Starity

20 éves lett a Büszkeség és balítélet

2015. szeptember 22. 20:08   |   Szerző: H.P.K.

Bizony, már 20 év telt el azóta, hogy Mr. Darcy vizes ingben kimászott a tóból. A Büszkeség és balítélet talán leghíresebb, s kétségtelenül legnépszerűbb adaptációja az 1995-ös BBC-s produkció.

hirdetés
20 éves lett a Büszkeség és balítélet
Fotó: BBC

Az összesen hat epizódból álló BBC-s Büszkeség és balítélet adaptációjának forgatókönyvét annak idején Andrew Davies írta meg Jane Austen azonos címen íródott regényéből. A széria leghíresebb jelenetévé nőtte ki magát az a képsor, amikor a férfi főhős, Mr. Darcy (Colin Firth) ruhástól fejest ugrik a Pemberley birtokán lévő tóba, ahonnét aztán csuromvizesen mászik elő, megdobogtatva ezzel nők millióinak szívét, s elindítva az úgynevezett „Darcymániát”. Ezt követően mindenki a könyveket és a sorozatot, valamint a nem sokkal később mozikba kerülő Bridget Jones naplóját akarta olvasni és látni.

Általánosan elismert igazság, hogy korábban még egyetlen kosztümös film sem aratott akkora sikert, mint a Büszkeség és balítélet, és ezen a tényen maguk a készítők is nagyon meglepődtek. Figyelemre méltó dolog az is, hogy a regény eddigi feldolgozásai közül mind a mai napig töretlen a sikere. Sőt, könnyedén ítélte bukásra többek között a bollywoodizált Mátkaság és legényéletet (eredeti címén Bride & Prejudice), valamint a Keira Knightley és Matthew Macfadyen főszereplésével készült 2005-ös mozifilmes adaptációt is.

hirdetés

Andrew Davies verziójának titka a kitűnő színészeken túl minden bizonnyal az alapos regényhűség. Deborah Cartmell , a DeMontford Egyetem professzora szerint az eredeti regény szinte szóról szóra megvolt már a közönség fejében, így adott volt a kapcsolat a szöveg és a képernyőn látottak között. Ugyanakkor a közönség számára az egyik kulcsmomentum nagyon is eltér egymástól. Deborah hallgatói, akik rendszerint a nedves, Colin Firth által játszott Mr. Darcyról álmodoznak, mindig alaposan meglepődnek, miután kezükbe veszik és elolvassák a könyvet. Hol van hát a híres-neves vizes inges jelenet?! A sorozat legpopulárisabb része ugyanis akármennyire is kár, de egyáltalán nem szerepel az eredeti műben…

Kathryn Sutherland szerint szerencsére az 1995-ös feldolgozásban több is van, mint csupán szexis, ázott férfi és ruha. Ugyanakkor ki kell jelenteni, hogy nagyon fontos a filmes látvány és televíziós ingerkeltés megfelelő kombinációja. A mozgó kamerák, a gyors vágások, a gyönyörű, végtelen tájak és az érzelmi intenzitás nagyon lényeges, ahogyan a megfelelően erős zenei alap is. Ugyanezek a szempontok érvényesek a többi klasszikus feldolgozásra, mint például az Értelem és érzelemre vagy az Emmára is. Viszont az adaptációk hosszúsága is feladja a leckét a készítőknek. Értelemszerűen egy kétórás mozifilm nem képes ugyanazt nyújtani, mint egy több részből álló sorozat, amit heteken keresztül sugároznak. Az izgalom itt végig fennáll, és a közönség várja a happy endet.

A Davies verziója előtt készült Büszkeség és balítéletnek körülbelül 70%-át stúdiókban rögzítették, mely munkálatok során az emberek állig begombolkozva, régi jelmezekben ácsorogtak, imitálva az udvarias társalgást. Ezt szerette volna elkerülni ő és producere, Sue Birtwistle. Valami mást terveztek; ki akartak jutni a napsütötte vidékre és mellőzni a stúdiók komor, nyomasztó hangulatát. Ők már 16 mm-es filmre rögzítettek az olcsóbb, silányabb verziójú film helyett, amire a régebbi kosztümös drámákat vették fel. Négy évvel korábban kezdtek elterjedni azok a párbeszédes jelenetek, ahol a karakterek beszéd közben sétálgatnak, mozognak, akár kocsikon utaznak, lóháton ügetnek vagy rohannak valahová.

