az esemény és a lehetőség nívója már hozott magával egy óriási svungot, plusz a körülmények, hiszen a Trackben zenélni, ilyen hangcuccon, ekkora színpadon, ritkán adatik meg nekünk, pláne ennyi ember előtt, akiknek ilyen szép hangjuk van. Ami a zenélést illeti, nem volt radikális különbség, hiszen igyekeztünk itt is a lehető legjobban játszani, akárcsak a legkisebb klubokban.

Hunyadi Zoltán: Érdekes, de egyáltalán nem volt más érzés! Azt érdemes tudni rólunk, hogy mi öt embernek is ugyanolyat játszunk, mint ötszáznak. Mi zenélni szeretünk, előadni és szórakoztatni! Teljesen mindegy, mennyien vannak, a lényeg az, hogy aki ott van, velünk együtt érezze jól magát. Mi ebből táplálkozunk! Mondjuk, azt hozzátenném, hogy remek közönség volt, nem türelmetlenkedtek, vették a lapot és a szemekből ítélve élvezték a koncertünket.

Devecz Ádám: Tekintve a körülményeket, mind a helyszínt, mind a technikát, abszolút jó érzés a Barba Negra Track színpadán fellépni. Budapest egyik legnívósabb helyéről beszélünk! A közönségnek külön köszönet azért az energiáért és érdeklődésért, amit kaphattunk tőlük! Nagyon ritka pillanat ilyen közönségnek játszani, amikor az embereken abszolút érezhető, hogy szeretnének zenét hallgatni élőben és szeretnék jól érezni magukat. Ez Magyarországon mostanában nagyon ritka.

– Milyen visszajelzést kaptatok a rajongók részéről?

Hámori Dávid: Őszintén szólva nem számítottunk ilyen ovációra, mint amiben részünk volt, úgyhogy azt hiszem, elkönyvelhetjük ezt egy jó estének. Bízom benne, hogy ebből kiindulva és tanulva még színvonalasabban leszünk képesek szórakoztatni.

Hunyadi Zoltán: Őszintén mondhatom, hogy csak pozitívat. Már a kampány eleje óta azzal dagadt a zenekaros és személyes üzenetes ládikánk, hogy mennyire megérdemeljük ezt a lehetőséget, és drukkolnak nekünk. Ez a koncert után hatványozottan jelent meg az életünkben. Szeretném is megköszönni nekik ezt a mérhetetlen szeretet, amit tőlük kapunk!

Devecz Ádám: Eddig csak pozitív visszajelzést kaptunk, bár megjegyezném: biztosan tudna bárki bármi rosszat mondani! Lenne értelme kifejezetten rosszat mondani? Mint már említettem, egy nagyon jó és kíváncsi közönség előtt játszottunk, akikkel vélhetően egy hullámhosszon súrlódtunk. Egy élmény volt nekik zenélni!

– Valószínűleg most még több új emberhez jutottatok el, mint korábban. Mit üzennétek nekik? Hol és mikor találkozhatnak veletek legközelebb, és mik a nyári tervei a zenekarnak?

Hámori Dávid: Bízom benne, hogy igazad van! Azt üzenem nekik, hogy engedjék meg, hogy bizonyítsunk nekik egy koncerten és mi levetkőzzük a színpadon minden gátlásunkat, hogy ők és mi is a lehető legjobban szórakozzunk! Szeretnénk visszahozni azokat az időket, amikor a zenekartagok és a közönség egy emberként őrültek meg a koncertek alatt. A nyáron lesz pár bulink, de a legtöbb időt a próbatermünkben fogjuk tölteni, hogy mielőbb elkészülhessen a SUNSET nagylemez. Aki kíváncsi, az csekkolja bátran a Szívroham című kislemez dalait, mert valami hasonlóra lehet számítani majd! (nevet)

Hunyadi Zoltán: Az biztos, hogy rengeteg új arcot láttam a sok ismerős mellett. Először az utóbbiakhoz szólnék. Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire hálás vagyok, hogy ahova csak tudnak, eljönnek miattunk. Köszönöm, köszönjük, hogy vagytok nekünk! Azoknak pedig, akik most láttak minket először, azt üzenném, hogy üdv a Sunset-családban! Nyárra egyébként nem sok koncertet szerveztünk, mivel még idén szeretnénk meglepni az embereket egy nagylemezzel, amin rengeteget dolgozunk. Szeretnénk egy igazán ütős első albummal jelentkezni, úgyhogy most ez élvez prioritást, és remélem, hogy ezt senki nem bánja. Itt most külön nem sorolnám fel a nyári fellépéseinket, de a Facebook-oldalunkon fent van minden aktuális esemény, látogassátok meg! Annyit azért elmondhatok, hogy idén nyáron visszatérünk a Track színpadára a Depresszió zenekar vendégeként!

– Utólag is köszönjük szépen a színvonalas előadást, és további sok sikert kívánok nektek a szerkesztőségünk nevében!

hirdetés

hirdetés