Ezekkel a denevér- és cetfajokkal már soha nem találkozhatsz

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Pteropus brunneus

A 200 grammos állatról sajnos keveset tudni, mivel csupán az 1859-ben elkapott típuspéldányról ismert. Annyit tudni a 21 centiméteres testhosszú repülőkutya-féléről, hogy a Percy-szigeten volt honos. Viszont olyannyira ismeretlen, hogy többször is felmerült, hogy nem teljes értékű fajról van szó, hanem a kis vörös repülőkutya alfajáról. Szárnyfesztávolsága 12 centiméter, füle szőrtelen, apró, háromszögletű volt.

Desmodus draculae

Dél-Amerika területén élt a pleisztocén idején. Valószínű, hogy életmódja hasonló volt a szintén dél-amerikai rokonához, a mai is élő rőt vérszopó denevérhez, melynél akár 30%-kal is nagyobb volt. Valójában nem lehet tudni, hogy eme termetes vérszívó miért halt ki, egyes sejtések szerint a klímaváltozás okozta vesztét.

A Pteropus subniger, azaz a réunioni repülőkutya – mint neve is mutatja – Réunion és Mauritius szigetén volt honos. Trópusi faj léte ellenére vastag bundával és jelentős zsírréteggel rendelkezett, ami valójában nem meglepő, hisz így alkalmazkodott az otthonául szolgáló barlangok klímájához. Éjszakai életmódot folytatott és gyümölcsökkel, nektárral táplálkozott. Sajnos az ember megtelepült a szigeteken, és nemcsak irtani kezdték az otthonául szolgáló hegyvidéki erdőket, hanem magát az állatot is vadászták, így a tizenkilencedik század végére mindkét helyen kihalt.

​Rodhocetus balochistanensis

Ezen faj remekül szemlélteti, hogy a cetek ősei szárazföldi életmódot folytattak. Jórészt már alkalmazkodott a vízi életmódhoz, de még nem tökéletesen. Bokacsontjai olyanok voltak, mint a párosujjú patásoké, de lábai már nem bírták el a súlyát, így ha ki is ment a szárazföldre, akár a fókák, ezen faj is csak vonszolta magát. Valószínű, hogy gyors úszó volt, sekély tengerekben élt. Ujjai közt valószínűleg úszóhártyák feszültek.

Ambulocetus natans

Eme három méteres eocéni cet még messze nem alkalmazkodott megfelelően az állandó vízi életmódra. Bár elképzelhető, hogy ideje nagy részét a vízben töltötte, még a szárazföldön is képes volt élni, de valószínű, hogy mindkét közegben viszonylag lassan mozgott. Krokodilszerűen vadászhatott, mind sós, mind édes vízben.

Eurhinodelphis bossi

A tizenötmillió évvel ezelőtt élt delfinszerű állat feltűnő különös fejéről: roppant hosszú álkapcsai végükön fogatlanok voltak, míg hátrébb apró, hegyes fogak sorakoztak rajtuk. A két méter hosszú cet világszerte elterjedtnek számított, azonban a kihalás őket is utolérte. Valószínű, hogy mivel a „modern” delfinek sikeresebbeknek bizonyultak, mint az E. bossi, alulmaradt az evolúciós harcban.

Zygorhiza kochii

Ezen ősi bálna 34-38 évvel ezelőtt élt, teste hasonlított a mai cetekéhez. Koponyája hosszúkás és keskeny, míg homloka lapos volt. Mellső lábai viszonylag rövidek voltak, míg a hátsókból már szinte csak foszlányok maradtak. Valószínű, hogy ragadozó életmódot folytatott a hatméteres állat.

Basilosaurus cetoides

A 40 millió évvel ezelőtt kihalt korai bálna világszerte előfordult. Fogai alapján arra következtetethetünk, hogy ez a 25 méteres állat ragadozó életmódot folytatott: halakkal, esetleg más cetekkel táplálkozhatott. Testük – akárcsak a mai bálnáké – meggörbült, vagyis bizonyos, hogy farkúszóik segítségével úsztak. Érdekesség, hogy amikor először felfedezték, dinoszaurusznak hitték. Latin elnevezése (Basilosaurus) ezért jelenti azt, hogy a hüllők királya.