Kukkants be a kulisszák mögé! Ezek az Evanescence legnépszerűbb slágereinek jelentései

Legutóbbi interjújában az együttes leghíresebb számairól mesélt az énekesnő, Amy Lee.

hirdetés

Az Evanescence két évtizedes pályafutása alatt több alkalommal is vezette a slágerlistákat jobbnál jobb dalaival. Az érzelmes, mély jelentésű dalok mögöttes tartalmával a legnagyobb rajongók tisztában vannak, mások csak találgatnak – egy, a közelmúltban készült interjúban az együttes frontasszonya és egyetlen megmaradt alapítótagja, Amy Lee mesélt arról, milyen események inspirálták legsikeresebb dalainak megírásakor.

Bring Me To Life (Fallen – 2003)

Életem egyik nehéz szakaszában készült a Bring Me To Life. Akkoriban hagytam ott az iskolát, mert szerződtettek minket, de még nem adtunk ki egy dalt sem. Josh, aki azóta már a férjem, meglátogatott minket. Akkoriban még csak egy barát volt, alig ismertem. Elmentünk egy étterembe, ahol leült velem szemben és megkérdezte, boldog vagyok-e. A szívem mintha a gyomromba süllyedt volna, egyszerűen nem tudtam megszólalni. Nem mutattam ki, de arra gondoltam, hogy hogyan képes ez az ember a szemembe nézni, honnan tudja, mi jár a fejemben. Rengetegszer lepörgettem azt a pillanatot a fejemben, és végülis nekiálltam megírni a Bring Me To Life-ot. Drámai, nemde?

Call Me When You're Sober (The Open Door – 2006)

Terry [Balsamo, az együttes akkori gitárosa – a szerk.] és én elutaztunk egy kis időre, hogy az új dalokon dolgozhassunk. Floridában béreltünk egy helyet a vízparton, és hónapokig ott voltunk. Én elszórakoztam a dallal, ami áthallatszott az ő szobájába is, miközben néhány keményebb dalon dolgozott. Megkérdeztem, hogy mit szólna hozzá, ha összegyúrnánk a két dolgot. Szeretem ezt a dalt, mert van benne valami mókás, ami új volt az együttes számára. Azt bizonyítja, hogy lehetsz zúzós úgy is, ha közben vidáman mosolyogsz.

Everybody's Fool (Fallen – 2003)

Az Everybody's Foolt egy zaklatott tinédzser szemszögéből írtam meg. A frusztrációról szól, amit a hamisság keltett bennem. A kilencvenes évek végén, a korai kétezres években írtam, amikor épp ezek a mézesmázos popsztárok voltak menők. A kistestvéreim felnéztek rájuk, én pedig rosszul voltam a gondolattól, mert az én szememben ezek a celebek olyanok voltak, mintha futószalagon gyártották volna őket. Legszívesebben a képükbe ordítottam volna, hogy nem valódiak. Még ha valami tökéletlen is, legalább szívből jön, és ez az, ami igazán számít.

Last Song I'm Wasting On You (The Open Door – 2006)

A dal ötlete egy olyan pillanatban pattant ki a fejemből, amikor nagyon erősnek kellett lennem. A turné közepén tartottunk mikor megszállt az ihlet; egy fürdőszobában rögzítettem egy hatalmas analóg felvevő készüléken. Azokak a személyes, nehéz pillanatoknak az egyike volt, mikor a szépség a fájdalomból ered

– mondta Amy a dalról, melyet köztudottan egykori barátja és kollégája, Ben Moody ihletett, akivel 2003-ban végleg megromlott a kapcsolatuk (így a korábbi gitáros kilépett az együttesből).

Even In Death (Origin – 2000)

A dal egy történetet mesél el valakiről, aki nem bírja elviselni egy szerettének elvesztését, és beleőrül – olyannyira, hogy akár a sírt is képes lenne kiásni. A hamarosan megjelenő válogatásalbumhoz újra felvettük, mert az egyetlen rögzített verziója egy nyers, régi demó volt. Az Originen hallható a dal kezdetleges verziója, a feljavított változat viszont sokkal jobb. Megvan benne minden, amit az eredetiben szerettem, de van benne valami új is, amit így, felnőtt fejjel is át tudok érezni. Olyan, mint maga a megváltás.

A fent említett dalok mind hallhatóak lesznek a januárban megjelentő, The Ultimate Collection című albumon, valamint jó pár felcsendült az elmúlt ősszel az Evanescence Egyesült Államok-beli turnéján, melyről egy teljes, másfél órás felvétel is felkerült hivatalos YouTube-csatornájukra.

hirdetés