Brad Paisley különleges ajándékkal lepte meg Demi Lovatót

Brad Paisley elmondása alapján a Body Say előadója egy cseppet sincs elszállva magától, hiába tevékenykedik már 7 éves kora óta az iparban.

hirdetés

Pár napja beszámoltunk mi is arról, hogy Demi Lovato és Nick Jonas a Billboard magazin legfrissebb számának a címlapsztárjai, ennek kapcsán pedig az újság riportere felkereste a többszörös Grammy-díjas Brad Paisleyt, hogy meséljen egy kicsit róluk, ugyanis közelről ismeri mindkettejüket. Elsőként Lovatóról alkotott véleményét hoztuk el nektek.

– Személyesen vettétek fel a Without a Fightot. Bármi érdekes sztori a stúdióból?

– Nos, Demi magával hozta a Batman névre hallgató kiskutyáját, és én, mint óriási képregényőrült, úgy vélem ennél királyabb nevet nem is adhatott volna az alig pár kilós Yorkie keverékének. Annyira hálás voltam neki amiért részese akart lenni a felvételnek, hogy miután elkészült a dal, és már a klipforgatásra készültünk, megleptem egy saját készítésű festménnyel. Annyi olyan festményt láttam, ahol egy kisgyerek áll nyakába kötött törölközővel, miközben az árnyéka Supermant ábrázolja. Akartam ilyet a gyerekeimnek is csinálni, de Deminek a kutyáját festettem le, mögötte a falon pedig Batman látható.

– Ez elképesztő. Akkor Demi mély benyomást tehetett rád.

– Csodálatos, hogy ismerhetem őt személyesen is. Nagy munkaerkölccsel rendelkezik, és olyan remek szemléletmódja van a karrierjét illetően, amire egyáltalán nem számítottam. Évek óta úgy gondolom, hogy énekesnőként van benne valami igazán különleges, a hangja az évek során egyre erősebb lett. 

– Az élete country-dalok sorozata.

– De tényleg. Ismerve kicsit a történetét, nem gondoltam volna, hogy ennyire földhözragadt, de talán pont az őt ért csapások miatt áll két lábbal a földön. Figyelemreméltó dolog találkozni olyasvalakivel, aki már fiatal kora óta híresség, aki igazán érti, mi a legfontosabb az életben: az emberek, akiket szeretsz, és jó dolgokat tenni. Számomra úgy tűnik, ő azon kevés emberek egyike, aki minden erejével arra használja a hírnevét, és a zenéjét, hogy változásokat érjen el a világban.

– Mikor találkoztatok először Demivel?

– Az iHeartRadio díjátadóján, mert valakinek az az ötlete támadt, hogy tegyenek bennünket párba. Leszervezték, hogy gitáron kísérjem a fellépésén, de ezt az embereink beszélték le egymással, így akkor még nem ismertem őt személyesen. Aztán ott voltam a díjátadó próbáján, és épp valami popelőadó volt a színpadon. Fogalmam sincs ki volt az, de ez egy nappal a tényleges show előtt volt, és teljesen ki voltak cicomázva, koreográfusok ültek a közönség soraiban, úgy nézett ki az egész, hogy Ide mosolyogj, oda nézz, ilyen mozdulatot tégy. Majd amikor végeztek, végigsétált a folyosón, miközben vagy 50 ember kísérte: volt aki a táskát cipelte, volt aki meg a kutyusát. Ez az egész iszonyú furcsa volt, el is gondolkoztam azon, hogy még is mibe kevertem én bele magam? Aztán elérkezett az én időm, felmentem a színpadra a saját erősítőmmel, és elkezdtem hangolni a gitárom, azon elmélkedve, hogy én ezen a helyen csak egy harmadosztályú állampolgárnak felelek meg, és vajon milyen lesz Demi? Teljes, fekete bőrszettben fog már most megjelenni? Ezért fel se tűnt, hogy egy lány áll mellettem melegítőnadrágban, és flanelingben. Ránéztem, ő pedig megszólalt: Szia, Demi vagyok! Fogalmad sincs arról, mekkora rajongód vagyok, én meg Oh! Heeey!, megöleltem, és következőleg már arra eszméltem, hogy barátok vagyunk. Átvettük párszor, és nagyszerű volt. Várható volt, hogy nagyot fog ütni, hisz hallottátok már, miként adja elő a Stone Coldot. A második versszak felénél odafordult hozzám, és azt mondta Haver, ki kellene találnunk valami mást. Ekkor vetettem fel neki az ötletemet. A dalnak van egyfajta hatvanas évekbeli blues-rockos beütése, szóval szerettem volna megkapni azt a női Gimme Shelter-vokált, és erre senki sem képes úgy, mint Demi.

hirdetés

hirdetés