Mahó Andi ismét Cosette szerepében

Az Rtv részletes magazin riportere, Csikós Virág nemrég interjút készített a gyönyörű, magyar színésznővel.

hirdetés

– Mozgalmas az élete, rendszeresen járja az országot, most is útközben értem el. Honnan hová tart?
– Éppen Gyöngyösről jövök hazafelé, a Károly Róbert Főiskola évnyitójáról. Évek óta Pankotai Péter kollégámmal nyitjuk meg a tanévet egy kis énekléssel. Azt szoktam mondani, hogy másodállásban sofőr vagyok, mert mindig más városba utazom. Tavaly Kaposváron játszottam, előtte Székesfehétváron, Győrbe pedig szinte hazajártam, hiszen amikor kezdtem a pályát, ott volt az első színházam. Idén Kecskeméten kaptam szerepet, a Nyomorultakban.

– Sok év után találkozik újra Cosette szerepével: a Győri Nemzeti Színház produkciójában énekelte először, azóta messzire jutott. Milyen volt ez az út?
– Nagyon hosszú, és nagyon sok minden történt közben. Néha arra gondolok, hogy milyen furcsa az élet! Cosette első alakításaim egyike volt, és most, mintegy nyolc évvel később, érettebb fejjel újtra találkozom a darabbal és a szereppel is. Tavaly hasonlót éltem át, amikor a West Side Storyban formáltam meg Mariát, ami szintén egy olan karakter, amelyet hossző évekkel ezelőtt játszottam, és mostanában megint egymásra találtunk. Az életem, úgy tűnik, valamiféle keretes szerkezetben működik, és az, hogy Cosette megint fölbukkant, talán egy korszaknak a lezárását, valami újnak az indulását jelzi.

– Mi történt e két állomás között?
– Amikor először játszottam, még kislány voltam, aki épphogy előbújt az anyukája szoknyája mellől. Azóta felnőttem. Borzasztóan éredekes újra visszatérni ezekhez a szerepekhez. Régen mást találtam fontosnak a személyiségben, és másról szólt a darab is. Ma magint mást jelent. Másik dimenzióba került az életem.

– Az áttörés, a kiugró pillanat az lehetett, amikor Szirtes Tamás fölhívta a hírrel: megkapta Christine szerepet Az operaház fantomjában.
– Azoknak a pillanatoknak az egyike, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Éppen autóban ültem, és vezettem, az M1-es, M7-es autópálya budapesti bevezető szakaszán ért utol a hír. Tényleg mindent megváltoztatott az, hogy akkor megcsörrent a telefon.

– Idén nyáron azonban drámai szopránként is bemutatkozhatott.
– Egy gyorsított júniusi próbaidőszak után, júliusban bemutattuk az Aidát. Nagyon örültem annak, hogy megkaptam, hiszen végre meglátták bennem a drámaiság lehetőségét is. Ilyet azelőtt még soha nem játszottam. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Oláh Ibolya, Székesfehérváon pedig én énekeltem az Aidát.

– Most ért be igazán erre a szerepkörre?
– Igen, lehetséges, csak az alkatomnál fogva ezt nehezen veszik észre.. A musicalekben általában a naivákra szabják, írják a „királylány” alakját, éppen ez az én szerepköröm. Pedig van bennem drámaiság is! Általában a külső alapján osztanak fdeladatokat, de Szurdi Miklós rendező bátorságára vall, hogy Aidaként engem választott.

– Mi jelentette a nyári energiagyűjtést?
– Erdélyben és az olasz riviérán pihentem, s ezt itthon nyári fellépésekkel kombináltam, ez a kettőség jelentett tökéletes összhangot.

– Andrew Lioyd Webber Az operaház fantomja bemutatóját követően a fülébe súgta, hogy ennek a hangnak nem szabad csak Magyarországon maradnia. Eszébe jut néha?
– Igen, és most már egyre jobban szeretném, ha egyszer mindez valóra is válna. Tényleg szívesen elmennék külföldre egy kicsit, de csakis úgy, ha végül hazajönnék. Mindig vannak kitűzött céljaim, és ez most éppen az egyik.

– Mit hoz ez a színházi évad?
– Kecskeméten játsszuk a Nyomorultakat. Azután, ha minden igaz – és erről még bátortalanul beszélek –, évad végén megyek Székesfehérvárra operettet játszani, amely a mucicalek mellett a másik nagy szerelmem.

hirdetés

hirdetés