Andrew Davies elmondása szerint nagyon sok energiát fektettek a showba, amit úgy éreztek, hogy maga az alapanyag, vagyis a tökéletes Jane Austen regény kifejezetten indokolt is. Elizabeth például gyakran szalad, és közben beszél, vagy hosszú sétákat tesz, mely alatt kipirul, izzad, és alsószoknyája is sáros lesz. Úgy gondolták, igyekeznek megadni a fizikai dolgoknak is a maguk terét, anélkül, hogy az nevetségessé válna. Emlékeztetni akarták a közönséget, hogy ez nem csak egy egyszerű társadalomról szóló, bohókás vígjáték, hanem komoly mondanivalója van a vágyról, a hormonokról, a fiatalokról. Próbálták megtalálni a módját annak bizonyítására, hogy ez igenis megvalósítható. Ezért kaptak sok olyan háttérjelenetet a lányok, ahol öltözködnek, hálóingben vannak, beszélgetnek a szerelemről. A pasik is ugyanezért kaptak több fizikai igénybevételű feladatot: lovaglást, vívást, fürdést, tóba ugrást.

Ez a fiatalos dinamizmus a képernyőn azonban nem kívánt következményeket hozott magával. Davies sosem hitte volna, hogy azáltal, hogy beemeli a filmbe a tóba ugrós jelenetet, lavinát indít el és kitör a Darcymánia. „Sosem volt célom, hogy csak szikrát is vessen ez a bolondos őrület. Én azt gondoltam, hogy ez egy vicces jelenet lesz. Arról szólt volna, hogy Darcy ott, akkor egy olyan pasi, aki búvárkodik egyet a tóban egy forró napon, s nem kell udvariasnak lennie. Aztán hirtelen egy olyan helyzetben találja magát, ahol viszont mégis csak udvariasnak kell lennie. Szóval ott van két ember, akik mesterkélten beszélgetnek, nagyon udvariasan, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az egyikük bőrigázott. Soha nem gondoltam, hogy nem kellett volna mégsem ezt a szexi jelenetet semmilyen módon betennem a cselekménybe.”

A sorozatban néhány felbecsülhetetlen közreműködő nevét is érdemes megemlíteni. Simon Langton volt a széria rendezője, Carl Davis jegyzi a vidám zenét, ami oly könnyed, mint levél a szélben, ezáltal is biztosítva, hogy a Büszkeség és balítélet sosem lesz poros és unalmas, épp ellenkezőleg. Jennifer Ehle is brillírozik Lizzy szerepében, amit bár beárnyékol a Colin Firth által gerjesztett Darcyfanatizmus, mégis minden alkalommal vihorászik, vagy emelgeti a szemöldökét, így tudatja velünk, hogy Elizabeth röhög a körülötte létező, tömény sznobizmuson, s mely kacarászástól nekünk is nevethetnékünk támad.

Davis a sorozatba jó érzékkel csempészte bele a fiatalos és izgalmas vitalitást, kezdve már a legelső jelenettel: a könyv a reggeliző Bennet családdal indul, ő azonban nem akarta ezt. Helyette kitalálta, hogy kezdjenek inkább Bingley és Darcy érkezésével, akik lóháton vágtatnak be a gyönyörű környezetbe, meghatározva ezzel az egész történetet. Ötletét megmutatta Austen-rajongó lányának, akinek nagyon is tetszett az újítás, s az is, hogy Elizabeth a távolból, egy dombról szemlélje a két finom, lovas fickót. „A lányom egy csomó bizalmat adott nekem, általa sikerült feltöltenem az egészet olyanná, amilyen végül lett.”

Persze a Büszkeség és balítéletnek nem csak adaptációi, de paródiái is vannak. A népszerű brit színész-komikust, Omid Djalilit is megihlette a '95-ös széria, így ő is elkészítette a saját verzióját négy rövidke részben. Az alábbi videóban például a híres jelenet látható, egy kicsit másképpen...

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés


Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek